Platform akkor válik „enshitifieddé”, amikor fizetős funkciók vagy előfizetések rontják a korábbi felhasználói élményt.
A Norvég Fogyasztóvédelmi Tanács (NCC) vírusvideóként terjedő felvétele a népszerű digitális platformok romló minősége miatti egyre nagyobb aggodalomra hívja fel a figyelmet.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy magát „hivatásos enshitifikátornak” nevező szereplő szándékosan felugró ablakokat pakol a weboldalakra, reklámszüneteket időzít a YouTube-videókba, és zavaró telefonos frissítéseket telepít.
Az immár több milliós nézettséget elért videó egy szélesebb, globális kampány része, amely az úgynevezett „enshitificationre” figyelmeztet: arra, hogy a korábban felhasználóbarát online platformok és szolgáltatások fokozatosan leépülnek.
Több mint 70 érdekvédelmi szervezet az Egyesült Államokból, az Európai Unióból és Norvégiából levelet küldött 14-nél is több ország politikusainak, erősebb fellépést sürgetve az „enshitification” ellen.
„Lehet jobb a digitális világunk” – áll az NCC februári, uniós tisztviselőknek címzett levelében olvasható (forrás: angol). „Újra kell egyensúlyba hoznunk a fogyasztók, a nagy technológiai cégek és az alternatív szolgáltatók közötti erőviszonyokat.”
Mi az az „enshitification”?
Cory Doctorow újságíró alkotta meg elsőként az „enshitification” kifejezést 2023-ban. Ő azzal érvelt (forrás: angol), hogy a platformok eleinte a felhasználókat szolgálják ki, később azonban elkezdik őket kihasználni, hogy üzleti ügyfeleiknek kedvezzenek.
Végül pedig már az üzleti partnereiket is kiszipolyozzák, hogy a teljes hasznot maguknak szerezzék meg.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy néhány nagy platform reklámokkal, fizetőfalakkal vagy előfizetésekkel terheli a felhasználókat olyan funkciókért, amelyek korábban ingyenesek voltak – mondta Finn Lützow-Holm Myrstad, az NCC digitálispolitikai igazgatója.
„Ez egy tudatos folyamat, a cégek szándékos döntése: kihasználják, hogy be vagyunk zárva a rendszerükbe, és nincs valódi választási lehetőségünk” – fogalmazott Myrstad.
Arra sincs egységesen elfogadott mérce, hogy egy szolgáltatás mikortól számít „enshitifiednek”, így ez nagyrészt egyéni megítélés kérdése – tette hozzá.
Az NCC-jelentés (forrás: angol) példaként a Facebookot emeli ki, és azt állítja, hogy a platform eredeti célját – a barátok és családtagok összekapcsolását – feladva a fizetett tartalmak és a hirdetések előresorolását választotta, „tudatosan a profit növelésére” törekedve.
A Facebook-hírfolyam „ma már kötelező reklámszüneteket, rengeteg értéktelen, mesterséges intelligencia által gyártott tartalmat és sok egyebet is tartalmaz” – áll a jelentésben.
Az „enshitification” digitális termékeknél könnyebben végrehajtható, mert ezeket olyan módon lehet módosítani, ahogy a fizikai termékeket nem – mondta Myrstad. Ennek következtében számos digitális termék körül elszaporodtak a fogyasztóellenes és versenykorlátozó gyakorlatok.
Paul Richter, a Bruegel agytröszt munkatársa szerint a platformok nem kifejezetten azért rontják a felhasználói élményt, mert ezt akarják, de ha választaniuk kell a jobb szolgáltatás és a bevételszerzés között, mindig a profitot helyezik előtérbe.
„Valahányszor csökken a verseny, azzal szerintem csak megkönnyítjük ezeknek a platformoknak, hogy alacsonyabb színvonalú szolgáltatást nyújtsanak a felhasználóknak” – mondta Richter.
A platformok „bezárják” a fogyasztót
A közösségi média hajnalán az erős verseny arra kényszerítette a platformokat, hogy egyszerre próbáljanak megfelelni a felhasználóknak, a tartalomgyártóknak és a hirdetőknek. Idővel azonban a felvásárlások és összeolvadások koncentrálták a piacot, így csökkent a verseny kényszere – mondta Myrstad és Richter.
Mindketten fordulópontnak tartják, hogy a Facebook 2012-ben felvásárolta az Instagramot. Úgy vélik, ha ezt az üzletet akkor megakadályozzák, ma erősebb lenne a verseny a platformok között.
Kulcsszerepet játszik ebben az úgynevezett hálózati hatás is: minél többen használják az adott platformot, annál értékesebbé válik – állapítja meg az NCC jelentése.
