Az Alcatraz az Egyesült Államok legbiztonságosabb börtönének számított, mégis harminchatan próbálkoztak szökéssel. Hárman közülük talán sikerrel. A Sziklán 336 elítélt fér el, szemben a negyvenezres kapacitású salvadori gigabörtönnel. Túl sokba került, azért zárták be. Trump újra megnyitja.
HIRDETÉS
„John Anglin vagyok. 1962 júniusában szöktem meg az Alcatrazból az öcsémmel, Clarence-szel és Frank Morrisszal. Most 83 éves vagyok, és rossz bőrben. Rákos vagyok. Igen, mindannyian túléltük azt az éjszakát, de épp csak hogy!” – ezt a rövid levelet 2013-ban küldték több mint fél évszázaddal az elhíresült alcatrazi szökés után, 2013-ban a San Franciscó-i rendőrség richmondi őrsére.
Az üzenet szerint Frank 2008-ban, Clarence pedig három évvel később halt meg. A szerző alkut ajánlott: „Ha bejelentik a tévében, hogy legfeljebb egy évre börtönbe kerülök, és azonnali orvosi ellátásban részesülök, akkor megmondom, hogy pontosan hol vagyok. Ez nem vicc...”
A nyomozók több mint ötven év elteltével sem kezelték félvállról az ügyet. Leporolták az aktákat. Sokadszor és újra nekiveselkedtek, hogy kiderítsék, sikeres volt-e a trió menekülése.
Az Anglin fivérek két nővére váltig állította, hogy igen. A szökés 50. évfordulóján, 2012. június 11-én, Mearl Anglin Taylor és Marie Anglin Widner maguk is felkeresték a rettegett fegyházat, és azt nyilatkozták, hogy édesanyjuk haláláig, 1973-ig minden év karácsonyán kézzel írott üzeneteket kaptak szökevény testvéreiktől.
A sikeres szökést látszott alátámasztani egy, a History Channel dokumentumfilmjében bemutatott fotó is, amely szerint az Anglin fivérek – 13 évvel a nagy szökés után egy brazíliai farmon múlatták az időt.
Az FBI ügynökei azonban a helyszínen semmilyen nyomát nem találták a két bűnöző jelenlétének.
Mindenesetre a US Marshals Service, a rendőrbírók szolgálata még 2022-ben is közölt frissített fotókat arról, hogyan nézhet ki a három szökevény.
Tették ezt abban a reményben, hogy végre megoldhatják a sok évtizedes rejtélyt.
„A Szövetségi Börtönhivatal szerint a férfiak megfulladtak, miután kijutottak az Alcatrazból. A holttesteket a Csendes-óceán sodorta el. Ezzel a történetnek vége” – mondta a hivatalos álláspontról John Cantwell, a szigetet napjainkban felügyelő Nemzeti Park Szolgálat vadőre.
Az újratervezés
A San Franciscó-i öbölben fekvő Alcatraz – nagyjából két kilométerre van a nagyváros északi partjaitól – 29 éven át az Egyesült Államok legbiztonságosabb szövetségi börtönének számított, hiszen az óceán jeges hullámai korbácsolták a sziget partjait. Az átlagos vízhőmérséklet csupán 10-12 fok.
A sziget az őshonos madarakról, a mára eltűnt szulákról kapta a nevét, így a kolónia láttán felfedezője, egy spanyol hadnagy a 18. század második felében – magától értetődően – La Isla de los Alcatracesnek nevezte el az alig kilenc hektáros területet.
Ebből lett az angolosított Alcatraz, bár az Egyesült Államokban inkább a Rock, a Szikla a meghonosodott ismertetőjel.
A ma inkább már csak kísérteties turistalátványosság napjainkban azok után került be a hírekbe, hogy Donald Trump elnök rendeletében arra kötelezte a büntetésvégrehajtási hatóságot: nyissa meg újra a börtönt.
A Sziklán – fénykorában – 336 elítéltet tudtak volna „elszállásolni” a szűkös, legfeljebb 2,7x2 méteres cellákban, de a börtön sosem telt meg. A kapacitása a töredéke a rettegett salvadori CECOT gigabörtönnek, ahol negyvenezer foglyot őrizhetnek a rácsok mögött.
Az Alcatrazt 1963 márciusában záratta be a mai Trump-kormányzat egészségügyi miniszterének édesapja. Robert F. Kennedy akkori igazságügyi minisztert döntésében nem a szökések, hanem a magas kiadások vezérelték. Egy-egy rab elhelyezése háromszor többe került, mint más amerikai büntetésvégrehajtási intézetben.
Az egy elítéltre vetített napi kiadás például 1959-ben valamivel több mint 10 dollárba került a Sziklában, miközben Atlantában az adófizetők pénzéből napi 3 dollárt költöttek foglyonként.
A hivatalos statisztika
A szesztilalom, és az azzal járó bűnözési hullám után a harmincas években a maffiavezérek és az elvetemült gyilkosok voltak a Szikla celebjei: köztük Al Capone, a „géppisztolyos” George Kelly, és egy gyilkos. Robert Stroud összesen 54 évet töltött a rácsok mögött azok után, hogy az egyik fogházban egy börtönőrt is megölt. Woodrow Wilson elnök az elítélt édesanyjának kérésére kegyelemben részesítette, és a halálos ítéletet életfogytiglanra változtatta.
