Donald Trump javaslata a Mexikói-öböl "Amerikaira" való átkeresztelésével szikrát lobbantott az orosz elnök tudományos tanácsadójának fejében is.
A Finn-öböl lehet az első célpont
HIRDETÉS
Az orosz politikai galaxisban megszokott, hogy nem feltétlenül a hivatalok, hanem az elnök körül keringő szatellitek tálalnak fel ötleteket. Ezek nem tekinthetők a Kreml hivatalos véleményének, tehát el is lehet határolódni tőlük. A hangadó médiaszemélyiségek, influenszerek, katonai bloggerek és elnöki tanácsadói csoportok ötleteit vagy használják és továbbfejlesztik politikai szintre, vagy kidobják őket, esetleg más időkre tárolják. Ilyen befolyásoló csoport az Orosz Hadtörténeti Társaság is, amely újabban a ruszofóbia és a szláv-ellenesség nyomait kutatja a történelmi múltban és a politikai jelenben.
Az erről szóló Fekete Könyv múlt heti bemutatóján hangzott el a költői kérdés, hogy „Miért nevezzük Finn-öbölnek? Szentpétervár az öböl legnagyobb városa, így a logikus elnevezés Szentpétervári-öböl lenne” – osztotta meg nézetét az újságírókkal Mihail Mjagkov, a társaság vezető kutatója. (Eszmefuttatásában arra nem tért ki, hogy az öböl mentén két főváros is fekszik, Helsinki és Tallin, míg Szentpétervár nem az.)
A Finn-öböl (Suomenlahti) peremén sokféle nép és vezető harcolt az évszázadok során. Ezek egyike volt a keleti szlávok, köztük Alekszandr Nyevszkij, a német lovagrend, és tengeri csaták sorozatát vívták egymással a dánok, a finnek, az oroszok és a svédek. Az orosz pozíciók a 18. század elején rögzültek, amikor I. (Nagy) Péter cár uralma alá vette az öböl keleti peremét , és megalapította Szentpétervár városát.
Bármi egyszerűen átnevezhető bármire?
Mivel nem létezik nemzetközi névadó hatóság, amely mindenkire nézve kötelezően előírhatná a földrajzi objektumok elnevezését, az országok és a tudományos intézetek viszonylag szabadon használhatnak vagy változtathatnak neveket. A több száz éves konszenzusok általában működnek (Atlanti-óceán, Csendes-óceán, Indiai-óceán), hiszen felrúgásuk komoly zavarokkal és költségekkel járna, de egyes aktuálpolitikai érdekek hozhatnak változásokat.
Városok átnevezése rendszeresen megesett a világtörténelemben, például Caricin-Sztálingrád-Volgográd esetében. Hódítások, polgárháborúk, országok szétválása vagy egyesülése, vagy akár csak történelmi hagyományok folytán nem ritkaság a névváltozás (Rhodesia-Zimbabwe, Burma-Mianmar, Csehszlovákia szétválása, a német egység, stb.). Legutóbb India döntött úgy, hogy hivatalos elnevezése ezentúl Bharat.
Kevesen figyeltek fel arra, hogy első hivatali napján Trump elrendelte az Egyesült Államok legmagasabb pontjának, az alaszkai Denali-nak a visszanevezését McKinley-re. A 25. amerikai elnök 1897-1901 között erőteljes vámpolitikát folytatott, ezért Donald Trump szemében az egyik leghatékonyabb „üzletemberszerű” elnöknek számít. (William McKinley merénylet áldozata lett, ami megakadályozta második elnökségét.)
Erről az elnöki parancsról kevés szó esett, mert egy belügyről van szó, és a nemzetközi közvélemény figyelmét sokkal inkább a Mexikói-öböl kötötte le, felkeltve az orosz hivatalos történészek érdeklődését is.
Legyen Orosz Óceán is?
A Szakértői Elemző Intézet nevű orosz agytröszt már 2012-ben kirukkolt az óceánnak tartott Északi (Jeges) tenger átnevezésének gondolatával, és az Oroszországi Óceán nevet javasolta. Ők is a logikára és a történelmi igazságosságra hivatkozva vetették fel az ötletet, amit akkor nem karolt fel a Kreml, de most újra esélyes a megfontolásra.
„Hagyományos eljárás, hogy hogy a tengereket és óceánokat a rájuk legnagyobb befolyással rendelkező országokról nevezték el” – írta akkor Nyikolaj Pavljuk, a szervezet vezetője. A Jeges-tenger kulcsfontosságú részeinek bizonytalan jogi státusza miatt, párosulva a potenciálisan jövedelmező hajózási útvonalakkal és a természeti erőforrásokkal, a javaslat ma sokkal értékesebb lehet, mint amilyennek akkor látszott.
