Ezt mondja az amerikai haditengerészet ott állomásozó csapásmérő egységének parancsnoka. Rakétarombolóik hétből hat napon át bevetésen vannak.
HIRDETÉS
Az amerikai haditengerészet a II. világháború óta nem vett részt olyan heves tengeri ütközetekben, amilyeneket a jemeni húszi lázadókkal vív egy nemzetközi haderő élén a gázai háború kezdete óta a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben. A nemzetközi kereskedelemben is rendkívül fontos útvonal védelmére azután szervezett szövetséget az amerikai védelmi miniszter, hogy a második jemeni polgárháborút kirobbantó síita lázadók elkezdték lőni ott az izraeli, majd később a nyugati érdekeltségű hadi és kereskedelmi hajókat is mondván, hogy szolidárisak a gázai palesztinokkal.
A Vörös-tenger térségében állomásozó legendás amerikai repülőgép-hordozóval, a USS Dwight Eisenhowerrel egy flottában hajózó rakétarombolók parancsnoka, David Wroe kapitány arról számolt be, hogy hét napból hatot a tűzvonalban töltenek, ahol drónok, speciális cirkáló és ballisztikus rakéták támadásainak vannak kitéve. "Egy ballisztikus rakétát pár másodperc kilőni, a repülési idejük néhány perc, vagyis a legénységnek tíz másodperce van, hogy észlelje, másik tíz pedig, hogy reagáljon rá. És ezek elképesztő pusztítást tudnak végezni" - tette hozzá.
Az Irán támogatta jemeni húszik egyik rakétája legutóbb pár napja sebesített meg súlyosan egy matrózt egy lengyel üzemeltetésű teherhajón. A Hamász izraeli vérengzését követő gázai háború kezdete óta több mint 50 hajó került célkeresztbe a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben. A tavaly ősszel indított kalózakciók és "filléres" drónokkal kezdeményezett összecsapások ez év elejére komoly hadviseléssé váltak. A húszik mostanra a legmodernebb hadászati eszközöket vonultatják fel.
A vezérlő anyahajót is magába foglaló kettes számú csapásmérő flotta parancsnoka, Marc Miguez admirális úgy fogalmazott az AP riporterének, "eléggé biztosak vagyunk abban, hogy Irán nemcsak pénzzel, hanem hírszerzéssel is támogatja a húszikat." Nem beszélve arról, hogy felfegyverzik őket, mégpedig a legmodernebb kinetikus fegyverekkel, azaz fizikai csapásmérő eszközökkel.
Ez a de facto tengeri háború, amelynek hátterében egyrészt az arab-izraeli konfliktus, másrészt Irán és Szaúd-Arábia térségi, illetve Irán és a Nyugat globális hatalmi harca áll, járhatatlanná tette a vörös-tengeri kereskedelmi útvonalat. A teherhajók kerülőútra kényszerülnek, ami jócskán megdrágította a tengeri szállítmányozást. Arról nem beszélve, milyen érvágást jelent Egyiptomnak, amely jelentős bevételt remélt a Szuezi-csatorna pár évvel ezelőtti, heroikus erőfeszítéssel, rekord idő alatt elvégzett kiszélesítésétől.
A repülőgép-hordozó parancsnoka, Christopher F. Hill kapitány azt mondja, ez egy rendkívül veszélyes küldetés, de megbirkóznak vele, pedig még a szokásosnál is nagyobb a kockázat. Civilek életét mentik folyamatosan. Nagyon nehéz lenne megmondani, pontosan hány emberét, hiszen itt ugye arról van szó, hogy mi minden NEM történt meg, hála nekik. És szeretné, ha a világ tudatában lenne ennek.
A kettes számú amerikai csapásmérő flottát több mint ötezres legénységével tavaly október közepén vezényelték át a Vörös-tenger térségébe. A USS Dwight Eisenhower napra pontosan névadójának, az Egyesült Államok 34. elnökének születésnapján, október 14-én indult útnak. December 19-én több mint húsz állam csatlakozott az amerikaiakhoz, hogy megvédjék a Vörös-tenger déli részén és az Adeni-öbölben közlekedő kereskedelmi hajókat a húszik támadásaitól.
Köztük van az Európai Unió is, amelynek flottájában a német Hessen fregatt már több súlyos csapást mért a szakadárok erőire.
Ami a gázai háborúval kapcsolatos húszi retorikát, a gázai civilek iránti együttérzést, a palesztinok ügyével vállalt szolidaritást illeti, érdemes megjegyezni, hogy a hatalomért küzdő jemeni síita lázadók által kirobbantott legutóbbi, 2015 januárjában kezdődött polgárháború olyan fokú humanitárius válságba taszította a jemenieket, hogy az ENSZ 2017-ben a világ legsúlyosabb humanitárius katasztrófájának nyilvánította a kialakult helyzetet. És az azóta sem javult. A lakosság 80 százaléka, körülbelül 24 millió ember szorul folyamatos segítségnyújtásra, köztük 12 millió gyerek. Nagy részüket el sem érik a segélyszervezetek, amelyekre időről időre lecsapnak a húszi milíciák.