Azzal, hogy az Európai Unió és India szabadkereskedelmi megállapodást kötött, összesen kétmilliárd fogyasztóból álló piac áruit és szolgáltatásait tették szabadon mozgathatóvá. Európa ezzel a válságban lévő gépiparát menti meg, India a szakképzett fiatalok elvándorlásának szab határokat.
A múlt héten az Európai Unió és India szabadkereskedelmi megállapodást (FTA) kötött, amivel a felek lebontották a két gazdaság között húzódó vámfalat. A szerződés értelmében egy összesen kétmilliárd fogyasztóból álló piac árui áramlanak majd szabadon. Az EU és India közötti viszony több szempontból egyenlőtlen. Bár India lakossága csaknem háromszor akkora mint az Európai Unióé, az EU gazdasági teljesítménye 2025-ben valamivel több mint öt és félszerese volt Indiáénak.
A megállapodással az Unió 2032-re megduplázná az indiai exportját. A kétoldalú áru- és szolgáltatáskereskedelem értéke ma 180 milliárd euró. Az uniós kereskedelmi termékek 97%-ára kivetett vámok mérséklődnek vagy megszűnnek, az indiai áruknak majdnem 100%-a lesz vámmentes, a megállapodás azonban túlmutat a vámok eltörlésén: jogi normákban, szellemi tulajdonjogokban és beruházási szabályokban is változásokat hoz.
Gazdasági és foglalkoztatáspolitikai érdekek
Európának elsősorban autó-, elektromos- és gépipari termékeinek exportja miatt fontos, hogy megegyezett Indiával, hiszen az európai autókra kivetett korábbi vámok öt év alatt 110%-ról 10%-ra mérséklődnek, amivel a válságban lévő uniós autóipar – a leginkább érintett Wolkswagen, a Renault-csoport és Stellantis – egy óriási, közel másfél milliárd (!) lakosságú piacra lép be. Világkereskedelmi jelentőségét illetően két kevésbé jelentős uniós iparág, a repülő- és űripari termékek exportja szintén fontos Újdelhinek, a két szektor szempontjából kulcsfontosságú vámkönnyítésekből tehát profitálnak a felek amellett, ahogy a szolgáltatási szektor és az európai beruházások átjárhatóságát is garantálják. A Mercosur-megállapodáshoz hasonlóan a gyakorlat szintjén ugyanúgy a gép- és autóipar miatt fontosabb ez a szerződés az EU-nak mint a túloldalnak. Stratégiai értelemben a diverzifikáció miatt szükséges: az uniós vezetők fejében nem csak az euroatlanti gazdasági kapcsolatok lazítása a cél, hanem a legnagyobb kereskedelmi partnertől, Kínától való függés mérséklése is.
India szempontjából az beruházások a kulcsfontosságúak, magyarázza Byrappa Ramachandra, a Külügyi Intézet vezető kutatója, aki szerint India abból profitál a legtöbbet, ha Európából új gép- és autóipari üzemeket telepítenek az országba. Mint mondja, Indiában az egyik legjelentősebb belpolitikai probléma a fiatalok körében jelentkező munkanélküliség, és úgy véli, hogy a megállapodás által komoly előrelépés történhet a fiatalok foglalkoztatási válságát illetően.
India lakosságának közel a fele (42-43%) 25 év alatti fiatalokból áll. Évente körülbelül tízmillió diplomás kerül ki a piacra, amelynek csupán a fele tud elhelyezkedni azonnal. A fennmaradó frissdiplomás munkavállalók húsz százaléka csak hosszabb idő után talál munkát, a maradék bő húsz százalék pedig szintén munkanélküli maradna, ha nem vándorolna ki Európába vagy az Egyesült Államokba. Tehát a szabadkereskedelmi megállapodás révén India nem egyszerűen külkereskedelmének próbál érvényt szerezni, hanem a pályakezdők foglalkoztatását is próbálja megoldani.
A kutató szerint mára a múlté, hogy az indiai termelés nem tud hasonló minőségű árukat kibocsátani mint más gazdasági nagyhatalmak. Mint mondja, nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb iPhone gyár Indiába települt, illetve hogy a technológiai óriásvállalat fokozatosan Kínából Indiába csoportosítja át az általános termelést. Azon túl, hogy a megállapodás értelmében Indiába helyezik át több európai vállalat gyártási folyamatait, a szakképzés is várhatóan “áttelepül”, hiszen az európai vállalatok legtöbbjénél folyamatos a betanítás, és az alkalmazottak továbbképzése, magyarázza. Azt már nem teszi hozzá, hogy a technológiai ipart nézve az indiai munkaerő valamivel a kínainál is olcsóbb.