A közösségimédia-felhasználók vonakodnak otthagyni egy felületet, ha kedvenc tartalomkészítőik nem jelennek meg máshol, a készítők pedig nem szívesen váltanak, ha nincs közönségük az új platformon – magyarázta Richter.
A jelentés szerint gyakorlati kötődések is a nagy közösségimédia-platformokon tartják a felhasználókat: például a családdal való kapcsolattartás vagy a helyi csoportok és események követése, miközben alig akadnak valóban életképes alternatív felületek, ahová átköltözhetnének.
Ennek eredményeként a felhasználók csak korlátozottan tudnak „a lábukkal szavazni”, vagyis jobb szolgáltatásokra átváltani – tették hozzá Myrstad és Richter.
A vállalatok ráadásul úgynevezett váltási költségeket is beépítenek a rendszerbe – ez az az idő, energia vagy pénz, amelyre szükség van ahhoz, hogy egy konkurens szolgáltatóhoz átpártoljunk – teszi hozzá a jelentés.
„Ha például könnyebbé tették volna a felhasználók számára az átlépést más szolgáltatásokhoz, sokkal érzékenyebben reagálnának a fogyasztói elégedetlenségre” – mondta Myrstad. „Mindennel azon vannak, hogy bent tartsák a fogyasztókat.”
A szakértők szerint a körforgás megtöréséhez olyan ösztönzőkre lenne szükség, amelyek ráveszik a platformokat, hogy ismét a felhasználókat helyezzék előtérbe – ilyen lehetne például életképes alternatív platformok megjelenése.
Richter ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a piaci erők önmagukban aligha hozzák el ezt a fordulatot, ezért kormányzati beavatkozásra is szükség lesz.
Mi védi már most a felhasználókat az „enshitificationtől”?
Europában már most is léteznek olyan jogszabályok, amelyek érintik az „enshitification” jelenségével kapcsolatos problémák egy részét. Ilyen például a Digitális Piacokról szóló jogszabály (DMA), amely interoperabilitási kötelezettségeket ír elő a nagy „kapuőrök”, például az Apple és a Google számára, és arra kényszeríti őket, hogy egyes kulcsfontosságú operációs rendszerelemeket megnyissanak a versenytársak előtt – mondta Richter.
Ez hozzájárulhat egy versengőbb közösségimédia-környezet kialakításához, mert lehetővé tenné, hogy az új platformok felhasználói kapcsolatba lépjenek az olyan, már bejáratott felületek felhasználóival, mint a Facebook – tette hozzá.
Ugyanakkor figyelmeztetett: önmagukban ezek az interoperabilitási szabályok sem bontják le teljesen a belépési korlátokat az új szereplők előtt.
Itt lép képbe a Digitális Szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA). Az EU online platformokra vonatkozó szabályai előírják a cégeknek, hogy osszák meg adataikat, mérjék fel, miként hatnak a társadalomra a tervezési döntéseik, és működjenek együtt a szabályozókkal a kockázatok mérséklése érdekében.
A szabályokat megszegő vállalatokat a világpiaci árbevételük akár 6 százalékát elérő bírsággal is sújthatják, ami Richter szerint elég erős pénzügyi ösztönző a jogkövetésre.
Myrstad szerint a már létező adatvédelmi és fogyasztóvédelmi szabályok is alkalmasak lennének az „enshitification” elleni fellépésre, ám a végrehajtás eddig túl gyenge és lassú volt.
„Komoly árat kellene fizetni az ilyen versenyellenes gyakorlatokért” – fogalmazott. „Azt látjuk, hogy a kiszabott bírságok nem töltik be visszatartó szerepüket.”
Myrstad reményét fejezte ki, hogy a készülő Digital Fairness Act (DFA) jogi védelmet nyújt majd a „megtévesztő tervezéssel, a függőséget kiváltó mechanizmusokkal és néhány más, az enshitification részét képező problémával” szemben.
A tanács eddig nem kapott választ az európai politikusoktól, akiket az enshitification elleni kampánya kapcsán megkeresett, Myrstad ugyanakkor megemlített néhány, Észak-Amerikában tett lépést.
Arra ösztönözte a kormányokat, hogy minél többen foglalkozzanak a kérdéssel.
„Már az is rengeteget elárul, ha elolvassuk a [online] kommenteket [a videó alatt]: elsöprő a támogatás” – mondta Myrstad. „Ennek elég politikai lendületet kellene adnia ahhoz, hogy a döntéshozók komolyan foglalkozzanak a problémával, hiszen láthatóan óriási az érdeklődés iránta.”
Az Euronews Next megkereste az Európai Bizottságot, hogy kiderítse, terveznek-e valamilyen lépést az enshitification visszaszorítására, de nem kaptak választ.