Több mint 70 ezer nő szolgál az ukrán fegyveres erőknél, közülük csaknem 20 ezren a frontvonalban. Az Euronews három ukrán katonanőt kérdezett arról, miért léptek be a hadseregbe.
Ukrajnában a nőket nem sorozzák be katonai szolgálatra, de önként jelentkezhetnek. Több tízezren tették meg ezt azóta, hogy Oroszország 2014-ben megszállta Ukrajna egy részét.
Julija Szidorova és Katerina Pryimak a frontvonalban találkoztak, amikor Moszkva már annektálta a Krímet és háborút viselt Kelet-Ukrajnában. Úgy döntöttek, hogy belépnek a hadseregbe.
Szidorova azt mesélte, hogy a külföldön Euromajdan néven ismert Méltóság Forradalma után azonnal csatlakozni akart a fegyveres erőkhöz. "Úgy éreztem, hogy gyorsan vége lesz, és a részese akartam lenni" - mondta.
Pryimak hozzátette, hogy akkoriban a nőket nem küldhették frontszolgálatra. "Hivatalosan nem harci tevékenységre sorozták be őket, de a valóságban olyan feladatokat láttak el" - mondta az Euronewsnak.
"Három éven át gyűjtöttünk magunk köré nőket, katonákat és veteránokat, hogy ezt megváltoztassuk. Összefogtunk ezért az ügyért. Aktivisták, politikusok és tudósok is részt vettek ebben a mozgalomban" - magyarázta Pryimak. Végül egy 2018-as törvény hivatalosan is engedélyezte, hogy a nők harcoljanak a fronton. Ma már szolgálhatnak olyan pozíciókban, mint a tüzérek, mesterlövészek, sofőrök és felderítők.
A harcoló alakulatokban 63 pozíciót már 2018-ban megnyitottak a nők előtt. Azóta a mozgalom egyre nő, ahogy a fronton lévő nők igényei is.
"Ukrajnában a civil társadalom nagyon fontos. Mi a saját kezünkkel építjük Ukrajnát."
Pryimak társalapítója az Ukrán Női Veterán Mozgalomnak (UWVM vagy Veteranka), a harci tapasztalattal rendelkező ukrajnai nők közösségének.
A Veteranka, ami annyit jelent, hogy "női veterán", támogatja a katonanőket, védi a nők jogait a biztonsági és védelmi szektorban, segíti őket a civil életbe való visszailleszkedésben, és elősegíti, hogy minél több nő legyen részese, kerüljön vezető pozícióba Ukrajna újjáépítésében.
Julija Szidorova mentőorvos, és arról beszélt, hogy szerinte egyre több nő lesz a hadseregben, nincs más választásuk. Úgy látja, hogy minél több nő van a hadseregben, annál könnyebb és komfortosabb ott minden egyes nő számára.
Amikor Oroszország 2022 elején megkezdte teljes körű invázióját Ukrajna ellen, nők tízezrei jelentkeztek önként a hadseregbe, és ma már alapvető részét képezik az ukrán fegyveres erőknek.
"Kuba és Alaszka"
Az Euronews találkozott Julija Szidorovával és Katerina Pryimakkal Brüsszelben, ahol a "Kuba és Alaszka" című dokumentumfilm vetítésére érkeztek. A film két nőt követ, Julija Szidorovát, akinek "Kuba" a hívójele, és Olekszandra Liszickát, akinek "Alaszka" a hívójele.
Olekszandra Liszicka hadnagy, az ukrán hadsereg különleges alakulatának tisztje. Az orosz invázió kezdete után csatlakozott a hadsereghez. Arra a kérdésre, hogy miért döntött így, azt felelte, hogy a hazájában, a városában, az otthonában akar élni, nézni a rügyeket, ahogy kipattannak, mert nincsenek elpusztítva. És ezért tennie kellett valamit.
A főként testkamerákkal és okostelefonokkal forgatott Kuba és Alaszka két barát történetét meséli el a frontvonalon, amint megélik a háború borzalmait, és közben álmodoznak arról, mi lesz majd a háború után.
A vérrel borított Kuba, miközben a fronton lévő katonák életét menti, saját divatbemutatóról álmodik Párizsban. A francia fővárosban valóban bemutatta terveit, és bevallotta, hogy "ez volt a gyermekkori álma". "Csak azt kívánom, bárcsak más körülmények között történt volna" - vallotta be.
A divatbemutatóról visszatért Ukrajnába, ott a frontvonalbeli életmentéshez, és azt mondta, a harcok közepette már nagyobb biztonságban érzi magát, mint a hátországban.
Liszicka, alias Alaszka, csatlakozott ehhez. "Félelmetesebb Kijevben lenni, mint a harctéren" - mondta, utalva arra, hogy kényszerszünetet tartott a rehabilitáció miatt, amikor a fronton megsérült, és néhány hónapot Kijevben kellett töltenie.
