Az olaszországi Carrara márványbányáiban a mesterséges intelligencia átalakítja a több évszázados kézművességet. A robotok már bonyolult szobrokat faragnak kőtömbökből, így merül fel a kérdés: ha gép farag, hol kezdődik a művészet, és hol ér véget a mesterség?
Robotkarokat használnak bonyolult szobrok kifaragására márványtömbökből; a folyamatot olyan szoftver irányítja, amely a digitális terveket a gépek számára precíz utasításokká alakítja.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A technológiát az olasz LITIX és ROBOTOR vállalatok fejlesztik, amelyek szerint ez szélesebb közönség számára teheti hozzáférhetővé a márványszobrászatot.
„A cél az, hogy az ember képes legyen megvalósítani egy ötletét akkor is, ha nincs meg hozzá a szükséges szaktudása” – mondja Giacomo Massari, a LITIX és a ROBOTOR alapítója és vezérigazgatója.
Egy digitális képet 3D-fájllá lehet alakítani, mielőtt a szoftver létrehozza a robot által követett szerszámpályákat. A gép ezután elvégzi a faragás nagy részét, a kifinomult végső munkát pedig a szakemberekre bízzák.
Változó szerepben a szobrászok
A robotok megjelenése vegyes reakciókat váltott ki Carrara hagyományos szobrászai körében. Néhányan attól tartanak, hogy a gépek átveszik annak a munkának egy részét, amelyhez korábban hosszú évek képzése kellett.
„Nem megszüntetünk egy szakmát, csak továbbfejlesztjük azt” – állítja Massari. Hozzáteszi, hogy a robotok a faragás akár 99 százalékát is elvégezhetik, így a kézművesek a végső részletekre összpontosíthatnak.
A cég szerint mindez biztonságosabbá és kevésbé megterhelő fizikai munkává teheti a márvánnyal való foglalkozást.
A vita azonban nem merül ki a munkahelyek kérdésében. Ahogy a gépek képessé válnak arra, hogy digitális ötletekből közvetlenül fizikai tárgyakat hozzanak létre, a művészeknek azt is újragondolniuk kell, mit tekintenek valójában alkotói aktusnak.
„Algoritmikus szobrászat”
Az olasz művész, Davide Quayola (forrás: angol) saját munkái során algoritmusokat és robotikus gépeket használ.
A robotot nem önálló alkotóként látja, inkább művészi gesztusának meghosszabbításaként írja le.
„Úgy érzem, teljes mértékben én irányítok” – mondja. Quayola megközelítését „algoritmikus szobrászatnak” nevezi.
Elmondása szerint ő és stúdiója programozzák a gép mozgását, így a robot a mű elkészítésének folyamatába illeszkedik. Számára ez a különbségtétel kulcsfontosságú: a fizikai munkát ugyan a gép végzi, de a művész dönti el, hogyan működjön, és mivé váljon a kész alkotás.
A márvány jövője
Carrara régóta híres hagyományos kézművességéről és fehér márványáról, amelyből a történelem számos neves szobrásza dolgozott.
Most ugyanazt az anyagot olyan technológiával formálják, amelyet a korábbi művészgenerációk aligha tudtak volna elképzelni.
A változás nem feltétlenül jelenti a hagyományos kézművesmunka végét.
Inkább a szobrász szerepe tolódhat el egyre inkább a kő fizikai megmunkálásáról a tervezés, a programozás és a végső mű finomhangolása felé.
Ahogy a robotok átveszik a fizikai munka nagyobb részét, egy kérdés továbbra is nyitva marad: hol ér véget a gép, és hol kezdődik a művész munkája?