Az Iránban dúló háború politikai fegyverré tette Hormuzt, megingatva a világ tőzsdéit. Külügyi források szerint Irán segíti a spanyol érdekeltségű hajók áthaladását.
A Külügyminisztérium diplomáciai forrásai az „Euronewsnak” megerősítették, hogy a kormány tudomással bír arról: Irán megkönnyíti a spanyol érdekeltségű hajók áthaladását a vitatott átjárón, jóllehet erről nincs semmilyen hivatalos megállapodás.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A közel-keleti háború a Hormuzi-szorost a világgazdaság fennmaradásának barométerévé tette: itt halad át a világ kőolajának mintegy 20 százaléka és a cseppfolyósított földgáz (LNG) 19 százaléka.
A térségen más nyersanyagok – például műtrágya, alumínium és vegyi termékek – is áthaladnak, ami hatással van a világ energia- és áruellátására. Mindez jelentős tőzsdei ingadozást és a benzinárak emelkedését okozza.
Ezen a sakktáblán, ahol Donald Trump és Benjamin Netanjahu fokozza a katonai nyomást az ajatollahok rezsimjére, Pedro Sánchez spanyol kormánya a washingtoni és tel-avivi háborús politika ellenpólusaként lépett színre.
Sánchez az Egyesült Államok „maximális nyomásgyakorlás” stratégiájának legmarkánsabb európai ellenzőjeként szilárdult meg, sőt azt is sejtetni engedte, hogy az európai álláspont lényegében igazodik Spanyolország „nem a háborúra” üzenetéhez.
Miközben Spanyolországban sorra érik a választási vereségek – az év eddigi részében a PSOE elveszítette az extremadurai, az aragóniai és a kasztíliai–leóni választásokat –, népszerűsége csökken, politikai környezetét elsősorban bírósági ügyek sújtják, és immár harmadik éve nem terjeszti be az állami költségvetést, Sánchez miniszterelnök úgy döntött, a nemzetközi politikára összpontosítja figyelmét, Iránnal kapcsolatos „nem a háborúra” álláspontjával pedig egy a szlogeneknél jóval bonyolultabb konfliktust egyszerűsít le.
Hajózási szabadság vége: Hormuzi-szoros politikai fegyverként
A Hormuzi-szoros szűk keresztmetszet, amely az iráni Forradalmi Gárda ellenőrzése alatt áll. Teherán a teljes lezárásról a „szelektív blokád” stratégiájára váltott: a szoros elvben mindenki előtt nyitva áll, kivéve azokat, akiket Irán ellenségének tekint.
Ebben a kontextusban Spanyolország helyzete kivételezett, ugyanakkor kockázatos is, mivel Pedro Sánchez az iráni teokratikus rezsimben dicsért figurává vált, amely odáig ment, hogy a spanyol kormányfő arcképét használta iráni rakétákon.
Számos közösségi médiás bejegyzés és több közepes súlyú nemzetközi médium is arról számol be, hogy a spanyol lobogó alatt közlekedő hajók szabad utat kapnak a térségben. Bár nincs hivatalos információ erről, kormányzati források megerősítették lapunknak, hogy „nem hivatalos csatornákon tudnak arról, hogy néhány esetben így jártak el”, és az érintett hajók valóban átkeltek.
Ez a kedvezményes bánásmód Sánchez „semlegességi” politikájának válasza lehet: a kormányfő nemcsak elutasította a Washington vezette katonai koalícióhoz való csatlakozást (noha a Colón fregattot Ciprusra küldte az európai határok védelmére, és továbbra is részt vesz a NATO-szövetségesek védelmét szolgáló missziókban), hanem megtiltotta a rota-i és moróni támaszpontok használatát is, ami kiváltotta a Trump-adminisztráció és az izraeli kormány haragját, akik mindezt egy diktatórikus, nukleáris programjai miatt a Nyugat számára veszélyes rezsim támogatásaként értelmezik.
Algériai kapcsolat: Albares energetikai védőpajzsa
A hormuzi átkelés kockázata arra kényszerítette Madridot, hogy B-tervet keressen a gázellátás biztosítására. Azután, hogy évekig feszült volt a viszony Algírral Sánchez kormányának Nyugat-Szaharával kapcsolatos irányváltása és a térségre vonatkozó marokkói terv támogatása miatt, José Manuel Albares külügyminiszter utazást kezdett Algériába, hogy új szerződéseket írjon alá, csökkentve a Közel-Keletről érkező szállításoktól való függést, és alacsonyan tartsa az energiaárakat.
Noha Spanyolország energiaellátása nem nagymértékben függ az Ormuzon át vezető útvonaltól, a háború így is fokozza az árak volatilitását a kőolaj és a gáz globálisan összekapcsolt piacán. Algéria nélkülözhetetlen energiaforrás Spanyolország számára: az Egyesült Államokkal együtt az ország legnagyobb gázszállítója, 2025-ben összesen 128 500 GW/h-t küldött, ami csaknem a teljes import 40 százalékát tette ki.
Nyílt kihívás: következmények Spanyolországra
Ha Teherán hivatalosan is megerősítené ezt a kedvezményes bánásmódot, annak Madrid számára olyan politikai földrengés lehetne a következménye, amelynek utórezgései az EU-ban is érezhetők lennének.
A Fehér Ház már megfenyegette Madridot spanyol termékekre kivetendő vámokkal, és azzal, hogy visszavonja együttműködését az elhárítás és hírszerzés terén. Trump nem habozott támadni Pedro Sánchezt, és megkérdőjelezni Spanyolország szerepét az Atlanti Szövetségben. Izrael eközben úgy tartja, hogy Sánchez álláspontja „jutalom Irán állami terrorizmusáért”, ami befagyasztotta a diplomáciai kapcsolatokat, amelyek már eleve feszültek voltak a gázai konfliktus miatt.
Miközben Franciaországhoz hasonló országok érdeklődéssel figyelik Spanyolország önállósodási törekvéseit, az atlantista tengely ellenállhat annak, hogy Madrid előnyöket fogadjon el az iráni rezsimtől. Ez a „szabad kártya” Sánchez számára politikai győzelmet jelenthetne, amelyet azonban beárnyékol, hogy azt egy olyan elnyomó rezsim írja alá, amely az év elején mintegy 30 ezer ember életét oltotta ki a tüntetések leverésekor. Könnyen lehet, hogy ez pillanatnyi siker, amely végül Spanyolország diplomáciai elszigetelődéséhez vezet a nyugati blokkban.