Hamis ígéretekkel, munkalehetőségnek álcázott toborzással és teljes információhiánnyal kerültek dél-afrikai férfiak az ukrajnai háború frontvonalába, ahol végül az orosz hadsereg oldalán találták magukat. A szerencsésebbek ukrán hadifogságba esnek.
A fedett (hamis) toborzó cégek olyan munkát, képzést vagy jól fizető állást kínáltak az afrikai férfiaknak, aminek semmi köze nem volt fegyveres konfliktushoz. A toborzás során azt hangsúlyozták, hogy „védelmi” vagy „logisztikai” feladatokról van szó, egyeseknek pedig azt hazudták, hogy Oroszországon belüli munkát végeznek majd.
A Die Welt beszámolója szerint azonban a valóság egészen más volt. Miután megérkeztek, orosz nyelvű dokumentumokat írattak alá velük, amelyeket egyáltalán nem is értettek, tolmácsot vagy jogi tanácsadót nem kaptak. Ezután katonai kiképzésre kerültek, majd rövid időn belül Ukrajnába vezényelték őket, az aktív harcok övezetébe. Többük számára csak ekkor vált világossá, hogy az orosz hadsereg kötelékében kell harcolniuk, Ukrajna területén.
A német lap által idézett üzenetek és családi beszámolók szerint a férfiak közül többen pánikba estek, amikor rádöbbentek helyzetükre. Egyikük azt írta hozzátartozóinak: „Nem erre szerződtem. A pokolba kerültem”.
Mások arról számoltak be, hogy parancsmegtagadás esetén súlyos következményekkel fenyegették őket, és nem láttak reális lehetőséget a távozásra.
A dél-afrikai családtagok szerint a lépre csalt férfiakkal a kommunikáció erősen akadozó, gyakran napokra megszakad, és amikor mégis jelentkeznek, rövid és zaklatott üzeneteket küldenek. Többen sebesülésekről, ellátási hiányosságokról és kaotikus parancsnoki viszonyokról számoltak be.
Nőket is lépre csalnak
Az érintettek egy része már elesett vagy eltűnt, de pontos számukat nem lehet megerősíteni. Ugyanakkor a lap megemlíti, hogy az orosz toborzási hálózat nem kizárólag férfiakat céloz, hanem a háborúhoz kapcsolódó csatornákon nőket is bevontak, elsősorban adminisztratív, egészségügyi vagy „háttérfeladatokkal” hirdetett munkák ígéretével.
A nők is csak a kiutazás után szembesültek azzal, hogy katonai struktúrához kerülnek, és mozgásterük erősen korlátozott. Bár nem mindannyiukat vezényelték közvetlen harci feladatokra, jogi és fizikai kiszolgáltatottságuk hasonló a becsapott férfiakéhoz, és a kilépés számukra sem reális lehetőség.
Az újság történetének középpontjában egy családnevén nem említett fiatalember áll, aki munkalehetőség ígéretével hagyta el az országot, miközben anyjának azt mondta, hogy biztonsági jellegű, jól fizető külföldi állásra szerződik. Az anya kezdetben rendszeresen kapott üzeneteket fiától, ám azok hangneme fokozatosan megváltozott, ahogy a kezdeti optimizmust félelem és kétségbeesés váltotta fel. A fiú később bevallotta, hogy nem munkatáborba vagy képzésre került, hanem katonai kiképzést kapott, majd rövid időn belül Ukrajnába vezényelték, az orosz hadsereg kötelékében.
Egy korrupt oroszbarát politikus áll a háttérben
A szövevényes történet szerint a fiú a testvérének volt kollégáján keresztül érkezett ajánlat egy egyéves VIP testőrképzésre Oroszországban. A szállás, az étkezés és a kiképzés is benne volt az ajánlatban. A testőri állást a Jacob Zuma volt elnök vezette MK párt közvetítette, 30,000 rand, azaz körülbelül 1,500 eurós fizetéssel.
Az ügy politikai hátteréhez tartozik, hogy Zuma uMkhonto weSizwe (MK) nevű pártja nyíltan oroszbarát és Nyugat-kritikus programot képvisel. Zuma nevéhez az állam intézményrendszerének rendszerszintű korrupciós foglyul ejtése, több vádemelés és egy letöltött börtönbüntetés is kötődik.
