A 86 éves vallási vezető kiszöktetésének terve 20 további személyt is érint, így családtagokat és politikai bizalmasokat.
A The Times által látott brit hírszerzési jelentés szerint Ali Khamenei ajatollahnak van egy tartalék terve az ország elhagyására, ha biztonsági erői nem tudják leverni a tüntetéseket. Elődje, az Iszlám Köztársaságot megalapító Ruhollah Khomeini halála óta voltak a mostaninál kiterjedtebb lázongások is Iránban, így 2022-ben, de ezúttal a harag egy rendkívül súlyos gazdasági és devizaválsággal párosul, melyet még az országot kiszárító aszály és vízhiány tetéz. Emellett az országot júniusban ért izraeli-amerikai légitámadások is rendkívül megviselték.
A jelentés szerint mindezek együttesen a papi rendszerre leselkedő legnagyobb veszélyt jelentik 1989 óta, amikor befejeződött az Irakkal vívott véres háború. Most számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a zavargások lecsillapítására kiküldött hadsereg és biztonsági erők dezertálnak, átállnak, vagy nem teljesítik a parancsokat.
„A B-terv Khamenei nagyon szűk körének, valamint családjának szól, beleértve fiát és a jelölt örököst, Mojtabát” – mondta a hírszerzési forrás a The Timesnak.
Beni Sabti ezredes, aki évtizedekig szolgált az izraeli hírszerzésben, így Iránban is, azt nyilatkozta, hogy Khamenei azért fog Moszkvába menekülni, mert „nincs más hely számára”. Emellett a főpap csodálja Putyint, és az iráni kultúrát az orosszal tartja lelkileg rokonnak. Lev Tolsztoj műveit állítólag betéve ismeri.
A menekülési opciókat szűkíti az iráni vezetős leghűbb szövetségesének, Bassár el-Aszád szír elnöknek a bukása, aki Damaszkuszból szintén menekülésre kényszerült 2024 végén. Célpontja eredetileg Teherán volt, de amikor a légtérben izraeli vadászok tűntek fel, az iszkoló elnöki gép hirtelen észak felé fordult, Moszkva irányába. A hírszerzési források szerint Putyin elnök azt üzente a titkos rádiócsatornán, hogy csak akkor tudja szavatolni Aszád épségét, ha gépe belép az orosz légtérbe.
A bukott elnök azóta is Moszkvában él, családjával együtt. Politikai befolyása országában gyakorlatilag megszűnt, egykori hívei és vallási hittársai pedig brutális üldöztetéseknek vannak kitéve.
„Teheránban kidolgoztak egy útvonalat, arra az esetre, ha menekülniük kellene, ami magában foglalja az otthon és külföldön lévő vagyontárgyak és készpénz összegyűjtését is” – mondja a hírszerzési forrás.
Khamenei köztudottan hatalmas vagyonnal rendelkezik, amelynek javarészét Irán egyik legbefolyásosabb csoportosulása, a Setad kezeli. Ez a nehezen átlátható szervezet egy állami jótékonysági alapítványokból álló zavaros rendszer, amelyre a pénzügyi titkolózás jellemző.
A Reuters 2013-as vizsgálata szerint a teljes vagyon 95 milliárd dollárra tehető, beleértve a Khamenei által birtokolt és ellenőrzött ingatlanokat és vállalatokat is. Utóbbiakat egy gyors menekülés során már nem lehetne értékesíteni.
A főpap legközelebbi munkatársai közül sokan, köztük az iráni legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács titkára, Ali Larijani már külföldön élnek családjaikkal, többek között az Egyesült Államokban, Kanadában és Dubajban.
Egyelőre a tüntetők ellen vonuló biztonsági erők teljes mértékben Khameini parancsnoksága alatt állnak, aki az iszlám köztársaság legfőbb hatalmi szereplője, felülírva a hadsereg, a bíróságok és a média funkcióit. A hatalomgyakorlásban alapvetően a iszlám köztársaság forradalmi gárdájára (IRGC) támaszkodik, amely eddig a legteljesebb mértékben követte a parancsait.
Kérdés viszont, hogy a vezető esetleges távozása után a hatalmas szervezet milyen irányba haladna tovább, követné-e egy új vezetés utasításait, vagy esetleg egymással is viaskodó tömbökre szakadna. Ez a kérdés kimagasló fontosságú, mivel az IRGC felügyeli és biztosítja Irán teljes nukleáris progrmját.
A szökési tervet akkor fogják életbe léptetni, ha Khamenei úgy érzékeli, hogy a biztonsági erők nem követik a parancsokat. Ennek valószínűsége nem nagy, mert a vezető személyesen ellenőrizte a kulcsfontosságú kinevezéseket, és még az alacsony beosztású tisztek és tisztviselők lojalitását is próbára tette – állítja egy nyugati hírszerző ügynökség által készített pszichológiai profil.
Ugyanez az értékelés azonban azt is megállapította, hogy Khamenei „mentálisan és fizikailag is gyengébb” a tavaly Izraellel vívott 12 napos háború óta, melynek során sok fontos bizalmasa életét vesztette. Valószínűsíthető, hogy ezeket a kulcsfontosságú szereplőket azóta nem sikerült teljes mértékben pótolni és megbízhatóságukról meggyőződni.
A zavargások kirobbanása óta Khameneit alig látták nyilvánosan. A júniusi háborút is egy bunkerben töltötte, és jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen. A pszichológiai leírás szerint személyiégének fő jellemzője a „túlélési megszállottság”, melyet azóta táplál, amikor 1981-ben túlélt egy merényletet, amelyben jobb keze mozgásképtelenné vált.
„Egyrészt ideológiailag nagyon motivált, másrészt pragmatikus abban, amit lát. Magas életkora ellenére is hosszú távon gondolkodik” – olvasható az értékelésben.
A túlélt merénylet megerősítette benne az „isteni küldetés” érzését, hogy vezesse Iránt az Izraellel és a Nyugattal szembeni ellenállásban, és ehhez megőrizze az iszlám rezsimet. Az 1979-es forradalom után védelmi miniszterhelyettes lett, mielőtt államelnökké választották. Amikor Khomeini meghalt, úgy vette át a legfőbb papi vezető tisztét, hogy nem rendelkezett az ehhez szükséges liturgikus képesítésekkel, és kritikusai szerint sem vallási tudása, sem hitgyakorlati tapasztalata nem felel meg a klérus elvárásainak.
Khamenei - minden vallási vagy jogi alap nélkül - a világ síita muszlimjainak vezetőjeként tartja számon magát. Ezzel igazolja sokmilliárd dolláros erőfeszítéseit az úgynevezett ellenállási tengely létrehozására, támogatva és a távolból irányítva a libanoni Hezbollahot, a gázai Hamászt és a jemeni húszikat, valamint az iraki és szíriai síita mozgalmakat és milíciákat.
Az elmúlt két évben az Izraellel vívott konfliktusokban ezeknek a frontoknak a lefejezése arra késztette Iránt, hogy megfontolja a külső erőkbe való befektetést a saját népe helyett, akik rekordméretű inflációval és romló életkörülményekkel szembesülnek. Az iráni utcákon hallott egyik skandálás így hangzott: „Nem Gázáért, nem Libanonért, hanem csak Iránért adnám az életemet”.