Mintegy 150 sátor áll a Puerta del Solon Maricarmen kilakoltatása kiváltotta tüntetés után; a bérlők szakszervezete lakásrendeletet követel: „Vagy bukik a rentizmus, vagy a kormány”.
Vasárnap reggelre a Puerta del Sol téren mintegy 150 felállított sátor várta az érkezőket; a szám azóta folyamatosan nő, mióta szombat este, nem sokkal sötétedés után véget ért a lakásválság miatt meghirdetett tüntetés. A hajnalban összegyűjtött adatok szerint a tábor nagyjából száz sátorral indult, majd folyamatosan újabb elemekkel bővült, és nyolc óra után már mintegy 150-et számoltak össze.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A résztvevők az éjszakát jógamatracokon, hálózsákokban, sőt néhányan közvetlenül a földön töltötték, miközben kisebb csoportok hajnalig beszélgettek a téren.
A Guardia Civil és a Nemzeti Rendőrség folyamatosan felügyelte a teret, ugyanakkor nem történt incidens. Maguk az ott éjszakázók is nyugodt hangulatról számoltak be, elegendő élelmet és vizet halmozva fel ahhoz, hogy a tiltakozást a következő napokban is fenn tudják tartani.
Az akció a madridi Bérlők Szakszervezete felhívására indult, amely arra kérte az embereket, hogy a szombati felvonulás végén verjenek tábort a Puerta del Solon. A felhívásban a szervezet arra ösztönözte azokat, akik nem tudnak maradni, hogy hálózsákokkal, derékaljakkal, élelemmel vagy vízzel segítsék a résztvevőket. Az egyik tüntető egy, a különböző csoportokban többször visszatérő mondattal foglalta össze az éjszaka a tiltakozás okát: „ez az egész Maricarmen miatt van”.
Az acampada sokban emlékeztet arra a táborra, amelyet a Podemos 2011. március 15-én indított, 15 évvel ezelőtt: a 15-M mozgalomra „Sí se puede” jelszavával, amely felrázta a PSOE–PP kétpártrendszerétől megcsömörlött spanyol társadalmat, és a „népre nagyobb hangsúlyt helyező” életképes alternatívát kínált.
Maricarmen kilakoltatása indította el a tiltakozást
Az acampada közvetlen előzménye Maricarmen Abascal kilakoltatása, annak a 87 éves nőnek az ügye, akinek a múlt szerdán kellett elhagynia azt a bérlakást, ahol 70 éven át élt, a Retiro városrészben. Az ügy, amelyet már „Maricarmen-hatásként” emlegetnek, 40 városban meghirdetett tiltakozónap kiváltó oka lett „Ne legyen több Maricarmen” mottóval.
A szombati demonstráció, amely 18.30-kor indult a Puerta del Sol térről és a Képviselők Kongresszusánál ért véget, a kormánydelegáció adatai szerint mintegy 25 000 embert vonzott, bár a Bérlők Szakszervezete szerint akár 300 000-en is részt vettek. A menet során feltűnő volt a generációk közötti sokszínűség: családok, fiatalok és idősek egyaránt jelen voltak, olyan jelszavakat skandálva, mint „Hol van a progresszív kormány?” vagy „Látni akarjuk, ahogy Maricarmen visszatér”.
A szakszervezet szóvivője, Gonzalo Álvarez, aki az éjszakát is a táborban töltötte, élő interjúban úgy fogalmazott, hogy a tiltakozás „strukturális változásokat” követel, hogy a lakhatást „alapvető szükségletként kezeljék, ne pedig pénzügyi eszközként”. Álvarez szerint Maricarmen ügye azért vált szikrává, mert „az igazságtalanság, az ügy kegyetlensége és a rendőri fellépés” egyszerre mutatkozott meg benne.
A központi követelés: a keddi lakásrendelet
A tiltakozás középpontjában az a követelés áll, hogy a kormány kedden fogadjon el egy rendeletet, amely többek között a bérleti díjak befagyasztását is tartalmazza. Maga a szakszervezet „Maricarmen-rendeletnek” nevezte a tervezett jogszabályt.
Álvarez egyértelműen fogalmazott azzal kapcsolatban, mi történhet, ha a rendelet nem megy át: ha a szöveget nem fogadják el, mondta, akkor a kormány baloldali partnereinek, például a Sumarnak el kellene gondolkodniuk azon, hogy megbuktassák a kabinetet.
Hasonló hangon szólalt meg a Bérlők Szakszervezetének másik szóvivője, Alicia del Río is, aki Maricarmen ügyét a lakhatásért folytatott spanyolországi küzdelem „visszafordíthatatlan pontjának” nevezte, és figyelmeztetett: ha a rendelet kedden elbukik, akkor a kormánynak „nincs semmi értelme”, és felül kellene vizsgálnia a további működését.
Pablo Iglesias, a Podemos alapítója és a 15-M mozgalom egyik elindítója azt mondta, Maricarmen lehet „Spanyolország Rosa Parksja”, és reményét fejezte ki, hogy a mostani mozgalom országos méretűvé szélesedik.
A vitát tovább nehezítik a baloldali blokkon belüli törésvonalak is. A Podemos európai parlamenti képviselője, Irene Montero nyíltan elutasította, hogy a kormány a rendeletről a Junts párttal tárgyaljon, amelyet azzal vádolt, hogy „diktátumot” akar rákényszeríteni azokra, akik szombaton utcára vonultak.
Montero 650 000, dögevő alapok kezében lévő lakás kisajátítását követelte, hogy azokat szociális bérlakásként hasznosítsák. A Podemos főtitkára, Ione Belarra pedig azt hangsúlyozta, hogy pártja továbbra is „nyomást fog gyakorolni” a lehető legjobb rendelet elérése érdekében, ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy önmagában egyetlen jogszabály sem fogja megoldani a problémát az utcai mobilizáció nélkül.