A Szabadszállás mellett működő Strázsa Tanyán az utóbbi három évben több száz olyan fogyatékossággal élőnek segítettek, akinek a háború miatt kellett elhagynia az otthonát.
HIRDETÉS
Fogyatékossággal élők gondozzák az állatokat a szabadszállási Strázsa Tanyán. A Bács-Kiskun vármegyei településen Német Csaba és felesége 2012-ben kezdett turisztikai vállakozást úgy, hogy értelmileg akadályozott embereket is foglakoztattak.
Később közhasznú szociális szövetkezetet hoztak létre, amely a speciális szükségletű fiatalok munkagyakorlat-szerzését és önállóvá válását segíti. A Covid-járvány után folytatni akarták, de kitört az ukrajnai háború.
Rögtön elkezdték fogadni a súlyos fogyatékossággal élő menekülteket, 2022 márciusában megtelt a vendégházuk, csaknem 50 embert szállásoltak el.
"Különféle kórházakból keresnek minket olyan ukrán menekültek miatt, akiket a kórház kiadna, de gyakorlatilag nincs hova, mert nincs hozzátartozójuk, olyan az állapotuk, hogy egyedül egyáltalán nem tudnának létezni. A demenstől a kerekesszékkel élőn, a siket családon át a paranoid skizofrén emberen keresztül idős nyugdíjas, sztrókon átesett embereket látunk el" – mondja Németné Horváth Beáta, a Strázsa Tanya Szövetkezet igazgató-elnöke.
Most több mint 20 ukrán él a Strázsa Tanyán. Viktoriia a Cserkaszi területről érkezett két fogyatékkal élő lányával. Egyikük már visszament Ukrajnába.
"Nagyon sokan voltunk. De azóta sokan beileszkedtek a társadalomba: van olyan aki más országba költözött, és van aki munkát, lakást talált. Az élet megy tovább. Az embereknek pedig valahogy tovább kell élniük. Természetesen haza szeretnék menni. A családjainkkal akarunk lenni. De a helyzet az, hogy most itt vagyunk. A családjaink szétszakadtak. Fáj a szívem a lányomért és a családomért, de gondolnom kell Olekszandrára. Mert háború van, és senki sem tudja, hol csapódik be a következő lövedék. Vele nem bújhatok el a pincében vagy egy óvóhelyen. Ezért maradunk itt" – meséli Viktoriia.
Szerhij a háború előtt Harkivban élt. Cukorbetegsége miatt amputálni kellett a lábát. A tanyán ismerkedett meg Irinával, aki a barátnője lett. Telefonján mutatja a házát, amely egy orosz támadásban súlyosan megrongálódott.
"Gyakorlatilag egyedül éltem. Természetesen nagyon nehéz volt. A háború február 24-én kezdődött, én 14-én cseréltem le műanyag nyílászárókra régi ablakaimat. Olyan sokáig álmodtam róla, hogy meleg legyen, kellemes legyen a lakásomban. De elkezdődött a háború."
A tanyán paraparkot is építettek, ahol ép és fogyatékossággal élő gyerekek együtt játszhatnak, és sok mindent megtanulhatnak egymásról.
A speciális ellátást-gondozást igénylő lakók koruk, sérültségük (értelmi, érzékszervi- vagy mozgásfogyatékosságuk) okán képtelenek önállóan élni, ezért a tanyán 24 órás ápoló-gondozó szolgálat működik. A segítő tevékenység 2024-től kibővült a környező településeken és Budapesten albérletben élő sérülékeny családok mentorálásával (jelenleg közel 200 fő).
Az Európai Unió és Magyarország társfinanszírozásával, a Széchenyi Terv Plusz program keretében 1,258 milliárd forintos, vissza nem térítendő támogatással valósul meg a projekt.
Kiss Gábor, Euronews:
"A Strázsa Tanyán az utóbbi 3 évben több száz olyan fogyatékossággal élőnek segítettek, akinek a háború miatt kellett elhagynia az otthonát. Ukrajna több régiójából érkeztek, a nyolcgyerekes anyától, az orvoson át az élsportolóig sokféle rászoruló kapott itt támogatást."