Lenyűgöző, modern betekintés három katalán látnok világába: a „Gaudí–Miró–Gomis: Deconstructed” a történeti műveket digitális innovációval ötvözi, hogy feltárja a művészek közös vizuális nyelvét.
Ha az emberek többségét megkérjük, hogy nevezze meg Katalónia legnagyobb kulturális alakjait, Antoni Gaudí és Joan Miró valószínűleg az elsők között hangzik el. Joaquim Gomis nevét már jóval kevesebben említenék. Pedig a fényképezőgépe nélkül a világ egészen másként tekintene Gaudí építészetére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Amikor a radikális építész munkáját Barcelona művészeti életének egy része még különcnek tartotta, nem pedig látnokinak, Gomis már értette a jelentőségét.
Fotográfusként, modernistaként és Miró közeli barátjaként Gomis dokumentálta Gaudí rendkívüli formáit, textúráit és részleteit. Ezzel azonban nem pusztán megőrizte az építész épületeit, hanem azt is alapvetően befolyásolta, hogy a későbbi generációk miként látják, értelmezik és értékelik Gaudí vízióját.
Ez a sokáig háttérben maradt kapcsolat építész, képzőművész és fotográfus között áll a Gaudí–Miró–Gomis: Deconstructed című kiállítás középpontjában. A tárlat a Fundació Joan Miró korábbi kiállításának újragondolt változata, és Gaudí építészete, Miró művészete és Joaquim Gomis fotográfiája közötti kapcsolatokat vizsgálja.
Az új kiállítás Gaudí Casa Batllójának frissen felújított harmadik emeletén kapott méltó helyet, és a Fundació Joan Miróval, valamint a Tomorrow Bureau kreatív stúdióval közösen fejlesztett immerszív digitális installációkkal, mesterséges intelligenciával és 3D technológiával bővíti a három alkotó közötti párbeszédet.
Mesterséges intelligencia, nagy felbontású fotogrammetria és 3D szkennelés segítségével az új, látványos munkák olyan részleteket tárnak fel, amelyek szabad szemmel nem láthatók. Egyik részben Miró szobrainak felületén lévő szerszámnyomok és időjárás okozta nyomok láthatók, amelyeket most először vizsgáltak ilyen módon, a másik részben pedig Gomis archívumának generatív újraértelmezése kapott helyet.
Az Euronews Culture a kiállítás társkurátorával, a Casa Batlló Contemporary művészeti igazgatójával, Joana Seguroval beszélgetett Gomis elfeledett örökségének újrafelfedezéséről, arról, hogyan alakítja át a technológia a művészeti élményt, és miért inspirálják Gaudí és Miró radikális elképzelései ma is az alkotókat.
Euronews Culture: Vissza tudná idézni a kiállítás kezdetét? Hogyan született meg először az ötlet, hogy Gaudít, Mirót és Gomist közös tárlaton mutassák be?
Joana Seguro: Egy beszélgetésből indult minden. Az első kiállítási évünket kezdtük tervezni itt, a Casa Batlló második emeletén, ezért elmentünk a Fundació Joan Miróhoz, és leültünk beszélgetni. Csak azt próbáltuk kitalálni, mit tudnánk együtt csinálni. Mi Casa Batlló hatása Miró munkásságára?
Ők pedig azt mondták: „Nos, mi már rendeztünk egy kiállítást pontosan erről.” Az eredeti kiállítás címe Miró, Gomis, Gaudí volt, és elsősorban Gomis fotóiról szólt, amelyek Miró munkáit dokumentálták, ezt pedig párbeszédbe állította Gaudí építészetével. Nagyon izgatott lettem, mert teljesen egyértelműen kirajzolódott a közvetlen kapcsolat Gaudí munkái, különösen ez az épület, és Miró életműve között.
Szerintem fontos megérteni, hogy amikor Miró kezdett eltávolodni a festészettől, és egyre inkább a háromdimenziós elemek felé fordult, Gaudí munkái felé kezdett tekinteni. A természet által ihletett formáit vizsgálta, hogy szobrokat és bronzokat hozzon létre. Készített egy rézkarcsorozatot is, amelynek az volt a címe: Gaudí.
Számomra azonban az volt a legizgalmasabb, hogy addig keveset tudtam Joaquim Gomisról. Aztán elkezdtem nézni a fotóit, és felmérni, milyen fontos munkát végzett Casa Batlló dokumentálásában, illetve Gaudí barcelonai épületeinek megörökítésében.
A kiállítás egyik kulcseleme az eredeti művek és az új digitális installációk közötti párbeszéd. El tudná magyarázni, hogyan készültek ezek a digitális munkák, és mit adnak hozzá ahhoz, ahogyan a látogatók megtapasztalják ezeket az alkotásokat?
Úgy gondolom, talán a legradikálisabb újításunk az eredeti kiállításhoz képest az, hogy a Tomorrow Bureau nemcsak a digitális műveket készítette, hanem a díszletet és a hangkulisszát is, amelyek végigkísérik az egész tárlatot. Így egy olyan környezetet hoztunk létre, ahol ezt a kapcsolatot teljesen más módon lehet értékelni és felfedezni.
Miró rézkarcai és bronzai is láthatók, de ezek párbeszédben állnak a Miró-eredetikről készült nagy felbontású szkenekkel, amelyeket aztán úgymond „dekonstruáltunk”. Ezekre az objektumokra kicsit úgy tekintünk, mint egy régész, és a mai technológia legmodernebb eszközeit használjuk, hogy egészen másként láthassuk őket.
