Kazahsztán engedélyezi, hogy kriptobányászok az olajmezőkön keletkező fölös gázból termeljenek áramot, csökkentve a fáklyázást, növelve az olajkitermelést és visszacsábítva őket az országba.
Bár a kriptovaluták megszerzését bányászatnak nevezik, a folyamatnak kevés köze van a természeti erőforrások kitermeléséhez. A kriptobányászat hatalmas mennyiségű villamos energiát igényel speciális számítógépek működtetéséhez, amelyek bonyolult matematikai egyenleteket oldanak meg digitális érmékért cserébe.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Kazahsztán kormánya most egy új projekttel köti össze a kettőt: ennek keretében a kriptobányászok saját erőműveikben az olajmezőkön keletkező, felesleges kísérőgázt használhatják fel áramtermelésre.
Kazahsztánban 2021-ben hatalmas kriptobányászati boom zajlott, amely rámutatott az elöregedett, nagyrészt még a szovjet korszakban épült villamosenergia-hálózat gyengeségeire.
A bányászok beáramlása tovább terhelte a rendszert, és hozzájárult egyes térségekben az áramhiányhoz és az áramszünetekhez.
Erre válaszul a kormány korlátozni kezdte a bányászok áramhoz való hozzáférését, majd licitrendszert vezetett be, amelyben a bányászati cégek kizárólag a felesleges villamos energiát vásárolhatták meg egy dedikált platformon keresztül. A gyakorlatban azonban gyakran alig vagy egyáltalán nem állt rendelkezésre szabad kapacitás.
Az adó-, engedélyezési és egyéb szigorításokkal együtt ezek az intézkedések sok bányászt vagy elűztek Kazahsztánból, vagy a szürke gazdaságba szorítottak.
Tavaly a kormány megközelítése változni kezdett: a hatóságok olyan ösztönzőket és programokat vezettek be, amelyek célja a legális kriptobányászat visszacsábítása az országba.
A kísérőgáz árammá alakítása
A kormány egyik legújabb kezdeményezése a kriptobányászokat olyan olajmezőkkel köti össze, ahol a kísérőgázt jelenleg lefáklyázzák.
A kísérő kőolajgáz az olajkitermelés során szabadul fel. Metánt tartalmaz, ezért rendkívül gyúlékony, és káros a környezetre.
Ha egy olajmező messze található a meglévő infrastruktúrától, a gáz szállítása vagy sűrített formában való tárolása gazdaságilag életképtelen lehet.
Ilyen esetekben a gázt rendszerint lefáklyázzák, vagyis elégetik, hogy a metán szén-dioxiddá alakuljon. Bár a szén-dioxid is hozzájárul az üvegházhatáshoz, a metán jóval nagyobb felmelegedési potenciállal rendelkezik. Ezért egyes olajtermelők inkább lefáklyázzák a gázt, és kifizetik az emiatt kiszabott környezetvédelmi bírságokat.
Az új modell mind a kriptobányászoknak, mind a bányajogosultaknak kedvez. A bányászok stabilabb és olcsóbb áramforráshoz jutnak anélkül, hogy tovább terhelnék az országos hálózatot.
„A kriptobányászat önálló, jelentős iparág, amelyet nagy volatilitás és magas belépési költség jellemez, ezért a hozzáférés az olcsó villamos energiához abszolút kulcskérdés” – mondta Batyr Bauyrzhan, a WES LLP műszaki igazgatója, amely technológiai partnerként integrált megoldást nyújt a gázkezeléstől és az áramtermeléstől egészen a bányászfarmig/adatközpontig.
Hozzátette: saját erőművel a bányászok évekre rögzíthetik az áram árát, és nem függenek sem a hálózati tarifáktól, sem a rendelkezésre álló kapacitáskorlátoktól. A bányászatban ez az a „kulcstényező, amely meghatározza a megtérülési időt”.
Az ellátásbiztonság szintén létfontosságú, hiszen a kriptobányászati berendezések éjjel-nappal működnek, és minden egyes állásidő-óra közvetlen veszteséget jelent.
Az olajmezők ezzel párhuzamosan nyereséghez jutnak a gáz értékesítéséből, miközben akár milliókat takaríthatnak meg a környezetvédelmi bírságokon.
