Akár a pályán, akár azon kívül, a FIFA‑világbajnokságok legemlékezetesebb pillanatait gyakran a Getty örökítette meg. Itt a fotósok elmondják, miként készítenek erős érzelmeket közvetítő képeket.
A versengés természetéből fakad az összehasonlítás, de ebben az összeállításban nem címért folyik a harc. Ehelyett arra kértünk több Getty-fotóst, hogy válasszák ki az elmúlt öt világbajnokság olyan kedvenc felvételeit, amelyek a legjobban megragadják az erőfeszítés, a kecsesség, a győzelem és a vereség szépségét és érzelmeit.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Argentína–Franciaország: döntő – 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság
„Ez a fotó legalább 30 perccel a hivatalos trófeafelemelés után készült. Az összes argentin szurkoló és fotós azt várta, hogy Messi odamenjen és köszöntse a drukkereket. A Getty Images fotósai között volt egy nagyjából kialakított tervünk arról, mit szeretnénk megörökíteni, de ennél a képnél a szerencse is közbeszólt. Ez volt az első pillanat, amikor kitárta a karját, a lehető legszélesebb mosollyal az arcán, alig két méterre előttem, miközben én felfelé nézve, 24–70 mm-es objektívvel fotóztam.” Shaun Botterill.
Franciaország–Horvátország: döntő – 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokság
„Ami különlegessé teszi ezt a képet, az nemcsak maga az ünneplés, hanem az a hozzáférés és a hangulat is, amely körülvette. A FIFA exkluzív hozzáférésének köszönhetően én voltam az egyetlen fotós, akit az ünneplés után beengedtek a pályára, így egészen más szemszögből láthattam a világbajnoki döntő utóéletét.
„A tűzijáték éppen véget ért, és az eső füstöt, párát hagyott maga után a Luzsnyiki Stadion fedett terében. Ahogy a fény átszűrődött ezen a párán, látható fénysugarakat rajzolt Paul Pogba fölé, miközben ő a magasba emelte a világbajnoki trófeát. A füst, az eső, a fény és a körülötte lévő tér együttese erősebb atmoszférát adott a képnek, mint egy szokványos trófeaünneplés.
„Technikai értelemben elég tágra akartam hagyni a képkivágást, hogy érzékeltessem a stadion, a közönség, a pára és a pálya méreteit. A különleges hozzáférésnek köszönhetően lent és közel maradhattam, de a szélesebb kompozíció lehetővé tette, hogy a hangulat is a történet részévé váljon. Számomra ez kevésbé tűnik hagyományos trófeafotónak, sokkal inkább egy szürreális, érzelmes pillanatnak, amely Franciaország 2018-as világbajnoki győzelmének utóhangulatát ragadja meg.” David Ramos
Olaszország–Franciaország: döntő – 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokság
„Ez a kép a 2006-os döntő után készült, miután Olaszország tizenegyesekkel legyőzte Franciaországot. Shaun Botterill kollégámmal együtt ideális helyen álltunk a kupaátadásnál.
„Én egy 400 mm-es objektívvel szorosabb kivágásban, elsősorban az olasz csapatkapitányra, Fabio Cannavaróra koncentráltam, és amikor a játékosok a díszkört futották, hirtelen egyszerre kezdtek el a trófea felé nyúlni, hogy megérintsék. Gyorsan felkapaszkodtam az első sor székei előtt lévő fémkorlátra, hogy egy kicsivel magasabbról fotózhassak, és elkészítettem a képet. Emlékszem, ahogy más fotósok a lábamat húzva próbáltak feljutni mellém a korlátra, de a pillanat egy szempillantás alatt elmúlt. A konfetti és a pirotechnika füstje is sokat hozzátesz a jelenethez.
A trófeaátadások néha kissé megrendezettnek hatnak, itt viszont sokkal ösztönösebben, természetes módon állt össze a csapat, és kovácsolódott eggyé történelmi pillanatában.” Michael Steele
Hollandia–Spanyolország: döntő – 2010-es dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság
„Minden világbajnokságon vannak olyan pillanatok, amelyek túlnőnek magán a mérkőzésen, és a futballfolklór részévé válnak. Nigel de Jong belépője Xabi Alonsóval szemben a 2010-es világbajnoki döntőben kétségkívül ilyen.
Tökéletes pozícióból sikerült elkapni az esetet: a kép kimerevíti azt a pillanatot, amikor De Jong kinyújtott talpa Alonso mellkasához ér, megőrizve a világbajnokság egyik legvitatottabb jelenetét. Howard Webb játékvezető csak sárga lapot adott, ami azonnal vitát váltott ki, sokak szerint a holland középpályásnak el kellett volna hagynia a pályát. Több mint tizenöt évvel később a fotó még mindig a 2010-es dél-afrikai torna egyik emblematikus képe, egyetlen kocka, amely sűrítve mutatja meg a feszült, kemény és ellentmondásos hangulatot egy rendkívül kiélezett döntőben.” Laurence Griffiths.
Anglia–Belgium: G csoport – 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokság
„Időnként engedélyt kapunk, hogy a stadion úgynevezett »catwalkjáról«, 80–100 méterrel a pálya fölül dolgozzunk. Csak egy kis létszámú csoport juthat fel oda. Hosszú engedélyezési folyamat, képzések, biztonsági övek, sisakok, néha még orvosi igazolás is kell, mert valóban magasan kell dolgozni.
„A nyomás óriási. Az emberek feje fölött áll, így ha akár egy apró tárgyat is leejt, azzal valakit komolyan megsebesíthet. Mindent, amit felvisz, dupla rögzítéssel kell ellátni. Minden fényképezőgépnek, minden objektívnek, még a telefonjának is rögzítve kell lennie. Kiüríti a zsebeit. Nem vihet fel apró alkatrészeket, mert bármi leeshet. De ez mégis elképesztő lehetőség.
„Ez a Belgium–Anglia-mérkőzés volt, és egy olyan fejpárbaj, amelyben egyszerre hat játékos ugrott fel – ilyen ritkán történik, és fentről nagyon nehéz előre látni. Azért szeretem, mert másfajta futballkép, olyan kameraállás, amelyet nem lát minden nap. Nagy rajongója vagyok a zöld gyepnek és a letisztult háttérnek, de legalább ennyire fontos az is, mi mindent igényel, hogy oda feljusson az ember. Szerencséje van, ha hat játékos egyszerre ugrik fel egy fejelésre, és mégis látni az arcokat, a mozdulatot, a testbeszédet, a fehér vonalat és a színeket. Végül minden összeállt ezen a felvételen.”Matthias Hangst
Argentína–Franciaország: döntő – 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság
„A dohai világbajnoki döntő volt az első vb-döntőm, és tudtam, hogy történelmet látok. A pályán mindenkihez hasonlóan én is arra számítottam, hogy az este meghatározó képe az lesz, amikor Lionel Messi a magasba emeli a világbajnoki trófeát. Mielőtt ez megtörtént, a trófea mellett sétált el, miközben átvehette az Aranylabda-díjat, a torna legjobb játékosának járó elismerést. Ekkor fordult a fotósok felé, és sikerült elkapnom ezt a pillanatot. Csendes, egyszerű fotó, mégis nagyon erős.” Maja Hitij