Az ellopott pénzeszsákokban szállított ékszerek értékét százmillió dollárra becsülik. A szolgáltatást megrendelő ékszerészek ennél jóval kisebb összeget tüntettek fel, hogy spóroljanak a fuvaron. A tolvajokat bíróság elé állították, a zsákmány nagy része azonban nem került elő.
HIRDETÉS
„Egészen biztos vagyok benne, hogy a kiállítás óta követtek bennünket” – ezt vallotta Tandy Motley, a Brink’s értékszállító kamionsofőrje azok után, hogy 2022. július 11-én a hajnali órákban kétségbeesetten riasztotta a rendőröket.
A társával együtt előző este 20:25-kor indultak páncélozott nyergesvontatójukkal a San Francisco melletti San Mateóból egy Los Angeles-i raktárba. Összesen 73, jobbára ékszert, aranyat és luxusórákat tartalmazó zsákot szállítottak. A drága tárgyakat ékszerészek állították ki a San Mateóban megrendezett nemzetközi drágakő és ékszerbemutatón.
A közel 600 kilométeres úton egyszer rövid időre megpihentek, másodszor pedig akkor álltak meg nagyjából 100 kilométerre az úticél előtt, amikor a sofőr megéhezett. A nyergesvontató hajnali 2:05-kor gördült be a Flying J lebeci pihenőhelyére.
Motley bement az éjjel-nappal nyitva tartó étterembe, és rendelt némi harapnivalót. A társa közben a kamion hálófülkéjében aludt.
A sofőr egészen pontosan 27 percet töltött az étkezőben. Miután visszatért a kamionhoz, felfedezte, hogy letörték a csomagtér lakatját. Azonnal hívta a rendőröket.
A seriff helyettesi másfél óra elteltével értek a helyszínre.
A gyors helyszínelés során kiderült, hogy a 73 zsák közül 24 szőrén-szálán eltűnt.
A tettesek
„Az Egyesült Államok történetének legnagyobb ékszerrablásaként” jellemezte a rajtaütést a Los Angeles-i ügyészség, amely hét bűnöző ellen emelt vádat.
A becslések szerint a Brink’s nyergesvontatójából elemelt arany, gyémánt, rubin, smaragd és az órák értéke elérte a 100 millió dollárt.
A rablók nem is sejtették, hogy milyen zsákmányra tettek szert.
Idővel mindet letartóztatták, és csaknem három év elteltével, június derekán a vádlottak padjára kerültek – tudósított az NBC News.
Egyikük, a betöréses rablásért elítélt Jazael Padilla már börtönbüntetését töltötte – egy arizonai fegyházból szállították a bírósági tárgyalásra.
A páncélozott kamionsofőr sejtése beigazolódott: a nyomozás kiderítette, hogy Padilla már három nappal a rablás előtt, július 8-án ott sündörgött a San Mateó-i kiállítási csarnokban, és a lehetőséget leste, hogyan lehetne bármit elemelni.
Két nappal később több társával együtt követte a Brink’s nyergesvontatóját, amely pénzeszsákokban szállította a kiállított ékszereket.
Miután félreállt a lebeci pihenőhelyen, a sofőr pedig bement az étterembe, a banda elérkezettnek találta az időt, hogy kifossza a szállítmányt.
A csomagtér hátsó ajtaját feltörték, és kevesebb mint fél óra alatt a rakomány csaknem egyharmadát, 24 zsákot átrakodtak saját autóikba.
A lopott cuccal Kelet-Hollywoodba száguldottak. A vádlottak többsége a rablás után napokra kikapcsolta mobilját, amelyen a bűncselekmény részleteit beszélték meg.
A rutin
A banda tagjai nem voltak kezdők. Korábban is több autóval követték a kiszemelt, általában elektronikai felszerelést szállító kamionokat, majd egy alkalmasnak tűnő pihenőhelyen – a sofőr távollétében – megdézsmálták a rakományt.
Egyesek az őrszem feladatát látták el, miközben társaik felfeszítették a rakteret.
