Európa a 2022-es válság óta a legnehezebb téli gázidőszakkal nézhet szembe, mivel a nagykereskedelmi árak hároméves csúcson vannak. A háztartási számlák Hollandiában gyorsan emelkedhetnek, Németországban és Ausztriában viszont csaknem egy év alatt igazodnak teljesen.
Európában már az idei télen emelkedhetnek a gáz- és áramszámlák, ha a nagykereskedelmi árak elég hosszú ideig magasak maradnak ahhoz, hogy megjelenjenek a fogyasztói árakban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az irányadó európai nagykereskedelmi földgázár, a holland, közeli lejáratú TTF jegyzés kedden később már több mint 66 eurón állt megawattóránként (MWh), szemben a kereskedési nap elején mért, 68 euró feletti szinttel. Ez az év eleji, mintegy 29 euró/MWh körüli árhoz képest jelentős emelkedés.
Az árak emelkedését az a növekvő befektetői aggodalom táplálja, hogy a Hormuzi-szoros akár a tél folyamán is zárva maradhat.
Mindez olyan időszakban történik, amikor az EU gáztárolói a fűtési szezon előtt történelmi mélyponton vannak.
Az EU tárolókapacitása augusztus 24-én, a gáznapi záráskor 62,99 százalékosan volt feltöltve a Gas Infrastructure Europe adatai szerint.
„Európa gáztárolói a szokásosnál jóval alacsonyabb szinten állnak az év ezen szakaszában” – mondta Natasha Fielding, az Argus Media gáz-, LNG-, szén- és biomassza-piaci szerkesztő menedzsere az Euronews Businessnek. Hozzátette, hogy ez a szint jóval elmarad az elmúlt öt év 79 százalékos átlagától.
„Az elmúlt 15 évben egyetlen másik alkalommal, 2021-ben csökkentek ilyen alacsony közelébe a készletek, közvetlenül az előző nagy gázválság előtt” – tette hozzá Fielding.
A nagyobb európai piacok közül a legalacsonyabb töltöttségűek között Németország tárolói mindössze 51 százalékban voltak tele, míg Hollandiában 44,3 százalékos szintet mértek.
Az Oxford Economics egy augusztus 13-án közzétett jelentésében arra mutatott rá, hogy az EU gázfogyasztása mintegy 15–20 százalékkal alacsonyabb a 2021-es szintnél, még az árak legutóbbi emelkedése előtt.
A cég szerint az EU alacsonyabb tartalékszintekkel is működőképes, ez azonban azt jelentené, hogy több téli LNG-importra kellene támaszkodnia. Ez pedig jobban kiszolgáltatná az uniót az ázsiai vevőkkel folytatott versenynek a rendelkezésre álló szállítmányokért.
A verseny már most éleződött a Hormuzi-szoros gyakorlatilag lezárása miatt, ami egy olyan útvonalat zavar meg, amelyen normális körülmények között a globális LNG-kereskedelem csaknem ötöde zajlik.
Egy esetleges EU–Ázsia licitversenyben a nagykereskedelmi árak tovább emelkedhetnek.
„A jelenlegi árszintek nem lesznek elegendők ahhoz, hogy Európa át tudja vinni a tárolói készleteit a télen” – írták Samantha Dart és Laura Cyr, a Goldman Sachs elemzői egy, a Bloomberg által idézett feljegyzésben.
„Olyan forgatókönyv esetén, amelyben a Közel-Kelet energiahordozó-exportja csak fokozatosan áll helyre 2027-ig, becslésünk szerint a 2026. decemberi TTF-árnak várhatóan 100 euró/MWh fölé kellene emelkednie” – tették hozzá. Ez 110 százalékkal magasabb a Goldman 50 euró/MWh-os alapeseténél.
Az Oxford Economics szerint az EU akár arra is kényszerülhet, hogy felfüggessze az orosz gázimportot tiltó szabályok egy részét, ha az ellátás tovább szűkül. Az Európai Bizottság legutóbbi számításai szerint Oroszország részesedése a vezetékes és LNG-import együttesében 2025-ben mintegy 12,5 százalék volt.