Raskó György agrárközgazdász, korábbi közigazgatási államtitkár az Euronewsnak elmondta, hogy a mezőgazdasági szektorban jelentkező esetleges károk, amelyektől az európai gazdák annyira tartanak, eltörpülnek a megállapodás más szektorokra vonatkozó előnyei mellett, ráadásul az esetleges és minimális negatív hatásokat az EU vezetése azért vállalja, mert az európai mezőgazdaság az uniós GDP-nek átlagosan csupán a 2%-t teszi ki, így a terület nem döntő faktor egy szabadkereskedelmi megállapodásban.
Ramachandra úgy véli, hogy a közelmúlt eseményei alapján az Európai Unió lendületet vet, ami új politika az USA számára, és amelyre még meg kell tanulnia érdemben reagálni. India szintén aktivizálta magát a globális porondon és új gazdasági partnerkapcsolatok kiépítésén fáradozik Kanadával, Ausztráliával, Új-Zálanddal, és a Mercosur-országokkal. A kutató szerint e tárgyalások mindegyike a célegyenesbe ért és rövid időn belül újabb megállapodások bejelentése várható.
India gazdaságstratégiai előnyökre tett szert azzal, hogy Narendra Modi indiai miniszterelnök megállapodott az Európai Unióval és ezzel egy időben lekenyerezte az Egyesült Államokat, mondván, hogy csökkenti az amerikai termékekre kivetett importvámot, illetve amerikai és venezuelai olajat vásárol az orosz helyett. Az amerikai elnök közösségi media posztjai szerint ezért cserébe az USA 50%-ról 18%-ra csökkenti az indiai termékekre kivetett importvámokat. Ramachandra azt mondja, hogy bár Trump próbálja “megkötni” Indiát, ha sokáig folytatja a jelenlegi külpolitikáját, az Amerikai Egyesült Államok valóban elszigetelődik, ahogy azt korábban független politikai elemzők pedzegették.
Vámmentes áruk az uniós és indiai kikötőkben
India idáig az Európai Unió a kilencedik legnagyobb kereskedelmi partnere volt. Európa a megállapodással a listavezető uniós partner, az Amerikai Egyesült Államok által megbolygatott korábbi világkereskedelmi rendszer új szabályaihoz próbál alkalmazkodni.
Az USA szankciós politikaként működtetett vámpolitikája okán többek között az EU vezetői is új gazdasági partnereket keresnek. Ezért állapodtak meg az európai gazdatüntetéseket figyelmen kívül hagyva a dél-amerikai közös piaccal, többek között ezért emelték a Vietnámmal megkötött 2020-as szabadkereskedelmi megállapodást “átfogó stratégiai partnerség” szintjére, ezért köteleződtek el a Törökországgal közös vámiunió modernizálása mellett, és ezért merültek fel az Egyesült Királysággal való gazdasági kapcsolatok serkentésének lehetőségei is. E folyamatok nem újkeletűek: az EU-Mercosur megállapodás több mint húszéves tárgyalási folyamat eredménye, az EU-India szabadkereskedelmi megállapodásról pedig szintén több mint húsz éve tárgyaltak a felek.
Az Európai Unió mellett több ország szintén alternatív kereskedelmi partnereket keres, amelyekkel kapcsolatban az amerikai elnök általában Truth Social-posztokban fejezi ki nemtetszését. A davosi Világgazdasági Fórumon elmondott nagyjelentőségű beszédének megfelelően a kanadai miniszterelnök, Mark Carney országa Kínával szembeni vámjait adta fel a a kínai vámok csökkentéséért cserébe.
A kereskedelmen túlmutató szerződéseket kötött Kínával Keir Starmer brit miniszterelnök, aki nyolc év után az első brit kormányfő, aki Hszi Csin-Pinghez látogatott. India maga is gyorsuló ütemben próbál nyitni, mint az előző két ország, hiszen 2025 nyarán szabadkereskedelmi megállapodást kötött az Egyesült Királysággal, korábban pedig Ausztráliával együttműködve szintén liberalizálta vámrendszerét.
Az Ausztrália és Európai Unió között megakadt szabadkereskedelmi megállapodások tárgyalásában szintén új fejezet nyílhat annak dacára, hogy ezek 2023-ban megakadtak az ausztrál marha- és bárányhús uniós piacokon való forgalmazásával kapcsolatos érdekellentétek miatt.