A háború furcsa módon ismerősebbé, sőt kényelmesebbé vált az ukrán mentősök és katonák számára, mint az egykori civil életük.
A filmben Alaszka idegesen készül az angol nyelvvizsgájára, és azt mondja, hogy a vizsga félelmetesebbnek tűnik neki, mint a háború. Átment a vizsgán, de még mindig nem szokta meg a civil életet.
Az Euronewsnak elmondta, hogy a harctéren teljesen megváltozik a szemlélet. "Amikor a fronton vagy, a csapatoddal vagy, akik pontosan tudják, mit kell tenni. Az embereknek vannak bizonyos képességeik. Tudják, mit kell tenniük és hogyan kell segíteniük. A civil életben ez nem így van".
Szidorova hozzátette, hogy a civil életben nincs pontos "folyamatábrája" annak, hogy mit kell tenni. "Megérkezem Kijevbe, belépek a lakásba, és hirtelen Shahed dróntámadás, minden zúgni kezd, a mobilkapcsolatom megszűnik. Én pedig nem értem, mi a következő lépés, hová meneküljek, hogyan menthetném meg magam."
Pryimak szerint nagy kihívás Kijevbe költözni egy olyan ember számára, aki a fronton állandó stressznek van kitéve. Kijev egy nagy "szürke zóna" a háború és a civil élet között. "Az egyik oldal teljesen háborúban van, míg a másik teljesen távol van tőle, mert nincs veszély, nincs állandó veszélyérzet" - mondta Pryimak.
Európa, mondják, ugyanebben a térben helyezkedik el.
'Európa most olyan, mint Ukrajna volt 2014-ben
Szidorova azt mondja, hogy brüsszeli látogatása és az európai helyzet arra emlékezteti, ami Ukrajnában volt 2014-ben, amikor a háború éppen csak elkezdődött.
"Engem 2014-re emlékeztet, amikor a terrorellenes művelet (ATO, Ukrajna válasza Oroszország donbászi háborújára) zajlott, és Ukrajna lakosságának egy része, vagy inkább a nagy része egyáltalán nem volt érintett a háborúban, nem érdekelte, és nem értette, mi is történik valójában" - magyarázta Szidorova. Elmondása szerint az ijesztette meg, hogy "az emberek nem voltak felkészülve arra, ami jön".
"Európában, véleményem szerint, most ugyanez a helyzet. Az emberek nem is értik, hogy mi történik körülöttük, és milyen közel van valójában. Számukra ez olyan, mintha egy másik bolygón történne. És ezért van az az érzésem, hogy Európa sincs felkészülve a jövőre" - mutatott rá Szidorova.
Pryimak szerint nagyon ijesztő a "biztonság illúziója", amiben Európa él.
"Emlékszem, hogyan érkeztem Mariupolba 2019-ben. És most, visszatekintve, az ember rájön, mennyire ijesztő a biztonság illúziója, amikor látja, hogy néhány évvel később a várost teljesen lerombolták és elfoglalták" - emlékezett vissza.
"Mi, ukránok csak remélni tudjuk, hogy túléljük. Mindezek az országok pedig úgy élnek, mintha mi sem történt volna, pedig mindenki felett ott lebeg a háború. Az az érzésünk, hogy a háború szörnyű, hatalmas és globális lesz".
Szidorova szerint Oroszország tervei és háborús ambíciói nyilvánvalóak és egyértelműek az ukrajnai frontvonalakról nézve. "Biztos vagyok benne, hogy ha Oroszországot nem állítják meg, akkor tovább fog menni. Nincs más lehetőség. Vlagyimir Putyin orosz elnöknek nem lesz oka megállni".
Prjimak hozzátette, hogy Oroszország még több erőforrást tud majd mozgósítani Európa ellen, és nem fogja kímélni a csapatait. "Úgy küldik az embereiket, mint a robotokat, a gyalogságukat csak úgy elküldik, hogy menjenek, és mennek. És ugyanígy, ha elfoglalják Ukrajnát, azokat is küldeni fogják, akik itt maradnak. Ezért Ukrajnának szilárdan kell állnia" - mondta.
Liszicka azt magyarázta, hogy Európának most lehetősége van felkészülni, felkészíteni erőit és biztosítani erőforrásait, tanulni és Ukrajnával együtt "harcolni a gonosz ellen" - így fogalmazott. - "Jobb csírájában elfojtani a betegséget, mielőtt még teljesen elterjedne" - mondta. - "Jelenleg Ukrajnára korlátozódik, még nem érte el Önöket" - tette hozzá. Ugyanakkor úgy látja, hogy a vérmérgezés hamarosan megkezdődik. - "Küzdenetek kell ellene. Ez volna a logikus. Az életösztönről van szó. Miért nem elég ok ez Európának? Nem értem" - mondta az ukrán hadsereg fiatal tisztje, Olekszandra Liszicka az Euronewsnak.