Az európai gyerekek kétharmada olyan traumát élt át, amely „elkíséri őket az iskolába, a munkaerőpiacra és a kapcsolataikba”.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodájának új jelentése szerint Európában a fiatalok több mint kétharmada élt át gyermekkori megpróbáltatásokat – a családon belüli erőszaktól egy szülő haláláig –, amelyek évekkel később rosszabb mentális egészséghez és életminőséghez vezetnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A fiatal felnőttek több mint egyötöde arról számolt be, hogy négy vagy annál több kedvezőtlen gyermekkori élményt tapasztalt.
„Ha egy gyermek erőszak közegében vagy válságban lévő háztartásban nő fel, nem szabadna meglepődnünk azon, hogy mindez évekkel később is végigkíséri az osztályteremben, a munkaerőpiacon és a kapcsolataiban” – mondta Natasha Azzopardi-Muscat, a WHO/Europe egészségügyi rendszerekért felelős igazgatója.
Hozzátette, hogy a probléma súlyát gyakran alábecsülik, miközben következményei az emberek életének számos területére kihatnak.
„Ez nem pusztán mentális egészséggel kapcsolatos kérdés. Ez társadalmi és gazdasági probléma is, amelynek kezeléséhez minden ágazat részvételére szükség van, nem csupán az egészségügyi szolgáltatásokéra” – fogalmazott Azzopardi-Muscat.
A jelentés (forrás: angol) több mint 26 000, 18 és 30 év közötti fiatal felnőttet kérdezett meg Európa-szerte 2025 novembere és 2026 januárja között. Kilencféle hátrányos gyermekkori tapasztalatnak való kitettséget mértek, például fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazást, fizikai elhanyagolást, a háztartásban előforduló szerhasználatot vagy mentális betegséget, a szülők különválását vagy halálát, illetve a családon belüli erőszak szemtanújaként átélt élményeket.
„Az eredmények feltűnően következetesek. A kedvezőtlen gyermekkori élmények állnak a gyengébb egészségi, társadalmi és gazdasági kimenetek hátterében a fiatal felnőttek körében egész Európában” – mondta Mark Bellis, a Liverpool John Moores Egyetem munkatársa, a tanulmány tudományos vezetője.
A leggyakoribb tapasztalatok közé tartozott a szülők különválása vagy halála, a családon belüli erőszak látványa, illetve az érzelmi bántalmazás.
A jelentés rámutatott: az ilyen kedvezőtlen élmények által kiváltott, kora gyermekkori krónikus stressz megzavarja az agy fejlődését, rontja az érzelmi szabályozást, és megváltoztatja a szervezet élettani stresszválasz-rendszereit.
Azok a fiatal felnőttek, akik négy vagy több kedvezőtlen gyermekkori élményről számoltak be, jelentősen nagyobb arányban tapasztaltak fizikai fájdalmat vagy rossz közérzetet, mindennapi tevékenységeik – például a munka vagy a tanulás – elvégzésében nehézségeket, mozgáskorlátozottságot és az önellátás terén jelentkező problémákat.
A négy vagy több kedvezőtlen élménynek kitett válaszadók 76,3 százaléka úgy érezte, hogy az előző évben szüksége lett volna professzionális mentális egészségügyi támogatásra, míg azok közül, akik egyetlen ilyen élményt sem jelentettek, ez az arány 36,7 százalék volt.
A jelentés ugyanakkor figyelmeztetett: éppen a leginkább ártalmas élményeknek kitett fiatalok számoltak be nagyobb valószínűséggel arról, hogy nem kapták meg azt a mentális egészségügyi támogatást, amelyre szükségük lett volna.
A körforgás megszakítása
Az elemzés szerzői arra figyelmeztettek, hogy hatékony megelőzés és korai beavatkozás hiányában ezek a káros tapasztalatok hajlamosak nemzedékről nemzedékre megismétlődni.
Azok a felnőttek, akiket gyermekkori megpróbáltatások értek, nagyobb eséllyel nevelik saját gyermekeiket olyan körülmények között, amelyeket pénzügyi nehézségek, családon belüli erőszak és a szülők mentális problémái jellemeznek.
A komor kép ellenére a jelentés kiemeli, hogy még a több kedvezőtlen élménynek kitettek is érhetnek el kedvező életkimeneteket.
Bellis szerint a jó hír az, hogy a kedvezőtlen gyermekkori élmények megelőzhetők, hatásuk pedig csökkenthető.
„Döntéshozói támogatással a biztonságosabb és gondoskodóbb gyermekkorba történő befektetés hozzájárulhat az egészségesebb népességhez, erősebb közösségekhez és Európa jövőbeli jólétéhez” – tette hozzá.