Csütörtök hajnalban, 103 éves korában meghalt Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász, a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője. Keletit 2004-ben a nemzet sportolójává választották.
HIRDETÉS
Keleti Ágnest karácsonykor szállították fővárosi otthonából a budapesti Honvédkórházba, szívelégtelenséggel és légzési nehézségekkel – értesült a Nemzeti Sport a családhoz közeli forrásból.
A 103 esztendős, holokauszttúlélő, izraeli és magyar állampolgár, olimpia bajnok állapota már ekkor kritikus volt.
Az 1921. január 9-én, Budapesten Klein Ágnes néven anyakönyvezett zsidó származású tornásznőnél egyetlen magyar sportolónő sem szerzett több olimpiai érmet, „alapító tagja” az ötszörös bajnokok „klubjának” (amelyhez később Egerszegi Krisztina és Kozák Danuta csatlakozott).
A 2004-ben a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett Keleti Ágnes a Nemzeti Torna Egyletben kezdte sportolói karrierjét, mielőtt 18 évesen bemutatkozhatott a magyar válogatottban.
Ha csak a tornaszerekkel kellett volna megküzdenie, nyílegyenes lehetett volna az útja a világversenyeken aratott győzelmekig, közbeszólt azonban a II. világháború, amelyet csodával határos módon vészelt át. A vészkorszakot álnéven élte túl, édesanyját és testvérét Raoul Wallenberg menekítette meg, azonban gyártulajdonos édesapját és több rokonát Auschwitzban ölték meg - emlékeztet a Telex.
A világégés utáni első olimpián, 1948-ban, Londonban már megmutathatta volna kivételes képességeit, ezt azonban egy szalagszakadás gátolta meg. Szerencsére felépült, első jelentős nemzetközi sikerét egy évvel később, a budapesti főiskolai világbajnokságon aratta, amelyen több szeren és összetettben is tarolt.
Halmozta az érmeket az 1952-es helsinki olimpián is: műszabadgyakorlatával (a mai talajgyakorlat elődje) olimpiai bajnok lett, ezenkívül egy ezüst és két bronzérmet szerzett.
Négy évvel később már nem lehetett kérdés, hogy az akkor 35 éves magyar versenyző a földkerekség legjobb tornásznője. Sportolói pályafutására – talajon, gerendán, felemás korláton, illetve a kéziszercsapat tagjaként megszerzett – négy aranyéremmel tette fel a koronát a melbourne-i olimpián, egyéni összetettben, valamint a csapatversenyben pedig a második helyen végzett.
Az így immár ötszörös olimpiai bajnok, világbajnoki címmel is büszkélkedő tornásznő (Helsinki és London között mindhárom éremből nyert egyet-egyet az 1954-es római vb-n) 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol részben ő teremtette meg a tornasport alapjait, majd a válogatott szövetségi kapitányaként, az izraeli Testnevelési Főiskola tanáraként és nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett.
A már jó ideje hazatelepült sportolónő Magyarországon is számtalan díjban és elismerésben (többek közt MOB-érdemérem, Elnöki érdemérem, a Magyar Tornasport Halhatatlanja, Pro Urbe Budapest) részesült, utolsó klubja, az UTE (Keleti 1954 és ’56 között sportolt az akkor Budapesti Dózsának nevezett egyesületben) pedig a legnagyobb büszkeségéről nevezte el tornacsarnokát.