Az elődöntőben a magyar csapat az olimpiai bajnoki címvédő Szerbiát múlta felül.
HIRDETÉS
A magyar csapat ragyogóan kezdett, az első hat kapura tartó lövéséből mind a hatból gól lett, így az első negyed végén 6-3-ra vezetett. A második nyolc percben egy kis megtorpanás következett, amit a rutinos, folyamatosan emberelőnyre játszó szerbek kihasználtak: előbb egyenlítettek, majd 8-7-re már ők vezettek. Szerencsére nem sokáig, félidőben 8-8 állt az eredményjelzőn.
A harmadik negyedben a magyar csapat robbantott, ugyanannyi gólt, azaz nyolcat szerzett, mint az első két negyedben, így az is belefért, hogy hátul négy gólt kapjon.
16-12-ről indult az utolsó negyed, majd hamarosan már öt góllal, 18-13-ra vezetett a magyar csapat, amely talán túl korán „lépett a fékre”. A fekete sapkások sorozatosan igyekeztek kijátszani a támadóidőt, a kapura viszont ebben a szakaszban veszélytelenek voltak. Szerbia újra visszajött a mérkőzésbe, egy gólra megközelítette riválisát – amiben jelentősen közrejátszott egy nem biztos, hogy jogosan megadott szerb gól, illetve az is, hogy a magyaroknál többen is begyűjtötték a harmadik kiállításukat.
Valamivel több mint egy perccel a vége előtt Vígvári Vendel gólja nyugtatta meg a kedélyeket, így egy bekapott gól még belefért, a végén pedig Angyal Dániel valósággal „lenyelte" a labdát. A magyar csapat 19-18-ra győzött.
Jó néhány játékos nyújtott bőven átlagon felül teljesítményt – köztük a négy-négy, illetve háromgólos Fekete Gergő, Manhercz Krisztián és Nagy Ákos – a magyar válogatott teljesen megérdemelt győzelemmel érte el, hogy a 2005-ös világbajnoksághoz hasonlóan, ismét mindkét csapatunk döntőt játszik.