Egy új tanulmány szerint már a mérsékelt mozgás, a pilatestől a tajcsiig, a gyakori fájdalomcsillapítókhoz hasonlóan enyhíti a fájdalmat, és utat nyit a holisztikus terápiák előtt.
Akár gyakran küzd migrénnel, menstruációs görcsökkel vagy krónikus fájdalommal, a testmozgás a gyakran használt fájdalomcsillapítókhoz hasonló módon segíthet enyhíteni a tüneteket.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A különféle állapotok széles körében a testmozgás jelentősen csökkentheti az akut és a krónikus fájdalmat – állapította meg az Adelaide-i Egyetem egy új tanulmánya (forrás: angol), amely 157 szisztematikus áttekintés, 2 736 randomizált, kontrollált vizsgálat és több mint 220 000 résztvevő adatainak elemzésén alapul.
„Abban az időszakban, amikor a gyógyszereken túlmutató, biztonságos és hatékony módokat keresünk a fájdalom kezelésére, ezek az eredmények erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a testmozgást a fájdalomterápia rutinszerű részévé tegyük” – mondta Carol Maher, az Adelaide-i Egyetem vezető kutatója.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a mozgás típusa, intenzitása és időtartama miként befolyásolja a fájdalomcsillapító hatást.
Összességében a testmozgás körülbelül 1,1 ponttal csökkentette a fájdalmat egy nullától tízig terjedő skálán – ez nagyjából 60 százalékkal nagyobb mérséklődés, mint amekkoráról a gyakori gyógyszerekről külön krónikus fájdalommal foglalkozó vizsgálatok számoltak be.
Az alacsony intenzitású mozgás nagyobb fájdalomcsillapítást eredményezett, mint a közepes vagy erőteljes aktivitás, és a körülbelül 12 hetes, rövidebb programok nagyobb hatást mutattak, mint a hosszabb időtartamúak.
„Fontos, hogy azt találtuk: a több testmozgás nem feltétlenül jobb. Valójában a rövidebb és alacsonyabb intenzitású programok hozták a nagyobb fájdalomcsökkenést, ami arra utal, hogy az embereknek nem kell keményebben vagy hosszabb ideig edzeniük ahhoz, hogy érezhető javulást tapasztaljanak” – mondta a kutatás vezetője, Ben Singh.
A kutatók szerint a heti 120 percnél rövidebb programok hatékonyabbnak bizonyultak, mint a hosszabb heti időtartamúak, amelyek a krónikus fájdalommal élők számára gyakran elérhetetlennek tűnnek.
„Amikor mozgunk, a szervezetünk olyan vegyületeket bocsát ki, köztük endorfint és szerotonint, amelyek csökkentik a fájdalomérzet erősségét, és növelik a fájdalomtűrő képességet” – magyarázta Singh, hozzátéve, hogy a testmozgás segít lecsillapítani a gyulladást, megváltoztatja az agy fájdalomra adott válaszát, és közben a hangulatot is javítja.
Mindazonáltal a tanulmány rámutat, hogy a testmozgás továbbra is alulhasznált fájdalomkezelési módszer: még nem számít rutinszerű gyakorlatnak, és ritkán írják elő ugyanolyan pontossággal, mint a gyógyszereket.
„A fájdalommal küzdő embereknek gyakran csak azt mondják, hogy »maradjanak aktívak«, ahelyett hogy egy konkrét, bizonyítékokon alapuló mozgásprogramot kapnának, amely figyelembe veszi, milyen típusú gyakorlatot végezzenek, milyen intenzitással és mennyi ideig” – tette hozzá Singh.
Az egészségügyi szakembereknek egyértelmű iránymutatásra van szükségük; nem pusztán arra, hogy a testmozgás segít-e, hanem arra is, mely gyakorlatok hatékonyak mely betegek számára, és hogyan lehet ezeket eredményesen előírni – tették hozzá a szerzők.
Ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy a testmozgást nem szabad univerzális megoldásnak tekinteni, és nem is szabad elvárni tőle a fájdalom teljes megszüntetését, mivel hatása olyan egyéni tényezőktől függ, mint a fájdalmat kiváltó állapot, az érintett személy fittségi szintje és az, hogy mennyire tartja magát a programhoz.