EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Macron előrehozott választása: mesterterv vagy oroszrulett?

Emmanuel Macron
Emmanuel Macron Szerzői jogok Ludovic Marin/AP
Szerzői jogok Ludovic Marin/AP
Írta: Gábor Tanács
Közzétéve:
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Népfront-hagyomány, Macron-gyűlölet, összeférhetetlen szélsőjobb: elemzésünkben azt vizsgáljuk, miért gondolhatta jó ötletnek a francia elnök, hogy egy technikai K.O. után azonnal új meccsre álljon ki a szélsőjobbal.

HIRDETÉS

- Természetesen győzni akarok - mondta a Figaronak Emmanuel Macron francia elnök, amikor arról kérdezték, mégis mi járt a fejében, amikor az európai parlamenti választáson elszenvedett brutális választási vereség után előrehozott törvényhozási választásokat írt ki. Az EP-választás talán legdrámaibb eredménye született Franciaországban, ahol az egykor virtigli szélsőjobboldali Marine Le Pen egyre néppártosodó formációja, a Nemzeti Tömörülés (RN) több mint kétszer annyi szavazatot kapott, mint az Emmanuel Macronnal szövetséges jobbközép pártok közös listája. A választások előtt már lehetett látni, hogy az RN szerzi majd a legtöbb szavazatot, és a pártot vezető 28 éves Jordan Bardella jelezte azt is, hogy ha nagyon legyőzik Macron pártját, azzal szerintük oda a kormányzás legitimációja is. Természetesen egy ilyen helyzetben Macront semmi nem kötötte, hogy eleget tegyen Le Pen és Bardella követelésének, valamiért azonban mégis úgy látta célszerűnek, ha kiírja az előrehozott választást.

Nyűglődés a kisebbségi kormányzással

Franciaország alkotmányos berendezkedését tekintve egyfajta elnöki rendszer, vagyis a kormány és a köztársasági elnök viszonyában az utóbbi jóval erősebb. Macront 2022-ben ugyan újraválasztották elnöknek, de egy évvel később az őt támogató pártok nem szereztek többséget a nemzetgyűlésben és kénytelenek voltak ad hoc külső támogatással, kisebbségben kormányozni. Azóta volt egy hatalmas társadalmi ellenállást kiváltó, alkotmányos kiskapu segítségével keresztülvitt nyugdíjreform; tavaly nyáron lángoltak a külvárosok, miután egy rendőr agyonlőtt egy fegyvertelen arab tinédzsert; le kellett cserélni az elhasználódott Elisabeth Borne miniszterelnököt - vagyis kiderült, hogy a kisebbségi kormányzás meglehetős kihívások elé állítja Macront. Mindeközben Le Pen folyamatosan dolgozott azon, hogy csökkentse elutasítottságát, megszabadult pártja szélsőségeseitől és egyre inkább a romló életszínvonalat helyezte a politikája középpontjába.

Mivel a köztársasági elnököt és a Nemzetgyűlést is közvetlenül választják, ezért előfordul, hogy jobboldali elnöknek baloldali kormánnyal kell együttműködni, vagy fordítva. Ezt "együttélésnek" (cohabitation) nevezik, és mivel Macron azt is világossá tette hogy a demokratikus következmények levonásában a Nemzetgyűlésnél meghúzza a vonalat - vagyis a saját pozíciójáról nem engedi újra dönteni a franciákat - ezért az biztos, hogy ha az RN nyerne is az előrehozott választáson, a hatalom kontrollja Macron kezében maradna 2027-ig. A Figaronak Macron azt is mondta, hogy szerinte az RN nem áll készen a kormányzásra, és ez a kampányban ki is fog derülni, ezért lehetséges, hogy a politikai közép az előrehozott választáson megerősítse a saját pozícióját.

Győzteshez húzás, népfrontpolitika, Macron-gyűlölet

De vajon tényleg így számol-e Macron? Azzal a francia elnök is nyilván tisztában van, hogy egy ilyen átütő győzelmet hozó választás után beindul a szavazók áramlása a győztes párt felé - és pont, amikor ez a folyamat a csúcsán lesz, és már azok is úgy emlékeznek, hogy Bardelláékra szavaztak, akik el se mentek, tartanak még egy választást. A politikai közép pártjai úgy állnak ki az új meccsre, hogy az előző K.O-ból fel sem álltak. A mainstream sajtó publicistái (jobb és bal oldalon), a gazdasági elemzők, az értelmiségi hátország öngyilkos manővernek és oroszrulettnek nevezték Macron lépését. Hogy miért lehet mégis ráció benne, ahhoz érdemes kicsit jobban megnézni az EP-választás francia eredményeit.

