A Bevándorlási és Vámügyi Hivatal az elmúlt évtizedek legagresszívebb bevándorlásellenes akcióját hajtja végre az Egyesült Államokban. A helyzet egyre kiélezettebb: sokan próbálják meg felvenni a küzdelmet az ICE ügynökeivel, a nyilvánosságra kerülő túlkapások pedig csak olajat öntenek a tűzre.
Az Amerikai Egyesült Államok Bevándorlási és Vámügyi hivatala, azaz az ICE (az angol United States Immigration and Customs Enforcement rövidítése) 2025-ben vált igazán befolyásos szövetségi ügynökséggé. Donald Trump ekkor 10 ezerről 22 ezerre növelte a szervezet létszámát, valamint megerősítette a hatásköreit is, ezzel pedig egy olyan lavinát indított útnak, ami mára komoly társadalmi feszültségeket okozott az Egyesült Államokban.
Az ICE még 2002-ben, a nem sokkal a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után jött létre, a terrorizmusra adott válaszlépés részeként. Ma évente mintegy 8 milliárd dollár a költségvetése, és három fő részlegre oszlik:
- A Fogva Tartási és Kitoloncolási Iroda (ERO) felelős az amerikai bevándorlási törvények határokon belüli és határokon átnyúló végrehajtásáért.
- A Nemzetbiztonsági Nyomozóiroda (HSI) a nemzetközi bűnszervezetek után nyomoz.
- A Legfőbb Jogi Tanácsadói Iroda (OPLA) a bevándorlási bíróságok előtt tárgyalja a kitoloncolási ügyeket.
Az ICE célja elméletileg a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem. A gyakorlatban azonban 2025 januárja óta az ügynökség figyelme arra irányul, hogy mindenkit felkutasson, akit azzal gyanúsítanak, hogy nem rendelkezik érvényes amerikai okmányokkal.
A hivatal működésével kapcsolatban az egyik leghevesebben bírált intézkedés az, hogy a kormányzat aláírt egy memorandumot, amely lehetővé teszi az ügynökök számára, hogy házkutatási parancs nélkül behatoljanak az emberek otthonaiba, megkerülve a negyedik alkotmánymódosítás önkényes házkutatással szemben lefektetett védelmét. Korábban a legtöbb letartóztatásra közigazgatási végzéssel került sor, amely nem jogosította fel az ügynököket a magánlakásokba való behatolásra. Most ez a jogi akadály elhárult.
Bevándorlás-ellenőrzés és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem
Az ICE hivatalos tájékoztatása szerint a szolgálat működésében a központi szerep a Fogva Tartási és Kitoloncolási Irodáé (ez a már fentebb is említett ERO). Bár elsőre talán nem ezt gondolnánk, az iroda munkájának nagy része nem a határon, hanem az ország belsejében zajlik. Elsődleges módszere a szövetségi, állami és helyi börtönökben fogva tartott külföldiek azonosítása biometrikus és biográfiai adatok alapján.
Az ERO szorosan együttműködik a helyi bűnüldöző szervekkel egy olyan programon keresztül, amely a bevándorlási hatásköröket az állami és helyi bűnüldöző szervekre ruházza át, képzést és technológiai eszközöket biztosítva számukra a bevándorlási törvények végrehajtatásához.
A hatóságok anélkül tartóztathatnak le embereket, hogy bármilyen büntetőjogi vád felmerülne velük szemben, pusztán az alapján, hogy illegális bevándorlónak minősülnek. Az ERO ügynökei együttműködnek az Interpollal és a nagykövetségekkel is, hogy felkutassák a más országokban elkövetett bűncselekmények miatt körözött külföldi állampolgárokat, akik jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodnak.
A szolgálat másik ága a Nemzetbiztonsági Nyomozóiroda, azaz HSI, amely a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemre összpontosít. Elsősorban kábítószercsempészet, emberkereskedelem, bűnbandák által elkövetett erőszak, pénzmosás, szellemi tulajdon eltulajdonítása és vámcsalás ügyében nyomoznak. Foglalkoznak továbbá a kiberbűnözéssel és a gyermekek kizsákmányolásával, valamint az FBI által vezetett közös terrorizmusellenes csapatokban jelentős erőkkel vesznek részt. Az ICE 2025-ös megerősítése óta pedig egyre agresszívabban lépnek fel, akár amerikai állampolgárokkal szemben is.
Egyre agresszívebb módszerek
A razziák a Minneapolisban, Los Angelesben, Chicagóban és New Yorkban ismétlődő mintát követik. Az ügynökök, akik sokszor maszkkal takarják el az arcukat, megkeresik a célpontokat, aztán az otthonukban, az autójukban vagy akár az iskolájukban őrizetbe veszik őket. A gyanúsítottak fogdába kerülnek, ahol gyakran napokig tartó fogság következik, ezután pedig jön a kitoloncolás.