A párt ideológiai retorikájában rendszeresen jelenik meg Moszkva mint „antiimperialista partner”, és következetesen bírálja az Egyesült Államokat és az Európai Uniót az ukrajnai háború kapcsán. Az MK jelentős támogatottságot élvez, részben éppen azzal, hogy Dél-Afrika hidegháborús múltjára és az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egykori szovjet kapcsolataira építve legitimizálja Oroszország geopolitikai szerepét.
A toborzási ajánlat remek lehetőségnek látszott
A báty azt mondta, hogy Kenyába kerül majd biztonsági képzésre, de valójában a toborzott csoport Dubajon keresztül repült Oroszországba. Néhány nap múlva gyorsan világossá vált, hogy valami nincs rendben. A képzési tanfolyamot követően oroszul, fordítás nélkül osztották ki a szerződéseket.
Az anya elmondta, hogy fia pánikban könyörög segítségért, és azt írta: „nem erre szerződtem, nem ezt ígérték”. A kommunikáció azóta rendszertelenné vált, néha napokig semmilyen hír nem érkezik róla. A Durban-ban élő asszony attól tart, hogy fia már meghalt, vagy olyan helyzetben van, ahonnan nincs visszaút. Tehetetlennek érzi magát, mert nincs közvetlen kapcsolata a hatóságokkal, és nem tudja, kihez fordulhatna, miközben a fia egy idegen háború frontján harcol.
Az ügy diplomáciai szinten is hullámokat vetett. Dél-Afrikában vizsgálat indult annak kiderítésére, hogyan kerülhettek állampolgárok egy idegen hadsereg kötelékébe anélkül, hogy tudták volna, mire vállalkoznak. A kormányzat kapcsolatba lépett Moszkvával, ugyanakkor a lehetőségek rendkívül korlátozottak, mivel a férfiak formálisan szerződést írtak alá az orosz féllel.
A hátra maradt családok most abban reménykednek, hogy a nemzetközi figyelem és a diplomáciai nyomás legalább néhányukat hazajuttathatja. Addig azonban a legtöbbjük számára az ukrajnai front marad az egyetlen valóság — egy háború, amelybe állításuk szerint soha nem akartak belépni.
Szinte a fél világot behálózzák már a hamis toborzó cégek
A történet nem elszigetelt eset. A háború elhúzódásával Oroszország egyre több külföldi állampolgárt próbál bevonni különböző csatornákon keresztül, hogy elkerülje az orosz nemzetiségűek nagyobb veszteségeit.
A háború harmadik évére az orosz toborzási hálózat gyakorlatilag a fél földgömböt behálózza. Afrikától Dél-Ázsián és a Közel-Keleten át Latin-Amerikáig bukkannak fel olyan csatornák, amelyek civileket, volt katonákat vagy gazdaságilag kiszolgáltatott munkavállalókat irányítanak az ukrajnai frontra.
Dél-afrikaiak, nepáliak, kubaiak, szírek és közép-afrikaiak kerültek már az orosz hadsereg kötelékébe, részben nyílt katonai megállapodások, részben zsoldoshálózatok, részben pedig hamis munkaszerződések és megtévesztő ígéretek révén. A rendszer lényege az átláthatatlanság, mert a beszervezettek jogi státusza szándékosan homályos, így Moszkva egyszerre pótolja a veszteségeit és hárítja át a politikai felelősséget a származási országokra.
Az ukrán hatóságok szerint a háború során már több tucat külföldi állampolgárt fogtak el, akik Oroszország oldalán harcoltak. A dokumentált esetek között nepáli, indiai, sri lankai, szíriai, kubai és venezuelai állampolgárok szerepelnek, akiket jellemzően hamis munkaszerződésekkel vagy zsoldoscsatornákon keresztül vezényeltek a frontra. Kijev ezeket az elfogásokat annak bizonyítékaként kezeli, hogy Moszkva nemzetközi toborzási hálózattal pótolja a veszteségeit.