Igaz ugyan, hogy az RN 31,4%-ot kapott, Macron pártszövetsége pedig 15% alatt részesedett a szavazatokból, de közvetlenül utána a baloldali pártszövetség - praktikusan szocialisták - jönnek közel 14%-kal. Utánuk a Mélenchon-féle radikál-balos LFI (Megtörhetetlen Franciaország) 10%-kal, majd 5,5%-kal az egykori Chirac/Sarkozy-féle jobbközép váltópárt maradéka (LR), majd pont a küszöb fölött a Zöldek és még egy szélsőjobbos formáció (LE-EELV), aminek emblematikus alakja Éric Zemmour. Vagyis ha összeadjuk a szélsőjobb-kompatibilis és a Macron-kompatibilis szavazatokat, akkor még mindig az utóbbiból van több, csakhogy az elvileg Macron-kompatibilis pártok eddigi önálló politikája nem tette lehetővé a hathatós kormányzást.

Viszont ha úgy merül fel a kérdés, hogy be lehet sorolni Macron mögé, különben a szélsőjobb alakít kormányt, az gondolkodóba fogja ejteni ezeket a pártokat, mert gondolkodóba ejti a szavazóikat is. A francia politika alapmechanizmusa, hogy bármennyire is elegük van a franciáknak a mainstream pártokból, bármennyit elégedetlenkednek, bárhogy borogatják a kukákat, amint felmerül a lehetőség, hogy a szélsőjobb pozíciókat fog, fegyelmezetten leszavaznak a mindenkori Le Pen ellenében. Macron bazírozhat arra, hogy innentől kezdve amelyik párt nem mutatkozik kellően kompromisszumkésznek az RN elszigetelése érdekében, azt a saját szavazói fogják megbüntetni. Ezért gondolhatja Macron azt, hogy a szélsőjobb veszély árnyékában sikerülhet ugyanennyi, vagy kicsit több szavazattal egy működő koalíciót összeraknia.

Csakhogy az is lehet, hogy ezúttal a Macronnal szemben meglévő ellenérzések kerekednek felül - az elnök 2017. óta hatalmon van, rengeteg konfliktust vállalt, sok érdeket megsértett. Új szövetségeket kimunkálni, új kampánystratégiát kitalálni kevés az idő. Ami azt jelenti, hogy ha az RN győzelmét Macron tényleg katasztrófának tekintené, akkor a katasztrófa esélye kényelmetlenül nagy.

Mi van, ha Macronnak belefér, hogy nyerjen Le Pen?

De még ha nem is javul érdemben a szavazatarány a politikai közép pártjai javára, akkor is ott van a kérdés, hogy kivel szövetkezhetne Le Pen és Bardella, hiszen 30% édeskevés a kormányzáshoz. Ideológiai rokonság okán lehetne ez a Zemmour-féle párt, de velük személyes ellentétek nehezítik az együttműködést. Ha ezt a kérdést nagyvonalúan félre is tesszük, akkor is ott van az együttélés problematikája. A francia nemzetgyűlési választást alapesetben az elnökválasztás után tartják, ami biztosítja, hogy az elnök és a nemzetgyűlés mandátuma nagyjából egybeessen. Az előrehozott választás miatt a kettő elcsúszna, vagyis egy esetleges RN-kormány mellett 2027-ig Macron lenne az elnök. Három év stabil koalíciós partnerek nélkül, egy sok mindent blokkoló elnökkel könnyen bizonyíthatná, hogy a szélsőjobbnak csak a szája jár, de nem tud semmit megoldani. Így a szélsőjobb ugyan kormányon lenne, de nem lenne hatalmon; a varázstalanítás után az elnökségre már megint nem lenne esélyük, azután ismét évekre, évtizedekre karanténba kerülnének. Ráadásul ezzel Macron további veszteségekkel fenyegető jelenlegi vesszőfutása is véget érne. Már persze akkor, ha minden Macron szája íze szerint alakul - amire természetesen nincs garancia,

Kezdődik a tánc

Mivel a választás első fordulóját még ebben a hónapban megtartják, megindult a lázas szövetséges-keresés és kampányolás. Az RN kizárta a szövetséget Zemmourral, viszont megállapodást írt alá a jobbközép LR (ez Chirac és Sarkozy egykori pártja jobboldali váltópártja 5%-osra töpörödve) elnökségével. A hírre a tagság és a képviselők egy része is kilépett, mások felsorakoztak az unortodox döntést hozó Eric Ciotti mögé. A Macront több okból is gyűlölő szakszervezetek ezúttal a szélsőjobb ellen tüntetnek, a szélsőbal LFI, a Zöldek, a szocialisták és a kommunisták már meg is állapodtak egy "új népfrontról", holott Macronék egyértelműen a szocialisták - és vélhetően a Zöldek - magukhoz ölelésén akartak dolgozni. Bármi volt is Macron terve, a második világháború óta nem látott felfordulást okozott Franciaországban - az eredményt pedig nem is feltélenül idén nyáron lehet lemérni.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Szakértő: hamarosan kiderül, hogy Macron bátor vagy vakmerő volt a parlament feloszlatásával

Macron feloszlatja a francia Nemzetgyűlést a radikális jobboldal előretörése miatt

„Európa halandó” - figyelmeztetett Macron, és nagyobb összetartást kért az Uniótól