Ezzel a módszerrel követtek – négy hónappal a lebeci ékszerrablás előtt – egy teherautót. Amikor a sofőr megállt egy boltnál, vásárlás közben elterelték a figyelmét, miközben a többiek kirámolták kamionját.
A Samsung ellopott elektronikai eszközeinek értékét 241 ezer dollárra becsülték.
Alig két héttel később hasonló taktikával követtek, majd raboltak ki egy másik teherautót. Az Apple AirTagjeit szállította. Az okozott kár nagyjából 57 ezer dollár volt.
A sofőr rajtaütött a tetteseken, mire egyikük kést rántott, és ráförmedt:
A tolvajok nem mindig jártak sikerrel: másfél hónappal a lebeci rablás előtt egy fontanai kamionparkolóban feszítővassal feltörtek egy teherautót, de észrevették őket, így elmenekültek, mielőtt bármit is sikerült volna elvinniük.
Ez nem szegte kedvüket. Még ugyanazon a napon feltörtek egy ahhoz hasonló nyergesvontatót, mint amilyen az ékszereket szállította. Szintén Samsung eszközöket zsákmányoltak, ezúttal azonban csupán 14 ezer dollár értékben.
Az idővonal
A Brink’s feltörésére napokig készültek, a végeredmény pedig minden bizonnyal meghaladta legmerészebb álmaikat is.
A nyomozást azonban lehetetlennek tűnő dolgok hátráltatták.
Nem sokkal a rablás után az értékszállító cég egyik keresetében azt állította, hogy a nyergesvontató két óra négy perc alatt tette meg a San Mateó-i kiállítócsarnoktól a lebeci Flying J pihenőig vezető 298 mérföldes, csaknem 480 kilométeres távot – miközben ráadásul egy helyen le is állt.
A kamionnak ebben az esetben jóval kétszáz felett kellett volna végig suhannia, ami, ugyebár, képtelenség.
Az utazás több mint négy órát vesz igénybe abban az esetben, ha az összes sebességkorlátozást betartják.
A Brink’s jegyzőkönyve szerint a kamion hajnali 1:49-kor állt meg egy pihenőhelyen, majd valamivel több mint negyedóra elteltével gördült be a lebecibe, ahol a rablás történt. A két helyszín közötti távolság 55 mérföld, 88 kilométer, azaz a páncélozott, sok tonnás nyergesvontatónak több mint háromszázzal kellett volna száguldania, hogy ilyen rövid idő alatt megtegye a távot.
Egy 18 kerekes kamion – Amerikában így hívják a nyergesvontatót – természetesen nem képes ilyen sebességre.
A Los Angeles Times két tényfeltáró újságírója egymástól függetlenül, a teherautónál jóval gyorsabb személygépkocsival járta meg ezt a 88 kilométeres utat. Az egyik 46 perc alatt, a másik – időnként sűrű forgalomban – 1 óra 21 perc alatt ért az egyik pihenőhelyről a másikig.
A károsult ékszerészeket képviselő ügyvéd, Jerry Kroll kifogásolta a közzétett információkat, a megyei seriff azonban csak annyit válaszolt, hogy alapos vizsgálatot folytatnak.
A cég „továbbra is együttműködik a bűnüldöző szervekkel” – reagált a Brink’s szóvivője, aki a nyomozást a rendőrökre bízta.
Az ellentmondások azért szúrtak szemet, mert az értékeiket elvesztő ékszerészek hetekkel a rablás után kártérítési pert indítottak a richmondi székhelyű Brink’s ellen.
A helyszínen készült jegyzőkönyv szerint a drágaköveket, ékszereket, órákat és egyéb értékes tárgyakat „narancssárga, Brink’s jelölésű táskákban” táskákban tárolták.
A kék, 2019-es Volvo gyártmányú páncélkocsi biztonsági eszközeiről – kamerákról, riasztókról – a jegyzőkönyv nem tett említést.