Az idén elhunyt utazó és sarkkutató Artur Csilingarov 2007-ben orosz zászlót tűzött ki a tengerfenékre az Északi-sarkon, amikor a Lomonoszov-hátság feltérképezésére vezetett expedíciót. Csilingarov és öt társa két MIR merülőhajón ereszkedett le az Északi-sarki tengerfenékre, amiért az Oroszország Hőse címet nyerte el. A kutató akkor azt mondta, hogy „Az Északi-sark orosz. Célunk annak bizonyítása, hogy az Északi-sark az orosz szárazföld meghosszabbítása”.
18 év után, látva a gyökeresen megváltozott viszonyokat, okkal feltételezhetjük, hogy az ehhez hasonló elméletek lehetnek az orosz expanzív sarki politika eszmei alapkövei.
A sarkvidéki tengeri jégpáncél rohamos vékonyodásával az északi hajózási és kitermelési lehetőségek hatalmas változáson mentek át, jórészt Oroszország javára. Moszkva régóta érvelt amellett, hogy túlterjessze kizárólagos gazdasági övezetét, amelyet a nemzetközi jog 200 tengeri mérföldre (316 kilométerre) húz meg egy ország partvonalától, és Csilingarov kutatásaira építve úgy gondolhatja, hogy ez jogában is áll.
Az ügy fontosságát aláhúzza Donald Trump heves érdeklődése Grönland és általában az északi sarkvidék iránt. Január közepén Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő azt nyilatkozta, hogy „szoros figyelemmel kísérjük a [grönlandi] helyzet drámai alakulását, ami hála Istennek egyelőre csak a nyilatkozatok szintjén van. Érdekeltek vagyunk abban, hogy megőrizzük a békét és a stabilitást ebben a zónában, és készek vagyunk minden féllel együttműködni e béke és stabilitás érdekében” – tette hozzá a szóvivő.
De nem csak Trump ötlete miatt van mindez - amúgy tartós az idegesség az észak vizek körül
A Finn-öböl Oroszországgal, Finnországgal és Észtországgal határos, és a Balti-tenger melléktengerének tekintik. Az ukrajnai orosz invázió miatt az észt védelmi minisztérium ősszel közölte, hogy Finnországgal együtt dolgoznak egy készenléti terven, amely biztonsági fenyegetés esetén lezárná az öblöt az orosz hajók előtt.
Moszkva nyugtalansága azóta nőtt magas fokra, miután eldőlt Finnország és Svédország atlanti tagsága, és ennek folytán nem csak az öböl, de gyakorlatilag az egész Balti-tenger a NATO ellenőrzése alá került. Mivel a török tilalom miatt az orosz hadiflotta nem hajózhat át a Boszporuszon, Moszkva tengeri mozgástere végzetesen leszűkült, és egy esetleges konfliktus során csak a távoli északi Murmanszkból kereshetne utat a világtengerek felé.
Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök már 2022-ben, a két északi ország NATO-csatlakozása előtt figyelmeztetett, hogy a bővítés esetén megszűnhet a balti nukleáris biztonság. A svéd és a finn kormány erre azt felelte, hogy fel kell készülniük bármilyen orosz akcióra, és nincs más lehetőség a biztonsági garanciákra, mint a NATO 5. cikkelye szerinti elrettentés és közös védelmi politika. Ez a szakasz mondja ki, hogy bármely szövetséges elleni agressziót a többiek elleni támadásnak is kell tekinteni.
Tavaly májusban a helyzet tovább romlott, amikor az orosz hatóságok tervezetet készítettek arról, hogy megváltoztatják az ország tengeri határait Litvániával és Finnországgal. Az orosz védelmi minisztérium által készített dokumentumban az áll, hogy Oroszország a Finn-öböl keleti részén található vizek egy részét, valamint a kalinyingrádi régióban található Baltijszk és Zelenogradszk városok közelében lévő területet kívánja belső vizévé nyilvánítani.
Oroszország megváltoztatta azoknak a pontoknak a földrajzi koordinátáit, amelyek meghatározzák azokat az alapvonalakat, amelyektől az orosz parti tenger és a szomszédos zóna szélessége mérhető. A kormányhatározat melléklete szerint Oroszország felül kívánja vizsgálni Litvániával közös határán a Kurónia és a kalinyingrádi Taran-fok menti területeket.
A litván külügyminisztérium szerint Oroszország lépéseit szándékos, célzott, eszkaláló provokációnak tekintik a szomszédos országok és társadalmaik megfélemlítésére.