A leavenworthi börtönben töltött három évtized alatt rajongani kezdett a madarakért; két könyvet is írt a kanárikról és betegségeikről. Kezdetben engedélyezték kutatásait, miután azonban a kalitkákban házi szeszfőzdéhez alkalmas eszközöket találtak, Stroud élete utolsó több mint két évtizedét az Alcatrazban töltötte, ebből hat évet a szigorúan elkülönített D-blokkban.
A Szikla működése, 1934 és 1963 között összesen harminchatan próbáltak megszökni tizennégy különálló kísérletben. Huszonhármat közülük elfogtak, hatot lelőttek, ketten pedig a vízbe fulladtak. A kézre kerítettek közül ketten később a kaliforniai San Quentin gázkamrájában végezték, mert az 1946 májusi börtönlázadás, az „alcatrazi csata” során meggyilkoltak egy fegyőrt.
Hivatalosan senkinek sem sikerült kereket oldania az Alcatrazból. A mai napig azonban öt elítéltet „eltűnt és feltehetően megfulladt” személyként tartanak nyilván.
A természetes akadályok – a dermesztő víz, a sodró áramlatok és a távolság – ellenére egy tizenéves lány már a börtön megnyitása előtt bebizonyította, hogy át lehet úszni a szigetre, sőt később egy nehéz csónakot vontató fitneszguru, majd két tízéves is úszva tette meg a több mint két kilométeres távot.
Az eltűntek
Theodore Cole és Ralph Roe a börtön szőnyegműhelyében dolgoztak. Egy bizonyos idő elteltével felfedezték, hogy átférnek az ablak rácsain.
1937. december 16-án kikúsztak az ablakon, leereszkedtek a partig, és eltűntek a San Francisco-öbölben. Heves vihar tombolt, az óceán áramlatai pedig különösen gyorsak és erősek voltak. Sokak szerint a két fegyencet a tenger sodorta el. Hivatalosan eltűntként szerepelnek a nyilvántartásban, akik vélhetően nem élték túl a szökést – annak ellenére, hogy a holttesteket sosem találták meg.
Frank Morrist, a bankrablót és betörőt több mint két évtizeddel később, 1960 januárjában költöztették az Alcatrazba abban a reményben, hogy ezzel végleg megakadályozzák szökési próbálkozásait. Minden előző börtönéből megkísérelt lelécelni. A Sziklán találkozott újra régi börtöntársaival, az Anglin fivérekkel – idézte fel a történteket az FBI honlapján.
Szomszédos cellákba kerültek, és ez megkönnyítette a fondorlatos terv szövögetését. Frank Morris volt az „agy”, és egy negyedik rab, Allen West is segítette a kivitelezést.
A „nagy szökés”
A szirénák 1962. június 12-én hajnalban vijjogtak fel, miután kiderült, hogy John és Clarence Anglin, illetve Frank Morris ágyában bábuk és gipszből készült élethű, emberi hajjal fedett maszkok tévesztették meg az éjjeli műszak börtönőreit.
A börtönt lezárták, intenzív hajtóvadászat kezdődött, és azonnal riasztották az FBI-t.
Két nap elteltével előkerült egy vízhatlanul lezárt levélköteg, amely a szökevényekhez volt köthető. Később néhány evezőszerű falapátot, és gumibelsők maradványait találták meg a vízben. Egy házilag eszkábált mentőmellényt a szárazföldi Cronkhite Beachen fedeztek fel – a kiterjedt kutatások során azonban más tárgyat nem találtak a környéken.
A bizonyítékok és Allen West vallomása alapján idővel összerakták a szökés mozaikkockáit.
A „nagy szökés” előkészítését már az előző év végén, decemberben megkezdték. Kezdetleges szerszámokkal – köztük egy elromlott porszívó motorjából szerkesztett fúróval – először is meglazították a cellák szellőzőnyílásait. Aprólékos munkával, egymás mellé fúrt lyukakkal elérték, hogy a falrészt egyben lehessen eltávolítani. A nyílásokat minden nap álcázták, hol bőrönddel, hol kartondarabokkal.
Az 1979-ben bemutatott Szökés Alcatrazból című film hűen idézi fel a történteket.
A cellák mögött, egy közös, őrizetlen folyosó futott végig. Ezen keresztül jutottak fel az épület tetejére, ahol titkos műhelyt rendeztek be.
Több mint félszáz lopott és begyűjtött esőkabátból tákoltak össze egy 180 x 420 centis tutajt, és még arra is figyeltek, hogy a varratokat a börtönfűtés forró csöveivel vulkanizálják. Evezőket ácsoltak, egy hangszert pedig pumpává alakítottak át, hogy felfújhassák a tutajt.
Június 11-én rajtra készen álltak, miután azonban West szellőzőrácsát nem sikerült teljesen eltávolítani, magára hagyták.
A trió a pékség kéményén kapaszkodott le a földre, a sziget északkeleti partjára lopakodtak, és vízre bocsátották a tutajukat.
Ami ezután történt, a mai napig is rejtély.
Az FBI tizenhét év elteltével zárta le a nyomozást.
Az ügy azóta a rendőrbírók illetékességébe tartozik, noha a három szökevényt 1979 óta jogilag halottnak tekintik.