„Mindig is azt hittem”, hogy ilyen kamionokon van műholdas nyomkövető, kamera, riasztó – mondta az ékszerkiállítás elnöke, bár maga sohasem győződött meg jelenlétükről.
A Brink’s szóvivője – más műveletek veszélyeztetettségére hivatkozva – nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni a Volvo nyergesvontató felszereltségét.
A kártérítés
A fuvarozó cég azonban gyakorlatilag elismerte saját felelősségét, és hajlandónak bizonyult kártérítést fizetni 8,7 millió dolláros összeghatárig.
Azzal érvelt, hogy a szolgáltatás károsult megrendelői összesen ekkora összeget tüntettek fel, és ezzel „jelentősen alábecsülték szállítmányaik értékét”. Néhány ékszerész bevallotta: a piaci árnál tényleg sokkal alacsonyabb értéket határoztak meg, hogy mérsékeljék a szállítási díjakat.
Keresetükben ugyanakkor arra hivatkoztak, hogy a nyergesvontató személyzete kirívóan gondatlan volt, a Brink’s „laza biztonsági intézkedései” pedig megkönnyítették a lopást.
A szerződésszegés ügyében folytatott perben összesen 100 millió dollárra becsülték az ellopott ékszerek értékét, és legalább 200 millió dolláros kártérítésre tartottak igényt.
Egyik-másik károsult ékszerész anyagilag belerokkant a rablásba. „Néhányuk pénzügyi életét tönkretette a lopás” – mondta jogi képviselőjük.
Páran teljesen felhagytak az ékszerkereskedelemmel.
A pórul járt ékszerészek
A 24 ellopott Brink’s zsák tartalmának csak kis része került elő, köztük néhány karóra. A hatóságok emellett nagyobb, de meg nem nevezett mennyiségű készpénzt is lefoglaltak.
Az ellopott értéktárgyak zöme azonban hiányzik – jelentette ki Kevin Butler helyettes államügyész.
A hét vádlott közül az öt legelvetemültebb egyenként akár 20 év börtönt kaphat – rablásonként –, ha bűnösnek találja az esküdtszék.
Külön vádpontokban lopással és bűnszervezetben való részvétellel is vádolják őket, amelyek további évekkel súlyosbíthatják a büntetésüket.
A vádiratból nem derül ki, hogyan jutottak be a nyergesvontató rakterébe, és azt sem tudni, hogy a bűnözőknél volt-e fegyver vagy kés.
Napokkal a rablás után már világossá vált a bűncselekmény nagyságrendje.
Ehhez hasonló volt az akkor 26 millió fontot érő aranyrudak elrablása 1983-ban, a londoni Heathrow repülőtéren; a 2003-as antwerpeni nagy gyémántrablás és a 2015-ös londoni betörés, amikor a bűnözők – három évig tartó alapos tervezés után – alagutat ásva jutottak be egy Hatton Garden-i páncélterembe.
„Egyes napokon megfeledkezek az esetről, és túlteszem magam rajta. Máskor azt kívánom, bárcsak tehettem volna valami, de képtelen voltam, mert mindenem odaveszett” – mondta hetekkel az elkövetők előtti büntetőtárgyalás előtt Jean Malki, a károsult ékszerészek egyike.
Az érintettek nem tartoznak a drágakő- és nemesfémkereskedelem élvonalába. Gyakran – a bizalomra alapozva – úgy szerzik be egymástól a portékát, hogy nem fizetnek érte előre.
Ez bonyolította a helyzetüket. Az egyik ékszerész, Kenny Lee például korábban azt nyilatkozta, az ellopott, az ő tulajdonában álló áru értéke 12 millió dollár volt.
„Több szempontból is tragikus a helyzet” – mondta az ékszerészek ügyvédje. Jerry Kroll arra is emlékeztetett: több ügyfele idős, és számukra a várakozás a kártérítésre külön kihívást jelent.
Biztatónak nevezte viszont az elkövetők elleni vádiratot, amely igazolja, hogy a szervezett bűnözői kör „kihasználta a Brink’s biztonsági protokolljának sebezhetőségét”.