Irán első Izrael elleni közvetlen támadásában a ballisztikus rakéták és drónok megmutatták a Vaskupola hatékonyságának határait. Az Izrael elpusztítását célzó teheráni rezsim a folyamatos, sűrű rakétázással jelentős károkat tudott okozni a zsidó államnak.
Az Izrael elleni iráni csapás nem csupán egy újabb rakétatámadás volt, hanem egy stratégiai üzenet, az viszont kérdés, hogy a térség katonai erőviszonyainak alapvető megváltozását is jelentheti-e. Az Institute for the Study of War szerint Irán támadásainak üteme már lassul a kezdetekhez képest.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
"Az izraeli légi hadjárat június 12-i kezdete óta csökkent az Izraelt célzó iráni rakétatámadások gyakorisága, ami arra utal, hogy az izraeli csapások befolyásolják azt a sebességet, amellyel Irán rakétákat tud kilőni Izraelre" - írták az ISW kutatói vasárnapi értékelésükben.
Irán mintegy 400 gyors, magasan repülő hiperszonikus ballisztikus rakétát és több száz öngyilkos drónt vetett be közvetlenül Izrael mélyen fekvő helyszínei ellen, elsősorban a civil lakosságot és az infrastruktúrát, de a bevehetetlen erődnek tekintett stratégiai védelmi képességeket is célba véve.
Annak ellenére, hogy Izrael kijelentette, hogy "nagy sikerrel" sikerült elhárítani a támadást, számos felvétel, izraeli területen látható robbanás, valamint annak közvetett beismerése, hogy a rakéták egy része megkerülte a légvédelmet, rávilágított arra, hogy rések vannak a világ egyik legfejlettebbnek tartott védelmi rendszerében, a Vaskupolában.
Izraeli tisztviselők közölték, hogy bár a legtöbb iráni rakétát elfogták, egyetlen légvédelmi rendszer sem nyújt 100 százalékos védelmet. Az IDF becslése szerint a rakéták 5-10 százaléka tudott áthatolni és kárt okozni Izrael területén.
Irán láthatóan azt akarta demonstrálni, hogy képes közvetlenül, regionális klienseitől távol csapást mérni izraeli területre, tesztelve a védelmi rendszer hatékonyságát nagy nyomás alatt. A rezsim üzenetet is akart küldeni Izraelnek és a Nyugatnak, hogy többé nem fogadja el a hagyományos elrettentést.
A Vaskupola egy olyan rakétavédelmi rendszer, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy rövid hatótávolságú (5-70 km) rakétákat, aknavetőket és tüzérségi lövedékeket fogjon el, mielőtt azok elérnék a célpontot. Fejlett radarokra támaszkodik, hogy észlelje a rakétákat, meghatározza, mennyire veszélyesek, majd a levegőben kilő egy elfogó rakétát, hogy semlegesítse őket.
Ez a rendszer azonban kifinomultsága ellenére nem alkalmas a légkörből kilépő, nagy sebességű ballisztikus rakéták kezelésére. Az iráni rakéták, mint például a Fateh-313 és a Qiam-1, olyan műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek megnehezítik az elfogásukat:
- a hangsebesség 12-szerese;
- nagyon nagy magasság a légkörön kívül;
- nagyon rövid érkezési idő (kb. 12 perc);
- nem lineáris és kiszámíthatatlan röppálya.
Ezek a jellemzők korlátozzák az olyan rendszerek hatékonyságát, mint a Vaskupola, különösen, ha nem integrálják őket magasabb szintű védelmi rendszerekkel, mint az Arrow és a Patriot. Fontos tényező volt még a nagyszámú rakéta és drón egyidejű indítása, ami óriási nyomást gyakorolt az izraeli védelmi rendszerre, valamint a gyors rakéták és lassú drónok kombinálása.