2026 januárjában az Európai Unió Tanácsa olyan rendeletet fogadott el, amely 2026. március 18-tól megtiltja mind az LNG-, mind a vezetékes gázimportot Oroszországból, átmeneti időszakot biztosítva a meglévő szerződéseknek. 2027 végére minden orosz gázimportot teljes körűen be kell szüntetni.
Milyen gyorsan emelkedhetnek a lakossági energiaköltségek?
Egy rövid áremelkedési hullám hatása korlátozott maradhat, tartós drágulás esetén azonban az új és megújított lakossági szerződésekben fokozatosan megjelenik a magasabb ár.
A nagykereskedelmi árak megugrása nem okoz azonnali emelkedést a kiskereskedelmi tarifákban. A referencia TTF-ár sokkal gyorsabban emelkedhet, mint az EU tényleges importára, amely azt tükrözi, hogy a behozók valójában mennyit fizetnek, figyelembe véve a meglévő szerződéseket és a fedezeti ügyleteket.
Ahogy a beszállítók szerződései lejárnak, és egyre nagyobb mennyiségű gázt vásárolnak vagy fedeznek le az új, magasabb piaci áron, a tényleges importár fokozatosan közelíteni kezd a nagykereskedelmi árhoz.
A magasabb költségeket ezt követően a tarifák felülvizsgálatakor vagy a szerződések megújításakor átháríthatják a háztartásokra.
Fielding szerint az energiaköltségek emelkedésének mértéke attól függ, milyen hosszú ideig tart az áremelkedés, és hogy az árak a következő hónapokban tovább nőnek-e. Az EU-ban „a változó gáztarifájú háztartások éreznék meg elsőként a magasabb nagykereskedelmi árak hatását” – mondta, hozzátéve, hogy a gázárak áthárítása a villanyszámlákra általában gyengébb.
„Azokban az országokban, ahol a kiskereskedelmi piac liberalizáltabb, általában gyorsabb az áthárítás” – tette hozzá Fielding.
Az Oxford Economics számításai szerint átlagosan mintegy hat hónapba telik, amíg a nagykereskedelmi árak változása teljes mértékben megjelenik a fogyasztói árakban. Az időzítés azonban országonként jelentősen eltér.
„A jelenlegi piaci struktúra, amelyben a 12, sőt 24 hónapos, rögzített árú szerződések vannak túlsúlyban, azt jelenti, hogy Németországban és Ausztriában csaknem egy évre van szükség, mire az áthárítás eléri a csúcsát” – áll a jelentésben.
Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban a lakossági gázárak néhány hónapon belül reagálhatnak, míg egyes piacokon, például Hollandiában az áthárítás szinte azonnali.
Az Oxford Economics Olaszországot nevezte meg a gázár-sokkra leginkább kitett nagy európai gazdaságként, a „viszonylag gyors áthárítás és a gázra való, az átlagnál lényegesen nagyobb mértékű ráutaltság” együttese miatt.
Ugyanakkor az ország jelenleg az egyik legmagasabb gáztárolói töltöttséggel rendelkezik a Gas Infrastructure Europe adatai szerint.
Sok múlik azon, mennyire lesz hideg a tél.
Az Oxford Economics szerint „az EU fűtésének gerincét továbbra is a gáz adja, ezért az uniós gázárak a következő télen az időjárás foglyai maradnak”. A tanácsadó cég hozzátette, hogy tartósan hideg idő esetén ezen a télen nőne a fűtés és a gáz iránti kereslet.
Az Oxford Economics, még a földgázárak legutóbbi megugrása előtt készült jelentésében azt írta, hogy az euróövezetben a fogyasztói energiaköltségek – beleértve a gázt, az áramot és más háztartási energiaárakat – akár 15 százalékkal is magasabbak lehetnek éves összevetésben a negyedik negyedévben.