„Évekig problémát jelentett számunkra a kísérőgáz: fáklyáznunk kellett, fizettünk a kibocsátások után, és korlátoznunk kellett az olajtermelést. Számunkra a korábban lefáklyázott gáznak nincs alternatív költsége, ezért hajlandók vagyunk jóval a kereskedelmi célú földgáz piaci ára alatt értékesíteni” – mondta Bauyrzhan.
Elmondása szerint a legfőbb gazdasági haszon nem annyira a bírságok megspórolásában rejlik, hanem abban, hogy megszűnnek azok az olajtermelési korlátok, amelyek közvetlenül a gázkezeléshez kapcsolódnak. Mindez ráadásul nem jár pluszköltséggel az olajcégek számára, mivel a szükséges infrastruktúrát a kriptobányászok finanszírozzák.
Hogyan működik mindez?
Az olajmezőkön keletkező kísérőgáz mennyisége a gáz–olaj aránytól és az olajtermelés volumenétől függ, és mezőnként eltérő.
A lehetséges kapacitás érzékeltetésére vegyünk egy példát: ha egy olajmező naponta 100 000 m³ gázt termel, és egy gázdugattyús egység 1000 m³ kísérőgázból körülbelül 3–3,5 megawattóra (MWh) villamos energiát állít elő, akkor 100 000 m³ gáz egy 13–15 MW teljesítményű erőmű működését fedezheti.
Egy átlagos ipari bányászfarm fogyasztása 5–20 MW között mozog, a nagyobbaké pedig eléri az 50 MW-ot vagy annál is többet, vagyis egyetlen olajmező is képes ellátni egy teljes méretű ipari bányászfarmot.
„A rendelkezésre álló adatok szerint 2024-ben Kazahsztánban mintegy 300–340 millió köbméter kísérő kőolajgázt fáklyáztak el. Ha ezt villamos energiává alakították volna, az becslések szerint 1,2–1,3 terawattóra (TWh) termelést jelentett volna” – mondta Daniyar Mubarakov, a Blockchain és Digitális Bányászati Szövetség vezetője.
Hozzátette: a nagyobb bányászati üzemeltetők olyan olajmezőket vesznek számításba, ahol a gázkapacitás legalább 5 MW áramtermelésére elegendő. Erre azért van szükség, hogy fedezni tudják az infrastruktúra és a berendezések karbantartási költségeit. A bányászok a lehetséges helyszíneket az internetkapcsolat minősége, valamint a hűtőrendszerekhez szükséges víz rendelkezésre állása alapján is értékelik.
Mubarakov szerint a bányászok hajlandók beruházni az áramtermelő berendezések megvásárlásába és telepítésébe, de gazdaságilag nem vonzó számukra, hogy teljesen a nulláról saját erőművet építsenek.
Bauyrzhan egyetért, és rámutat: egy erőmű felépítése komoly szaktudást igényel, ezért mindkét fél számára kedvezőbb egy speciális mérnöki cég bevonásával dolgozni.
„A kísérő kőolajgáz feldolgozása, a gázdugattyús egységek, azok üzemeltetése, valamint a bányajogosulttól szükséges engedélyek és jóváhagyások beszerzése külön mérnöki szakterület. Az itt elkövetett hiba többe kerül, mint egy professzionális kivitelező díja” – magyarázza.
Mubarakov megjegyzi: egy új erőmű felépítése megawattonként körülbelül 1,7–2,2 millió euróba kerülne, és több mint három évet venne igénybe.
A kazah energetikai minisztérium közlése szerint jelenleg mintegy 40–60 olajmezőn fáklyáznak kísérőgázt.
Gizzat Baitursynov, a mesterséges intelligenciáért és digitális fejlesztésért felelős kazah helyettes miniszter szerint a két tárca közösen dolgozik egy olyan jogi keret kialakításán, amely egyértelművé teszi a szabályokat, mivel korábban a bányászok mindkét típusa érdeklődést mutatott az ilyen megoldás iránt.
Hangsúlyozta azt is, hogy a mechanizmus rendkívül előnyös Kazahsztán számára, mivel így az ország többletbevételhez jut a növekvő olajtermelés révén, miközben a környezeti terhelés is csökken.