III. Károly király negyedik miniszterelnöke Keir Starmer, Rishi Sunak és Liz Truss nyomdokaiba lép.
Frissítés:
Andy Birnham a Buckingham-palotában megkapta a felkérést a kormányalakításra III. Károly Királytól.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az eljárásrend jól ismert és most sem változik: a monarcha elbúcsúzik a lelépő miniszterelnöktől, majd felkéri utódját a király kormányának megalakítására. II. Erzsébet óta a tradicionális kézcsókot a kézfogás váltja fel, más újdonság nincs.
A mai nap ellentétes érzelmekkel telik Londonban, amiben jelen van az a félreérthetetlen borúlátás, ami a távozó miniszterelnök felett lebeg, de jelen van az újonc makulátlan optimizmusa is.
Gus O'Donnell a BBC Radio 4 Today című műsorában elmondta, hogy amint Andy Burnham miniszterelnök lesz, tájékoztatni fogják a biztonsági kérdésekről és a nukleáris kódokról. O'Donnell kabinettitkárként – a legmagasabb rangú köztisztviselőként – szolgált Tony Blair, Gordon Brown és David Cameron alatt.
A köztisztviselők elsőként átbeszélik vele „a fennálló legfontosabb biztonsági kérdéseket, ami azt jelenti, hogy sürgős problémát jelentenek” – mondja a közszolgálat korábbi vezetője. Az új miniszterelnököt tájékoztatni fogják arról, hogy készüljön fel egy olyan forgatókönyvre is, „ahol az atomtengeralattjáróinkat célba veszik”, és döntsön arról, hogy változtat-e a jelenlegi terveken.
Kivételes lehetőség a Labour megújulására
Andy Burnham miniszterelnöki felkérése „óriási pillanat” a Munkáspárt számára – de egyben „utolsó esélyük” is arra, hogy valódi változást hozzanak – állítja Emma Burnell, a LabourList weboldal szerkesztője. Szerinte Burnhamnek arra kell összpontosítania, hogy változást hozzon az emberek életébe, és bár korlátozza a párt 2024-es programja, „átalakíthatja a prioritásokat”, és a hangsúlyt olyan fontos kérdésekre helyezheti át, mint a regionális decentralizáció.
„Ez egy hosszú, nehéz projekt lesz. Nem hiszem, hogy egyik napról a másikra meg tudja csinálni, meg kell mutatnia, hogy valódi, kézzelfogható előrelépés történik”.
Ugyanakkor a derűlátáson túl egyelőre nem sokat tudunk Andy Burnham konkrét elképzeléseiről, amelyekkel kapcsolatban nagyrészt szűkszavú maradt. Mégis, néhány fontos ügyben már korábban megszólalt. A Timesnak elmondta, hogy emelni akarja azt a szintet, amelytől az emberek elkezdik fizetni a jövedelemadót. Az úgynevezett személyi juttatás az elmúlt években 12 570 fonton volt befagyasztva. Azt ígéri, hogy „kézzelfogható” javulást fog elérni a megélhetési költségek csökkentése érdekében.
Gazdaság, közszolgáltatások és a populisták: nehéz örökséget vesz át Burnham
Az új kormányfő legsürgetőbb feladata a brit gazdaság tartós gyengeségének kezelése lesz. A növekedés továbbra is vérszegény, a termelékenység alacsony, az energia drága, miközben az államadósság és annak kamatterhei szűk mozgásteret hagynak a kormánynak.
Az OECD 2026-ra mindössze 0,9 százalékos brit növekedést vár, a költségvetési felügyelet pedig arra figyelmeztetett, hogy változtatások nélkül az államadósság hosszabb távon fenntarthatatlan pályára kerülhet. Burnham tehát úgy ígér életszínvonal-javulást, beruházásokat és olcsóbb közszolgáltatásokat, hogy közben nem riaszthatja el a pénzpiacokat újabb fedezetlen költekezéssel.
Legalább ekkora kihívás a közszolgáltatások állapota. Az angliai egészségügy várólistáján továbbra is több mint hétmillió kezelés szerepel, a szociális ellátórendszer reformját pedig évek óta halogatják. A vízszolgáltatás, a vasút és a helyi közlekedés problémái mára nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdéssé váltak.
Burnham a nagy-manchesteri polgármesterként szerzett tapasztalataira építve az egészségügy és a szociális gondozás szorosabb összekapcsolását, több önkormányzati lakás építését, valamint a rosszul működő közműcégek erőteljesebb állami ellenőrzését ígéri. Első látványos próbája a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő Thames Water sorsának rendezése lehet.
A miniszterelnöknek egy rendkívül bizalmatlan és széttöredezett politikai környezetben kell kormányoznia. Ő a hetedik lakója a Downing Street 10.-nek a 2016-os Brexit-népszavazás óta, ráadásul nem parlamenti választáson, hanem a Munkáspárt vezetőváltása révén kerül oda. Bár a Labour továbbra is jelentős alsóházi többséggel rendelkezik, támogatottsága erősen visszaesett, miközben Nigel Farage Reform UK pártja a hagyományos munkáspárti és konzervatív szavazók körében egyaránt terjeszkedik.
Burnhamnak ezért gyorsan bizonyítania kell, hogy nem csupán új arcot, hanem érzékelhető változást is jelent – különösen azokban az észak-angliai és ipari térségekben, amelyek gazdasági és politikai mellőzöttségére egész pályafutását felépítette.
A háttérben ott marad a Brexit után rendezetlen brit–európai kapcsolat, a bevándorlás és az illegális csatornaátkelések kérdése, valamint a növekvő védelmi kiadások finanszírozása is. Burnham várhatóan szorosabb gazdasági együttműködést keres majd az Európai Unióval, de aligha vállalhat látványos visszatérést az uniós intézményekhez. Eközben egyszerre kell szigorúbb határpolitikát mutatnia a Reform UK szavazói felé, fenntartania Ukrajna támogatását és teljesítenie Nagy-Britannia NATO-vállalásait.
Az új miniszterelnök alapvető dilemmája ezért ugyanaz lesz, mint elődeié: a választók több és jobb állami szolgáltatást várnak, miközben a brit államnak egyre kevesebb szabadon elkölthető pénze marad.