Gyászol az agrogasztronómia: meghalt Carlo Petrini, a Slow Food és a Terra Madre alapítója, szoros kapcsolatban Károly királlyal és Ferenc pápával
A Slow Food és a Terra Madre alapítója, Carlo Petrini csütörtök este, 76 éves korában hunyt el brai otthonában, Cuneo megyében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Látásmódjának rendkívüli erejéből, valamint a közjó, az emberi kapcsolatok, a természet és a biológiai sokféleség iránti szeretetéből születtek meg a Slow Food (1986), a Terra Madre nemzetközi hálózata és a pollenzói Gasztronómiai Tudományok Egyeteme (2004). Továbbá társalapítója volt a Ferenc pápa enciklikája által ihletett Laudato si’ közösségeknek (2017)” – idézte közleményében a Slow Food.
Az 1986-ban alapított Slow Food Olaszország legjelentősebb szervezete az élelmiszer környezettudatos kultúrájának terjesztésére, célja pedig, hogy előmozdítsa az élvezethez és az élelmiszerhez „mindenki számára jó, tiszta és igazságos” élelemhez való jogot, a gasztronómiai kultúrát az etikával ötvözve, tiszteletben tartva a biodiverzitást és a fogyasztók egészségét.
A Terra Madre ezzel szemben egy nemzetközi hálózat, amely gazdákat, pásztorokat, halászokat, szakácsokat, tudósokat és fogyasztókat fog össze az élelmiszer-önrendelkezés, a biológiai sokféleség és a fenntartható mezőgazdasági modell előmozdítása érdekében.
Ki volt Carlo Petrini: a nemzetközi elismerésektől Ferenc pápával és III. Károly királlyal ápolt barátságáig
Petrini gasztronómus, újságíró és író volt; 2004-ben a Time magazin „Európai hősnek” nevezte, 2008-ban pedig a brit The Guardian napilap beválogatta a világot megmenteni képes 50 ember listájára.
Fenntarthatóság iránti elkötelezettségét és környezetvédelmi munkáját az ENSZ is elismerte: az ENSZ Környezetvédelmi Programja a „Föld bajnoka 2013” díj „Inspiráció és cselekvés” kategóriájának társgyőztesévé nyilvánította. 2016-ban pedig az Európában futó Zéró Éhezés program különleges FAO-nagykövetévé nevezték ki.
Élete során számos közéleti szereplővel ápolt barátságot, Ferenc pápától III. Károly brit királyig. Áprilisban a brit uralkodót is elkísérte ravennai látogatásán a Slow Food helyi bástyájához, Sergio Mattarella államfő jelenlétében.
„Aki utópiát vet, valóságot arat” – mondogatta gyakran Carlo Petrini, aki így foglalta össze életét, meggyőződve arról, hogy a szép, igazságos, másokat bevonó, meggyőződéssel és szenvedéllyel megélt álmok és víziók megvalósíthatók. Tudott álmodni és mulatni, építeni és inspirálni, kézzelfogható társadalmi felemelkedésért dolgozva az emberekkel, különösen a fiatalokkal, a testvériséget, az érzelmi intelligenciát és az aszketikus anarchiát remélve. Energiája, rendkívüli empátiája, tettvágya és életpéldája lesz az az erő, amely mindannyiunkat vezetni fog” – zárul a Slow Food közleménye.
Petrini halála: részvétüzenetek
Számos közéleti személyiség fejezte ki részvétét, megemlékezve Petriniről.
„Megdöbbenéssel értesültem Carlo Petrini, a jövőbe látó ember haláláról, aki képes volt a táplálékot kultúrává, identitássá, a föld iránti tiszteletté és a népek közötti szolidaritássá alakítani. A Slow Food és a Terra Madre révén hangot adott a helyi közösségeknek, védelmezte a biodiverzitást, és világszerte egy emberibb, fenntarthatóbb és igazságosabb fejlődési modellt népszerűsített. Olaszország egy nagy nagykövetét veszítette el, aki hagyományainkat, a kultúrák közötti párbeszédet, valamint az ember, a táj és az életminőség közötti mély kapcsolatot képviselte, amely egyedivé teszi országunkat. Családjának, szeretteinek és a teljes Slow Food-közösségnek őszinte részvétemet fejezem ki” – írta Antonio Tajani külügyminiszter egy X-en közzétett bejegyzésben.
Guido Crosetto védelmi miniszter felidézte barátságukat, amely még Petrini nemzetközi sikere előtt kezdődött a brai Boccon Divino vendéglőben: „Az évek során barátok lettünk, és segítettem neki felépíteni az Íz Egyetemét, a Borközpontot és mindazt, ami Pollenzóhoz kapcsolódik. Együtt „jártuk végig” az éttermek és pincészetek tucatjait, és egy tányér vagy egy pohár mellett minden lehetséges gondolatban elkalandoztunk. Az utóbbi években szem elől tévesztettük egymást, de időnként még felhívtuk egymást egy gyors üdvözlésre, hogy panaszkodjunk az idő múlására, és arra, hogyan lettünk életpályáink foglyai, amelyek már nem hagytak helyet a hajdani gondtalanságnak. Ma éjjel újra élesen felidéződtek bennem a nevetések, viták, álmok emlékei. Mind ezeken szigorú piemonti dialektusban osztoztunk, mert ez volt mindig beszélgetéseink „hivatalos nyelve”. A világ egy igazi álmodozót veszített el. Jó utat, Carlin.”
„Viszlát, Carlo, szelíd látomásos, aki megmutattad a világnak, mennyire téves csak azért élni, hogy feléljük az életet és a világot. Köszönöm, hogy szenvedéllyel álltál a Föld utolsói mellé. Konkrét elképzeléseiddel jobb utat jelöltél ki annál, amelyre a fejlődés ráállt: a közjó, a tisztelet és a föld iránti szeretet forradalmi erő, amely jobbá teszi a dolgokat. Carlo, köszönöm azokat a gyönyörű beszélgetéseket, a mindent elsöprő szenvedélyedet. Mindenben igazad volt, a többiek csak később érkeztek meg” – írta a közösségi médiában az olaszországi Demokrata Párt európai parlamenti delegációjának vezetője, Nicola Zingaretti.