Az Oleskiben elők kénytelenek napi egy étkezéssel beérni, amely néha csupán egy kevés gabonából készül.
Ahogy egyre nagyobb a nyomás Ukrajnán, hogy engedményeket tegyen Oroszországnak, akár a saját területe rovására is, az ország egyik megszállt településének vezetője arra figyelmeztetett: a már Moszkva fennhatósága alatt élő közösségek tapasztalatait nem szabad figyelmen kívül hagyni a békerendezésről szóló tárgyalásokon.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Tetiana Haszanyenko, a déli Herszon régióban fekvő Oleski városi katonai közigazgatás vezetője az Euronewsnak elmondta, hogy a több mint négy éve tartó orosz megszállás teljesen tönkretette a várost, a még ott élők pedig egyre kétségbeejtőbb körülmények között próbálnak túlélni.
Oleski gyakorlatilag a teljes körű orosz invázió első napjai óta megszállás alatt áll.
„A város szinte teljesen romokban van” – mondta. „Alig akad épület, amelyet ne ért volna valamilyen kár.”
Becslések szerint mintegy 2000 ember maradt a településen, ám Haszanyenko hangsúlyozta, hogy pontos adatot szinte lehetetlen megállapítani. Közöttük 35 gyermek van, akik szerinte csapdába estek, és nem tudnak elmenekülni.
„Harmincöt gyermek van, aki egyszerűen képtelen kijutni” – fogalmazott Haszanyenko.
A lakosok súlyos élelmiszer- és ivóvízhiánnyal küzdenek, az áram-, gáz- és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés pedig rendkívül korlátozott.
Haszanyenko szerint az Oleskiben kialakult helyzet közvetlenül kapcsolódik ahhoz a vitához, hogy Ukrajna területfeladás árán vessen-e véget a háborúnak.
„A fenevaddal nem lehet alkut kötni. Tudja, mi történik, ha egy ragadozó megérzi a vér ízét: csak még többet akar” – mondta az Euronewsnak.
„A háborúnk Oroszországgal már tizenkét éve tart, és a különböző engedmények soha nem vezettek semmiféle megegyezéshez. Nem hoztak olyan békét, amely tartós garanciákat adna – legfeljebb átmeneti fegyvernyugvást.”
„A ragadozó mindig egyre többet akar, és ebben az esetben Oroszország az a ragadozó.”
Egy 25 kilométeres „halálút”
Azok számára, akik megpróbálnak elmenekülni Oleskiből, maga az út is életveszélyes.
Haszanyenko elmondása szerint egyes lakosok mintegy 25 kilométert gyalogolnak a Ragyjanszke nevű falu irányába, olyan területen át, amelyet sűrűn aknáztak be, és folyamatosan fenyegetik a dróntámadások.
Sokan közülük már induláskor legyengültek az éhezéstől.
„Az emberek éhen vannak, fizikailag végkimerültek a körülmények miatt, amelyek között élniük kell. De egyszerűen nincs más út” – mondta.
Akiknek mégis sikerül kijutniuk, gyakran később visszaindulnak, hogy élelmet vigyenek gyerekeknek vagy idős rokonoknak, akik maguk nem tudják megtenni ezt a távot.
Haszanyenko szerint többen aknákon vesztették életüket menet közben, és előfordul, hogy holttestüket sem lehet elszállítani.
„Ez az út valóban a halál útja” – fogalmazott. „Ha holttestek hevernek az úton, senki nem viszi el őket.”
Az élelmiszer bejuttatása Oleskibe szintén egyre veszélyesebb.
Haszanyenko elmondta, hogy szeptemberben és októberben mintegy 10 tonna élelmiszert sikerült bevinni az ukrán hadsereg segítségével, de azzal vádolta az orosz erőket, hogy egyes szállítmányokra tüzet nyitottak, és megbüntették azokat a lakosokat, akik átvehették az élelmet, azzal gyanúsítva őket, hogy együttműködnek az ukrán hadsereggel.
Azt is állítja, hogy orosz katonák házakba törnek be, és az ott élőktől követelnek élelmet, jóllehet maguk a lakosok is hiányt szenvednek mindenből.
„Nincs kenyér, nincs hús, nincs tojás, nincs cukor, gyakorlatilag semmi sincs” – sorolta.
Az Euronews nem tudja független forrásból ellenőrizni az Oleskiben uralkodó állapotokat, a város továbbra is orosz megszállás alatt áll, és független média nem jut be.
„Gyomokat kényszerülnek enni az emberek”
Haszanyenko szerint Oleski az orosz–ukrán háború egyik „rettenetes szimbólumává” válhat.
„A 21. században élünk, és az emberek éheznek” – mondta.
Az Euronewsnak adott interjúja előtti napon Haszanyenko üzenetet kapott egy oleski asszonytól, aki az ukrán oldalról érkező segélyszállítmányból élelmet kapott. A csomagban volt egy vekni kenyér is.
„Húsz percig nem volt bátorsága megkóstolni, annyira elfeledte már a kenyér ízét, és annyira felbecsülhetetlen érték lett a kenyér azok számára, akik még ott maradtak” – mesélte Haszanyenko.
„Olyan dolgokat kénytelenek megenni, amelyekről adásban is félelmetes beszélni. Gyomokat kényszerülnek enni az emberek.”
Elmondása szerint a lakosok naponta egyetlen étkezésen élnek, ami gyakran csak néhány kanál gabonából áll, mások pedig a maradék tésztát lisztté darálják, hogy valamivel laktatóbbá tegyék az ételt.
„A legrosszabb helyzetben természetesen a gyerekek vannak” – mondta Haszanyenko. „Úgy gondolom, ez az élmény egész életükben elkíséri őket.”
A borzalmas körülmények ellenére Haszanyenko szerint a megszállás alatt élők továbbra is kapcsolatba lépnek az ukrán hatóságokkal, vállalva ezzel az összes kockázatot.
Az ukrán nemzeti ünnepeken, köztük a függetlenség napján kék-sárga zászlókkal díszített üzeneteket kap a megszállt területekről.
Haszanyenko elmondta, hogy az üzenetek küldői tisztában vannak a veszéllyel, amelyet az is jelent, ha valakinek ukrán SIM-kártya van a telefonjában.
„Az emberek mégis vállalják ezt a kockázatot. És továbbra is hisznek” – tette hozzá.
„Azt írják nekem: »Még mindig várjuk önöket.«”
Haszanyenko szerint éppen ez a hit teszi számára elképzelhetetlenné, hogy Ukrajna lemondjon a megszállt területekről.
„A legnagyobb hitük azoknak van, akik most a megszállt területeken élnek, és ránk várnak” – mondta. „Nehéz erről egyáltalán beszélnem.”
„Ennek a hitnek a kedvéért mindent meg kell tennünk” – tette hozzá Haszanyenko.
Szerinte a kérdés nem pusztán az, hol húzódnak majd a jövőbeli határok, hanem az is, hogy a megszállás alatt élő ukránok sorsára hagyják-e őket.
„Minden ember a maga frontján mutatja meg Európának, hogyan kell megvédenünk ukrán identitásunkat, kultúránkat, valamint jogunkat a saját államisághoz és a saját területünkhöz” – fogalmazott.
Haszanyenko szerint ezért Ukrajna nem egyezhet bele abba, hogy átengedje területeit Oroszországnak.