A Bizottság Digitális Hálózatok tervezete leváltaná a 2018-as EECC-t, és újranyitná a régi vitákat: kevesebb nemzeti spektrumkontroll, drága rézlekapcsolás 2035-ig, „önkéntes” egyeztetési kiskapu a de facto hálózati díjakhoz.
Az Európai Bizottság végre nyilvánosságra hozta a Digitális Hálózatokról szóló törvény (DNA) szövegtervezetét, amely az idei év egyik legfontosabb jogalkotási kezdeményezése lehet, és a 2018-as Európai Elektronikus Hírközlési Kódexet (EECC) váltja fel.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az EECC-t 2018-ban fogadták el, a tagállamoknak pedig 2020 decemberéig kellett volna átültetniük a nemzeti jogukba. Végül hat évbe telt az átültetés, maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy a teljes átültetés „csak 2024-ben fejeződött be” (DNA (4)).
Megállapodásra jutni a DNA-ról finoman szólva sem lesz egyszerű. A DNA-val csökkenne a tagállamok mozgástere a rádióspektrum kezelésében. 2035-ig le kell zárni a nagy volumenű (és költséges) átállást a rézhálózatokról az optikai hálózatokra. Végül a fogyasztók és az online közösség alighanem visszautasítják egy újabb próbálkozást, amely „önkéntes egyeztetési mechanizmuson” keresztül vezetne be de facto hálózati díjakat.
Kevesebb tagállami mozgástér a rádióspektrum használatában
Jelenleg a rádióspektrum szűkös közvagyon, amelyet elsősorban tagállami szinten kezelnek. A nemzeti hatóságok az uniós korlátok mellett jelentős hatáskörrel rendelkeznek például a rádióspektrum kiosztása, a frekvenciaárverések feltételei és az engedélyek időtartama tekintetében.
A DNA-javaslat ezt úgy alakítaná át, hogy „az optimális rádióspektrum-használat meghatározásában a nemzeti határok egyre kevésbé relevánsak” (DNA (71)), ezért uniós szintű koordinációt szorgalmaz. A DNA emellett a megosztott spektrumhozzáférést tenné alapértelmezetté a „használd vagy oszd meg” megközelítéssel.
Noha ezek az elképzelések kiszámíthatóbb feltételeket teremtenek (harmonizált, hosszabb távú spektrumjogokkal) az iparági szereplőknek, a tagállamok azonban aligha fognak örömmel és könnyen lemondani a mérlegelési jogkörükről.
Uniós szintű műholdas engedélyezés
A DNA az uniós szintű műholdas spektrumengedélyezés (36–45. cikk) létrehozását is felvázolja, ami megkönnyítené az európai műholdas üzemeltetők számára a teljes EU-ban való működést, míg korábban az engedélyezés tagállami szinten történt.
Ez egyben szigorúbb feltételeket is jelenthet az EU-n kívüli műholdas szolgáltatóknak. Mivel az EU nyíltan az európai eredetű technológiát részesíti előnyben, ami korábban tagállami szinten dőlhetett el, azt ezentúl a külön pán-európai hatóság döntheti el. A SpaceXnek különösen nehezebb lehet engedélyt szerezni Brüsszelben, mint mondjuk Rómában.
Jupiter és a bika: végül nem lesz ex ante versenyszabályozás az elektronikus hírközlésben
Ahogy várható volt, a DNA szövege könnyebbé tenné a távközlési vállalatok összeolvadását, és csökkentené az általános szabályozási terheket.
A digitális szolgáltatásokkal ellentétben (amelyeket ex ante eszközök, például a Digitális Piacokról szóló törvény szabályoznak) a távközlési ágazatot végül kizárólag a versenyjog alapján kezelnék (DNA (20)):
„Szükséges a jövőben csökkenteni az ex ante, ágazatspecifikus szabályokat, ahogy a piaci verseny fejlődik, és végső soron biztosítani, hogy az elektronikus hírközlésre kizárólag a versenyjog vonatkozzon.”
