A minisztérium 82 új fával frissítette a védett, nevezetes fák listáját. Utazás Itália legősibb zöld óriásai között: természet, történelem, legendák.
Van, aki több száz kilométert is megtesz egy lélegzetelállító panorámáért, és van, aki egyetlen fa miatt indul útnak. Nem akármilyen fáért, hanem egy olyan óriásért, amely évszázadokat, sőt egyes esetekben évezredeket élt meg, és így Olaszország történelmének néma tanújává vált.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Etna lejtőin álló Castagno dei Cento Cavallitól Szardínia évezredes vadolajfájáig, a toszkánai Quercia delle Streghe-n át Olaszország valódi élő emlékműveket őriz, amelyekből ma már még több van: a mezőgazdasági minisztérium ugyanis frissítette a monumentális fák országos jegyzékét, 82 új bejegyzéssel.
Olyan fák ezek, amelyek legendákat mesélnek, írókat ihlettek meg, átvészeltek földrengéseket és tragédiákat, védelmet nyújtottak vándoroknak és császároknak. Egyedülálló természeti örökség, amelyért érdemes útra kelni egy igazi, Itália zöld óriásaihoz vezető felfedezőút keretében.
Monumentális fák: mik ezek, és miért védik őket
„Ezek a zöld óriások nem pusztán fák, hanem a táj, a kultúránk és a történelmünk szerves részei” – mondta Francesco Lollobrigida mezőgazdasági miniszter a monumentális fák országos jegyzékének (forrás: olasz) tizedik frissítéséről szólva.
A nyilvántartásba vett példányokat rendkívüli biológiai, tájképi és ökológiai értékük alapján válogatják. Van, amelyik a méretével tűnik ki, mások ritka fajokhoz tartoznak, megint mások közösségek jelképeivé, szent helyekké vagy történelmi események színhelyévé váltak. Sok esetben éppen a tájhoz és a népi hagyományokhoz fűződő kapcsolatuk teszi őket egyedivé.
Hol láthatók Olaszország legszebb évszázados fái
Abruzzo tartománytól Szicíliáig, Veneto, Toszkána, Szardínia és Calabria érintésével ezek a fák az ország legizgalmasabb természeti úti céljai közé tartoznak.
Pescara városában található a híres „fekvő” aleppói fenyő, egy olyan példány, amely egy földcsuszamlás után nem tört ketté, hanem ráborult a talajra, és így folytatta az életét. A tudomány számára lenyűgöző alkalmazkodóképességének bizonyítéka, míg a hagyomány szerint azért hajolt meg, hogy meghallgassa a tengeri nimfák énekét.
Puglia tartományban, a Foresta Umbra szívében nő a Tasso Vetusto, egy évezredes fa, amely az ókoriak szemében egyszerre jelentette a halált és a halhatatlanságot. Mérgező levelei babonákat és történeteket tápláltak, regenerálódó képessége viszont a megújulás szimbólumává tette.
A Quercia delle Streghe és a legendákba burkolózó fák
Ha van fa, amely minden másnál jobban megmozgatja a képzeletet, az a Lucca megyében álló Quercia delle Streghe. Hatalmas ágai, amelyek csaknem párhuzamosan futnak a talajjal több mint negyven méteren át, a hagyomány szerint a boszorkányszombatoknak adtak otthont teliholdas éjszakákon.
A legenda azonban irodalommal is összefonódik. Úgy tartják, hogy Carlo Collodi éppen a lombja alatt talált ihletet Pinokkió kalandjainak megálmodásához, így ez a tölgy Olaszország egyik legikonikusabb fájává vált.
Umbria tartományban is találkozik egymással a természet és a mítosz. A hatalmas Roverella di Nottoria egy ősi legenda főszereplője, amely szerint még az Ördögöt is legyőzte: télen is megtartotta leveleit, így akadályozva meg, hogy az erdő teljesen kopár maradjon.
Monumentális fák, amelyek Olaszország történelmét mesélik el
Nem mindegyik zöld óriás őriz pusztán fantasztikus történeteket. Vannak, amelyek a nemzet sorsát meghatározó események tanúivá váltak.
Ilyen a Longarone közelében álló vajonti mamutfenyő, amely túlélte az 1963-as katasztrófát. Törzsén ma is jól látható az a sebhely, amelyet a völgyet elpusztító hullám okozott, és amely csaknem kétezer ember életét követelte. Ma ez a fa az olasz kollektív emlékezet egyik legmegrendítőbb szimbóluma.
Lazióban ezzel szemben a Manildo-tölgy létezését egy bátor gesztusnak köszönheti. 1968-ban Manildo Lombardelli földműves szembeszállt a kivágására vonatkozó tervekkel, így ez a fenséges csertölgy tovább élhetett, és a Viterbo környékének egyik legcsodáltabb természeti emlékművévé vált.
A Castagno dei Cento Cavallitól a luras-i vadolajfáig: a természet pátriárkái
Az olasz botanikai örökség valódi pátriárkái közül kiemelkedik az Etna Nemzeti Parkban álló híres Castagno dei Cento Cavalli. Mintegy 2200 éves, így Európa egyik legrégebbi fája. A legenda szerint egy királynő, akit váratlanul ért egy heves vihar, éppen az ő hatalmas lombkoronája alatt talált menedéket száz lovagból álló kíséretével együtt.
Még ennél is idősebbnek tartják a Szardíniában található Olivastro di Lurast, amelynek közel 3000 éves kort tulajdonítanak. Olaszország legidősebb fájaként, és a kontinens legöregebb példányai egyikeként ma is ámulatba ejt hatalmas törzsével és életerős lombkoronájával.
Calabriában ezzel szemben a curingai keleti platán egészen különleges élményt kínál: hatalmas, üreges törzse akkora, hogy egyszerre akár tíz embert is képes befogadni, így az ember szó szerint úgy érzi, mintha egy természeti emlékmű belsejébe lépne be.
A monumentális fák bejárása utazás a természet, a történelem és a legendák között
A jegyzék legújabb frissítése ismét csak megerősíti, hogy Olaszország nemcsak a művészeti városokban és a lenyűgöző tájakban bővelkedik, hanem valódi élő emlékművekben is. Ezek felkeresése annyit jelent, mint évszázadokon átívelő történelmet bejárni, elmerülni a helyi hagyományokban, és felfedezni azokat a helyeket, ahol a természet, a mítosz és az emlékezet ma is együtt él.
Sokan számára ezek „csupán” fák. Azoknak viszont, akik közelről találkoznak velük, sokkal többet jelentenek: az idő őrei, az ellenálló képesség jelképei és tökéletes állomások egy a megszokottól eltérő utazáshoz, amelyet a csend, a rácsodálkozás és a mély gyökerek határoznak meg.