Kína és Oroszország szinte biztosan megpróbálja majd kihasználni az USA venezuelai beavatkozása miatt keletkezett mozgásteret Marton Péter, a BCE kutatója szerint.
Az Egyesült Államok átgondolatlanul indította meg a Venezuela elleni beavatkozást, mondta az Euronewsnak Marton Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Globális Tanulmányok Intézetének docense, akit arra kértünk, hogy segítsen elemezni a Nicolás Maduro elnök elfogásával végződő akció körülményeit és várható következményeit. A szakértő szerint Trump úgy adta ki a parancsot a művelet végrehajtására, hogy előtte nem fektette le a beavatkozás világos célját.
„Sejteni azért lehet bizonyos célokat, mert Trump mondott vagy 25 különböző dolgot, amelyek némelyike ellentmondásban is áll egymással, de nem látszik világosan fő célkitűzés Venezuelával kapcsolatban. És a hagyományos amerikai értékekkel sem egészen összeegyeztethető az, ami zajlik: nem a demokrácia kiterjesztése áll Trump retorikájának középpontjában, még ha olykor tesz ilyen utalásokat is. Nyíltan beszél viszont a venezuelai erőforrások, elsősorban az olaj jelentőségéről" - magyarázta Marton Péter.
Az amerikai elnök Venezuelával kapcsolatos kommunikációjában nem a célok meghatározásának hiánya az egyetlen szokatlan elem: Trump a szombati sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy Venezuela az Egyesült Államok irányítása alá került, annak ellenére, hogy a hatalom jelenleg Maduro egykori alelnökének, Delcy Rodrígueznek a kezében összpontosul.
„Trump retorikája és a valóság között látványos szakadék húzódik. Arról beszél, hogy Venezuelát ők irányítják, és irányítani fogják, amíg valamifajta tranzícióra sor nem kerülhet. Ez fantázia, fikció. Ilyen jelen állás szerint nincs” – szögezte le a Corvinus oktatója, majd így folytatta:
„Vannak törekvések ennek a retorikának a hátterében: az amerikai kormány fokozza a nyomást, vannak elvárásai Venezuelával szemben, és ezeket megpróbálja érvényesíteni, bárki legyen is Venezuela vezetője. Az Egyesült Államok azt szeretné, hogy Venezuelában ne legyen erős befolyás se Oroszország, se Kína, vagy akár Irán részéről. Nyilván szeretnék a venezuelai olajforrásokat biztosítani valamilyen formában az amerikai gazdaság és a világgazdaság számára. És a Trump-kormányzatnak az is fontos, hogy Venezuela fogadjon vissza, vagy fogadjon be olyan embereket, akik az Egyesült Államokba kerültek bevándorlóként, majd onnan kiutasították őket. De amiről Trump beszél, hogy az USA irányítaná Venezuelát, annak nincs köze a valósághoz.”
A venezuelai demokratikus ellenzéknek Trump nem osztott lapot
A helyzet furcsaságára jellemző, hogy a Venezuelával kapcsolatos amerikai kormányzati kommunikáció egyáltalán nem egy irányba tart. Amíg Trump nagy, de megalapozatlan kijelentéseket tesz, addig a kormányzati bürokrácia és Marco Rubio külügyminiszter arra helyezi a hangsúlyt, hogy értelmet és jogi igazolást találjon a beavatkozás számára. A jelenlegi narratíva szerint konkrétan egy egyszerű letartóztatás történt Caracasban, és a hadsereg csupán a kábítószer elleni fellépésért felelős hatóság, a DEA embereit biztosította a művelet során.
„Az, hogy ilyen igazolásokat kell gyártani, azt mutatja, hogy azért nem arról van szó, hogy Trump gondol egyet, és az Egyesült Államok egyik napról a másikra átmegy egy nyíltan birodalmat építő, a törekvéseit korlátlanul érvényesítő hatalomba. Erre azért nincs lehetősége" - jelentette ki Marton Péter.
A szakértő szerint így azt sem lehet kijelenteni, hogy az USA puccsot hajtott volna végre Venezuelában. Egyelőre ugyanis nem látszik egyértelműen, hogy Maduro elfogását igazán átfogóan, mindenre előre gondolva előkészítették volna – például úgy, hogy előzetes megállapodásokat kötnek Delcy Rodríguezzel mint leendő új elnökkel a venezuelai olajipar sorsáról. Rodríguez elsőre ellenségesen nyilvánult meg az USA felé volt főnöke elrablása után, vasárnap azonban már visszafogottabban fogalmazott: azt mondta, hogy országa kész együttműködni és tiszteletteljes kapcsolatot kialakítani az Egyesült Államokkal.