A hivatalos adatok szerint 2025 januárja és decembere között 605 ezer kitoloncolást hajtottak végre az ICE munkatársai az Egyesült Államokban, további 65 000 bevándorlót pedig továbbra is őrizetben tartanak. De van egy másik adat is: 1,9 millió ember választotta az "önkéntes önkitoloncolást", azaz menekült el az országból a nyomás és a fenyegetések hatására.
Az ügynökség tagjai egyre erőszakosabban lépnek fel, az utóbbi pár hétben különösen látványos volt az eszkaláció. Három héten belül két halálos lövöldözés történt Minneapolisban, és mindkét alkalommal amerikai állampolgárok voltak az áldozatok: előbb Renee Nicole, majd most szombaton Alex Pretti.
Mindkét esetről felkavaró videók láttak napvilágot. Pretti esetében az is látszik, hogy az álarcos ügynökök (akik a határőrséghez, és nem az ICE-hoz tartoztak) a fegyverükkel ütik az egyébként ápolóként dolgozó, ekkor már a földön fekvő férfit, mielőtt lelőnék őt. Az amerikai alkotmány kimondja, hogy a rendfenntartó erők csak akkor végezhetnek valakivel, ha az illető súlyos veszélyt jelent, de a hasonló ügyeknek rendre nincs súlyos jogi következményük az Egyesült Államokban.
A gyilkosságokon kívül is vannak olyan esetek, amelyek különösen nagy felháborodást váltottak ki az amerikai társadalomban. A minnesotai Columbia Heightsban négy kiskorút tartóztattak le az ICE emberei, egyikük, egy ecuadori kisfiú még csak ötéves volt. Bár ő és édesapja is rendelkezett tartózkodási engedéllyel az Egyesült Államokban, mindketten egy texasi fogdában kötöttek ki. JD Vance alelnök gúnyosan hangzó érveléssel védte meg az akciót: "Mit kellett volna csinálniuk az ügynököknek? Inkább hagyták volna, hogy az utcán fagyjanak meg?".
Ellenállás az utcán
Az ICE működésével szemben kritikus amerikaiak a hagyományos tiltakozások helyett egyre inkább konkrét tettekkel próbálják akadályozni a hivatal munkáját. Az úgynevezett ICE-spotterek olyan önkéntesek, akik a mobiltelefonjukkal dokumentálják a letartóztatásokat, valamint autóval követik az ügynököket, és dudával, síppal figyelmeztetik a bevándorlókat a veszély érkezésére.
Olyanok is vannak, akik házi készítésű akadályokat helyeznek ki az utcára, hogy lelassítsák az ICE műveleteit, mások az utcán táncolva, békés eszközökkel akadályozzák meg a hivatal járműveinek áthaladását. Ha egy ügynökhöz hozzáérnek egy razzia során, az azonnali letartóztatást von maga után, a tiltakozóknak ezért kreatív módszerekhez kell folyamodniuk.
Tavaly nyáron az ICE-ellenes erők komoly mozgósításba kezdtek Los Angelesben, és ez arra késztette Trump elnököt, hogy bevesse a Nemzeti Gárdát. Aztán New York, Washington, Chicago és Portland következett a sorban. Néhány bíró megtiltotta a csapatok bevetését, de az ő döntéseiket hatályon kívül helyezték. Most Minneapolisban zajlik az ICE és az ellenállók csatája, az ellentábor élén pedig maga Minnesota állam kormányzója, Tim Walz áll. A városban általános sztrájkot is tartottak, ezrek részvételével.
Az ICE egyik legfontosabb arca az utóbbi időben egy magas rangú határőrtiszt, Greg Bovino lett. A férfi, aki egyébként olasz bevándorlók leszármazottja, nagyszabású műveleteket irányít, és azt hangoztatja, hogy minden illegális migránsnak szembesülnie kell a törvény erejével.
Bovinót kemény kijelentései és a frizurája miatt egyesek náci tisztekhez hasonlítanak, mások pedig a nagy Oscar-esélyes Egyik csata a másik után című film Lockjaw ezredesét látják benne. Bovino mindenhol megfordult az ICE-küzdelmek legfontosabb helyszínei közül, és rezzenéstelenül tűri a rá zúduló kritikákat.
A társadalom azon része azonban, amelyik nem ért egyet Trump bevándorlásellenes politikájával, a Bovino-féle katonák fellépése ellenére sem hagyja magát. Szülők és tanárok ezrei járnak képzésekre, ahol azt sajátítják el, hogy milyen jogi lehetőségeik vannak, ha tanúi lesznek egy letartóztatásnak. Ilyen esetben nem könnyű belül maradni a megengedett határokon, és elkerülni az önbíráskodást vagy az igazságszolgáltatás akadályozását. Sokan azonban így is vállalkoznak erre, és az utóbbi pár hétben ketten az életükkel fizettek ezért a bátorságért.