Kiskapuk a de facto hálózati díjakhoz
Az európai távközlési szolgáltatók régóta lobbiznak a hálózati díjként emlegetett „fair share” bevezetéséért azokra a tartalomszolgáltatókra, amelyek nagy forgalmat generálnak a hálózataikon. A bökkenő: a távközlési cégek bevételeinek és növekedésének jelentős része épp abból az internetforgalomból származik, amelyet ugyanazok a tartalomszolgáltatók hajtanak. Népszerű tartalomszolgáltatások nélkül jóval alacsonyabb lenne a kereslet a távközlési szolgáltatások iránt.
Ráadásul a távközlési szolgáltatók üzleti modellje eleve a fogyasztóknak felszámított díjakra épül. Evés közben jön meg az étvágy, és a szolgáltatók továbbra is a tartalomszolgáltatókra kivetett díjakat erőltetik, különösebb mérlegelés nélkül, hogy ez miként hat a fogyasztókra (az extra költségeket jellemzően rájuk hárítják).
A „fair share” ötletét már többször elutasították. A Bizottság ezért kezdetben puhított az álláspontján, átcímkézve azt „az IP-összekapcsolási viták rendezésének új mechanizmusaira”. Az első, merész és népszerűtlen ötletet, miszerint egyszerűen díjat kellene felszámítani a tartalomszolgáltatóknak, úgy keretezték át, mintha szükség volna hatósági felügyelet bevezetésére a távközlési szolgáltatók és a tartalomszolgáltatók közötti vitákban.
Miután európai érintettek széles köre – a civil társadalom és a fogyasztói szervezetek (a DNA szövege ismeri el, hogy „az internetes közösség és a fogyasztói csoportok ellenezték a nyílt internet szabályainak olyan megváltoztatását, amely az ő megítélésük szerint kétsebességes internethez vezethet”) és tagállamok – szükségtelennek és károsnak minősítette az új vitarendezési mechanizmusok javaslatát, ugyanaz az ötlet mégis bekerült a DNA 191–193. cikkeibe.
Brüsszelben egyre gyakoribb módszer az európai közvélemény által elutasított ötletek erőszakos átültetése: először a jogszabály elfogadása után következő iránymutatásokat adnak ki (amelyek szigorúbbak is lehetnek, mint maga a jogszabály). Másodszor „önkéntes” mechanizmust (vagy iránymutatást) vezetnek be, amelyhez a vállalatoktól elvárják a csatlakozást, különben még nagyobb ellenőrzésre számíthatnak. Harmadszor, gondoskodnak arról, hogy az önkéntes mechanizmus elég homályos legyen, így nagyobb hatalmat ad a cégek felett. Végül bezárul a kör: az elutasított ötlet mégis bevezetésre kerül, csak más néven.
Pontosan ez történik a fair share/hálózati díjak ötletével a DNA javaslatában:
- A 191. cikk rögzíti, hogy a BEREC (az Elektronikus Hírközlés Európai Szabályozó Hatóságainak Testülete) először iránymutatásokat készít.
- A 192. cikk szerint az egyik szolgáltató (értsd: távközlési szolgáltató) kérésére a nemzeti szabályozó hatóságok felügyelete mellett ülést kell tartani.
- Egy héten belül a nemzeti szabályozó hatóság tájékoztatja a BEREC-et az ügyről, és két hónapon belül a BEREC véleményt ad ki az ügyről (192. cikk (1) (2)).
- Három hónapon belül a felek ismét összeülnek; a nemzeti hatóság összefoglalja az álláspontokat, javasolt következő lépéseket és a megállapodás tartalmát (192. cikk (3)).
Mi történik, ha nem születik megállapodás? A DNA 192. cikk (3) bekezdés d) pontja „a hatékony együttműködésre a nemzeti szabályozó hatóság által javasolt lehetőségekre” hivatkozik. A „lehetőségek” definíciója homályos, és nyitva hagyja az utat a tartalomszolgáltatókra kényszerített de facto hálózati díjak előtt – politikai megállapodás nélkül.
Ez az írás eredetileg a EU Tech Loop oldalán jelent meg, az Euronews pedig megállapodás keretében teszi közzé.