Azt egyelőre nem tudni, hogy ez annak a hatása, hogy Trump újabb katonai műveletekkel fenyegette meg Venezuelát, vagy esetleg már létre is jött valamilyen megállapodás a két kormány között. Marton Péter szerint mindenesetre az nagyon meglepő, hogy Trump a venezuelai demokratikus ellenzék vezetőit gyakorlatilag ignorálta az elmúlt napokban, és csak a fennálló rezsimmel egyezkedik az ország jövőjéről – pedig 2023-ban még az ellenzéki jelöltet, Juan Guaidót ismerte el az elnökválasztás legitim győztesének Washington.
Többet is ki lehetett volna hozni az amerikai erődemonstrációból
A venezuelai beavatkozás megmagyarázása már csak azért is fontos az amerikai kormány számára, mert Donald Trump hazai népszerűsége sokat csökkent egy évvel ezelőtti beiktatása óta. Marton Péter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az elnöknek még mindig van egy erős saját tábora, ami a republikánus szavazók jelentős részét magába foglalja, de a táboron kívül az elnök tevékenységének megítélése eléggé negatív. Trump stábja tisztában van vele, hogy az elnök nem csinálhat teljesen vállalhatatlan dolgokat, ezért is van szükség annak igazolására, hogy Madurót törvényes keretek között kapták el. Az akció hazai elfogadtatásában mindenesetre sokat segít, hogy az nem járt amerikai áldozatokkal.
A hétvégi beavatkozás megértéséhez azt is érdemes figyelembe venni, hogy az Egyesült Államok már tavaly nyáron elkezdte felépíteni a katonai erejét Venezuela közelében, nemrég pedig a Gerald Ford repülőgéphordozó által vezetett csapásmérő kötelék is a Karib-tengerre érkezett. A komoly és hosszan tartó erődemonstráció mindeddig nem vezetett eredményre, és ahogy telt az idő, egyre inkább szükségessé vált, hogy valamit fel tudjon mutatni az USA.
„Már majdnem fél éve zajlik ez az erőösszpontosítás, aminek komoly költségei vannak. Méghozzá nemcsak közvetlen, hanem alternatív költségei is, abban az értelemben, hogy a Venezuela közelében lekötött erőket nem lehet más célokra, a Föld más pontjain bevetni. A bürokrácia így megpróbálja átkeretezni a hónapok óta zajló történéseket, és azt mutatni, hogy most egy sikeres letartóztatás történt, sikerült kikényszeríteni a törvények betartását" - magyarázta a Corvinus oktatója, majd hozzátette:
„Ebből a helyzetből nagyon sok mindent ki lehetett volna hozni a venezuelai politikai átalakulás tekintetében is, ha lett volna erre egy jól átgondolt terv. De egyelőre nem ez történt. Történt egy egyszeri akció, aminek a hagyatéka velünk lesz, de arra a kérdésre ez az akció nem adott választ, hogy mi fog történni Venezuelával."
Oroszország és Kína is gyorsan reagált a történtekre
Maduro elrablásának hagyatéka pedig nemcsak az amerikai kontinensen, hanem az egész világon érezhető lesz majd. Kína és Oroszország már jelezte is, hogy az Egyesült Államok súlyosan megsértette a nemzetközi jogot a beavatkozással.
„Azért mondják azt, amit mondanak, mert várható, hogy ki akarják majd használni a Venezuelában történtekből adódó mozgásteret. Ha a nyugati tömb vagy az Egyesült Államok bármilyen hasonló, vitatható lépést tett korábban, azt mindig igyekeztek kihasználni, és ez most sem lesz másképp" - mondta Marton Péter, hozzátéve, hogy Moszkva és Peking attól teljesen függetlenül kritizálja Washington akcióját, hogy ők maguk milyen nemzetközi jogi jogsértésekért tehetők felelőssé – itt elég például Oroszország Ukrajna elleni inváziójára gondolni.
A szakértő szerint az mindenesetre egyértelmű, hogy az Egyesült Államok megsértette a nemzetközi jogot a beavatkozással. Nicolás Maduro legitimitása erősen vitatható, hiszen nem egy tiszta választás után maradt hatalomban, így az ő sérthetetlensége körül vannak kérdések. Az amerikai akció azonban nem egy vérmentes letartóztatási művelet volt, hanem az amerikai hadsereg csapások egész sorát hajtotta végre a venezuelai katonai és kikötői infrastruktúra ellen. Ez pedig egyértelműen kimeríti az agresszió fogalmát, amit a nemzetközi jog tilt - más kérdés, hogy ezt a tiltást nem először hagyják figyelmen kívül a világ nagyhatalmai.