A demonstrációk városokban terjednek, és féktelen indulatokat váltanak ki a hatalomból. A tüntetések városokban terjednek, vidéken a hatalom álhírekkel, például a Vajdaság elszakadásával riogat. A népharag és a tébolyult reakció, az értelem és az erő összecsapása a mélyen megosztott Szerbiában.
HIRDETÉS
„Hogy mit csinálunk péntekenként? Először is: nem olvasunk ellenzéki médiát, nem nézzük a híreiket. Befizetjük minden számlánkat. Elintézzük a nagybevásárlást. Csurig töltjük az autót. Étteremben ebédelünk. Szándékosan választjuk a hosszabb útvonalat. Új futócipővel lepjük meg magunkat. Este kimenő, és a legdrágább whiskey-t szopogatjuk” – így reagált közösségi felületén kihívóan és nagyképűen a Vučić-vezette kormánypárt egyik parlamenti képviselője arra a hírre, hogy péntekre, január 24-re az egyetemisták egész Szerbiára kiterjedő általános sztrájkot hirdettek. Ilyen tömeges megmozdulásra korábban nemigen volt példa.
Ugyanez a képviselő, Vladimir Đukanović nem sokkal korábban azt találta mondani, hogy a gyermekek 18. életkorukig az állam tulajdonában állnak. Annyira elvetette a sulykot, hogy a pártelnök, egyben államfő kénytelen volt kijelenteni: párttársa „súlyos hibát vétett”.
„Szívből kívánok olyan államot, amelyben a felsoroltak közül legalább három kívánság naponta megadatik Szerbia minden állampolgárának, és nem csak a »bölényeknek« meg a tolvajoknak” – jegyezte meg a törvényhozó bejegyzése kapcsán egy újságíró, utalva Vladimir Đukanović becenevére, ami Bölény.
Az ok
Az egyetemisták által kezdeményezett, és a szakszervezetek által támogatott általános sztrájk idejére az általában egyébként zsúfolásig telt vendéglátóhelyeken munka nélkül maradtak a felszolgálók, a nagyvárosok utcái elnéptelenedtek.
„Szellemváros” – állapította meg egy kommentelő. A látszat azonban csal.
Ugyanabban az időben, pénteken délután tömegek vonultak fel a szerb főváros széles sugárútjain egy hatalmas molinóval. „Általános sztrájk” – szólt az üzenetük.
Az általános sztrájkba torkolló demonstrációk sorozatát változatlanul az újvidéki tragédia váltotta ki.
Emlékezetes, hogy az itteni pályaudvar előtetője tavaly november 1-jén leomlott, és emberek tucatjait temette maga alá. Tizenöten nem élték túl a balesetet.
A forgalmas állomást – a Budapest-Belgrád vasút szerbiai szakasza felújításának részeként – kínai kivitelezők tatarozták.
A borzalmas szerencsétlenség okait azóta sem sikerült kideríteni. Független szakértők szerint a munkálatok során az előtetőre statikai ellenőrzés nélkül nehéz üvegfalat építettek, és ezt az újabb terhelést a hatvanas években épült szerkezet már képtelen volt elviselni.
A hivatalos vizsgálat azóta is szinte egy helyben topog annak ellenére, hogy tucatnyi illetékest, köztük egy minisztert is őrizetbe vettek.
A gyász mellett a vizsgálat elhúzódása népharagot váltott ki, és demonstrációk sorozata kezdődött először Újvidéken, majd átterjedt az egész országra.
Az emelt fő és egyenes gerinc
Slobodan Milošević bukása óta nem voltak akkora tüntetések Belgrádban, mint december második felében. Egyetemisták kezdték, akik az újvidéki tragédia áldozataira emlékezve péntekenként 15 percre elfoglalták az oktatási intézményeket. A tiltakozás átterjedt a középiskolákra, a fővárosban pedig már minden korosztály csatlakozott.
Az egyetlen követelés, a felelősségre vonás süket fülekre talált. Ezek után hirdettek rendszerromboló általános sztrájkot.
Több hetes tétovázás után utcára vonultak Szabadkán is.
„Emberemlékezet óta” nem volt ilyen megmozdulás Újvidéken – írta a január 24-i felvételek alapján egy egyetemi tanár.
Belgrád utcái ugyanezen a napon, a reggeli csúcsforgalom idején kísértetiesen kihaltak voltak.
Kora délutánra azonban a zsúfolásig megteltek.
Az általános sztrájk a jogaiktól megfosztott állampolgárok lázadásának kezdete, az egyetemisták pedig élvezik a támogatásunkat – üzente egészen váratlanul még a szerbiai katonai veteránok szövetsége is arra hivatkozva, hogy tagsága a legveszélyeztetettebb emberek közé tartozik.