Ugyanez történik a fotókkal is. Fogjuk ezeket a felvételeket és az elsősorban az 1940-es években létrejött archívumot, és egy élő adatbázist hozunk létre belőle mesterséges intelligencia segítségével. Így egy újabb digitális mű születik, amely a ma, 2026-ban rendelkezésünkre álló technikákkal egy lépéssel továbbviszi ezt a tudást.
A Tomorrow Bureau a műveket szétszedi, digitális artefaktumokat hoz létre, és közben nem kell figyelembe vennie azokat a korlátokat, amelyeket a műtárgyvédelem – teljes joggal – ezekre az objektumokra ró, és nem számít a gravitáció sem, holott ezek az alkotások elég nehezek.
A digitális műtárgy esetében óriási szabadság van abban, hogy gyönyörűen körbe lehessen forgatni, a legapróbb részletekbe lehessen belemenni. A digitális és a fizikai réteg egyensúlyban működik együtt. Úgy érzem, és remélem, hogy ezt sikerült megvalósítanunk ezzel a kiállítással.
Létrehoztunk továbbá egy Gomis-műveiből álló karusszelt is, amelyben az egész, általunk digitalizálni tudott archívuma látható. Ez még az eredeti tárlaton sem volt igazán hozzáférhető, miközben a digitális eszközök sokkal több lehetőséget és jóval nagyobb rugalmasságot kínálnak.
Gaudí és Miró is arról volt ismert, hogy feszegették a határokat, és új ötletekkel kísérleteztek. Ha ma élnének, Ön szerint beépítenék a kreatív folyamatukba a mesterséges intelligenciához vagy a digitális művészethez hasonló technológiákat?
Nem tudhatjuk, de szerintem még izgalmasabb, hogy a kortárs, ma élő művészek mennyire magukénak érzik Gaudí vízióját.
Gaudí ma is releváns, és szerintem Miró is az. A kíváncsiságuk, a kísérletező kedvük, ez a radikális, jövőbe mutató gondolkodásmód ma is óriási inspiráció a kortárs művészek számára, és azok a technikák, amelyeket Gomis és Miró alkalmazott, ma is érvényesek. Az ő művészi látásmódjuk, és Gaudí víziója talán még fontosabb most, mint akkor volt.
Valaki azt mondta, Gomis tulajdonképpen a Photoshop megalkotója volt. Számos technikája fotósként szinte kollázsszerű, mintha digitális kalibrálásokat végezne, jóval azelőtt, hogy ez ténylegesen létezett volna. Olyan alkotókról beszélünk, akik már a saját munkájukon belül is kísérletezők és radikálisok voltak. Szerintem ennek a szellemnek kell továbbélnie.
Szeretek úgy gondolni rájuk, hogy ma is nyitottak lennének az új lehetőségekre és technológiákra, de anélkül, hogy közben megfeledkeznének magukról az objektumokról, a kézművességről, a mesterségbeli tudásról, és arról, hogy ezek az eszközök mit tesznek lehetővé: például hogy munkákat reprodukáljunk, nagyobb léptékben és szélesebb közönség számára.
Azoknak a látogatóknak, akik esetleg nem mozognak otthonosan a modern művészetben, Miró munkái első pillantásra nagyon egyszerűnek vagy akár gyerekesnek tűnhetnek. Milyen mértékben ennek a látszólagos egyszerűségnek az eredménye a gondos átgondolás és a kísérletezés?
Szerintem van valami gyönyörű a egyszerűségben, és mindhárom művészben ott rejlik egyfajta gyermeki lelkesedés. Az alkotás izgalma, a felfedezés öröme.
Ha körbenézünk az épületben, mindenütt játékos részleteket látunk, a gombára emlékeztető formájú kilincsektől kezdve sok más elemig. Mirót, Gaudít és Gomist is a természet foglalkoztatta. Olyan, első pillantásra nagyon egyszerűnek tűnő megoldásokat kerestek, amelyek valójában rendkívül elegánsak és fantasztikusak. Ami gyerekesnek hat, gyakran valami nagyon letisztult, hatékony és játékos dolog.
És ezt az elemet soha nem szabad elfelejtenünk.
Végül, mit szeretné, ha a látogatók magukkal vinnének a kiállításról? Milyen kapcsolódást vagy üzenetet remél, hogy megőriznek magukban, miután megtapasztalták a három alkotó munkásságát?
Szeretném, ha az emberek felfedeznék Gomis munkásságát, és megértenék, milyen fontos szerepet játszott Gaudí nemzetközi elismertségében.
És azt is, hogy felismerjék azt a szálat, amely mindhárom művészt összeköti: az élet és a természet iránti kíváncsiságot, a természeti világ iránti szeretetet, és különösen Katalónia szeretetét.
A kiállításnak több rétege és több eleme van. Ha valaki mélyebben elmerülne az életrajzokban, erre is van egy külön rész. Ha Gomis munkásságába szeretne jobban beleásni, arra is lehetősége van.
Meg lehet élni az egészet pusztán az élmény szintjén is, és egyszerűen érezni a kapcsolatot a három alkotó között.
A Gaudí–Miró–Gomis: Deconstructed 2027 januárjáig látható a barcelonai Casa Batllóban.