„Az emelt fő és egyenes gerinc jó tesz az egészségnek” – ezzel a mottóval csatlakoztak a tiltakozókhoz az éppen nem ügyeletes zimonyi orvosok és ápolók.
Eközben az oktatási miniszter arról tájékoztatta az iskolaigazgatókat, hogy bérmegvonásban részesülnek azok a pedagógusok, akik részt vettek a munkabeszüntetésben.
A gyilkossági kísérlet
A tüntetések azonban a legaljasabb indulatokat szabadították el.
Az Újvidéki Egyetem orvosi kara előtt egy idősebb férfi váratlanul egy rugós kést rántott elő, és azzal támadt a szervezők egyikére, egy sárga mellényes fiatalemberre.
Az egyetemista fiatalember társainak alig sikerült lefogniuk a gyűlölettől eltorzult arcú, vérontásra készülődő, harcias nyugdíjast, akit később a rendőrök letartóztattak.
Egy nappal korábban egy nagy sebességgel közlekedő autós Belgrádban a gyülekező diákok közé hajtott. Egyiküket olyan erővel találta el, hogy egy húszéves lány felrepült a kocsi tetejére, majd onnan zuhant az aszfaltra.
Az áldozatot, Sonja Ponjavićot életveszélyes sérülésekkel szállították a kórházba, de gyorsan felépült, és négy nappal később hazatérhetett. A 37 éves ámokfutó őrizetbe került, és bírósági tárgyalásáig valószínűleg nem szabadul.
A gázolás után az ausztrál bajnokságon teniszező Novak Đoković egy szívecskével biztosította szolidaritásáról az elütött Sonját. A korábban istenített és nemzeti hősként ünnepelt sportoló ezek után végleg feketelistára került a kormányhű médiában, amely nem nézte jó szemmel, hogy Đoković már korábban is szolidaritást vállalt az egyetemistákkal és a diákokkal.
Az általános sztrájk napján Újbelgrádban a szervezők a gyalogos tüntetőkre tekintettel leállították az autós forgalmat. Egy Citroen vezetője azonban váratlanul gázt adott, és elsodort egy sárga mellényes szervezőt.
„Ez nem incidens, hanem gyilkossági kísérlet volt” – állították a szemtanúk.
Az áldozat és az életére törő fiatal nő, akit rendőrök vezettek el, egyaránt 26 éves.
A porhintés
A városi megmozdulásokkal egyidejűleg az államfő és a kormányfő vidéki szereplést vállalt.
A kormányhű média szerint százezren gyűltek össze a közép-szerbiai kisvárosban, Jagodinában Aleksandar Vučić gyámolítására. A létszámot nem támasztják alá a helyszínen készült felvételek.
Emlékeztetőül: így nézett ki az újvidéki pályaudvar előtti sugárút a gyász negyedik napján, tavaly novemberben.
Az elnök azt ígérte: bemutatja Szerbia felvirágoztatásának a programját 2032-ig, ehelyett azonban arról beszélt, hogy kívülről, külföldről, és belülről egyaránt támadják Szerbiát.
Megállapításának ellentmond, hogy Brüsszel és Berlin egyaránt benne látja a balkáni stabilitás zálogát, így eszük ágában sincs bármilyen szerepet játszani hatalma megdöntésében – legalábbis ezt írta egy balkáni elemző, Alexander Rhotert a Berliner Zeitungban.
Vučić gyakorlatilag egy szót sem ejtett a csaknem három hónapja ismételt követelésekről, az újvidéki tragédia okainak kivizsgálásáról és a felelősségre vonásról.
Helyette egy új témát vetett fel, a Vajdaság kiválási törekvéseit, holott ez sehol nem merült fel, viszont tökéletesen alkalmas a nemzeti indulatok szítására.
A szerb elnök – a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan – bejelentette, hogy országa soha nem fogja szankciókkal sújtani Oroszországot, és nem is támogatja a szankciók alkalmazását.
A Vajdaság elszakadásával riogatott Miloš Vučević kormányfő is, aki egy Újvidék melletti faluból, Futakról üzente, hogy nem lesz semmiféle forradalom vagy erőszakos hatalomátvétel, nem lesz átmeneti kormány, senki sem foglalja el az újvidéki városházát, a tartomány pedig az állam szerves része marad.
Az államfő és a kormányfő szavaiból ítélve Szerbiában – legalábbis a hatalom részéről – változás nem várható, a nemzeti felhangok azonban erőre kapnak, és csak még inkább elmélyül a megosztottság az országban.
Az általános sztrájk egyébként a bejelentések szerint a hétfői ünnepnap után kedden folytatódik.