A taktika már a régi idők óta ismert, de ilyen kiterjedtségben és mélységben még sosem épült meg
HIRDETÉSAz Irán köpönyegéből kibújt libanoni terrorszervezet vezetője, Haszán Naszrallah évek óta ismételgeti, hogy szervezete „meglepetésekkel” készül az Izraellel való következő összecsapásra.
Mivel fegyveres és rakéta-kapacitásai ismertek, azok nem jelentenek újdonságot. Naszrallah szavai egyértelműen az alagútrendszer építéséről szólnak, és céljuk a pszichológiai és információs manipuláló hadviselés az izraeli lakosság ellen.
Az ijesztgetés lélektani része az is, hogy ha az alagút-akciók csak részben is sikeresek, az izraeliek bizalma a nemzet véderő iránt (IDF) csökkenni fog.
A taktika régi, veszélyes, de léteznek ellenszerei is
Az alagutak ásása az ellenséges állások meglepetésszerű megtámadására már az ókorban ismert volt, így a rómaiak is több város elfoglalásához használták. A módszer az amerikai polgárháborúban tökéletesedett, amikor már nagy mennyiségű robbanóanyagot telepítettek a járatokba. Az 1. világháború során a németek és a britek is több száz ilyen alagutat ástak a senki földje alatt, hatalmas pusztítást okozva az ellenséges védelmi vonalakban.
Különösen emlékeztető a Messines-gerinc körüli csata 1917. júniusában, amikor huszonhat alagútból tizenkilenc fel is robbant. Mindegyik vágatban huszonegy tonna robbanóanyag volt. A robbanások hangja egészen Londonig hatolt.
Az összehangolt támadás következményeként mintegy 10 000 németet öltek meg vagy temettek el élve a földhalmok alatt, és több ezer sokkolt katonát fogtak el.
Mit tervez a Hezbollah és hol tart vele?
A robbanóanyaggal telezsúfolt terroralagutak jelentik tehát azokat a fenyegetéseket, amelyek a Hezbollahtól várhatók a jövőbeni konfrontáció során. A járatok háromfélék: támadók, infrastrukturálisak és stratégiaiak. Ezek együtt alkotnak olyan hálózatot, amelyek pusztításra, de alakulatok bevetésére is szolgálnak. Az infrastrukurális vágatokat gyakran használják drogcsempészetre is.
Az egységek bejuttatására szolgáló alagutakat az izraeli védelem már jól ismeri a Gáza-övezetből, ahonnan a Hamász és az Iszlám Dzsihád fegyveresei próbálnak betörni, de kevés sikerrel. Ezek a vágatok többnyire kezdetlegesek, és szeizmikus eszközökkel vagy infrakereső műholdakkal bemérhetők. Az izraeli véderő ezeket rendszerint berobbantja.
Ennek ellenére voltak sikeres akciók is a 2000-es évek elején Gáza felől. 2001 szeptemberében alagút robbant fel a Gáza-Egyiptom határon az IDF „ Old Termit ” nevű állása alatt. Az incidensben három katona megsérült, és az izraeli haderő kénytelen volt kiüríteni a posztot. A támadás 2003. decemberében megismétlődött.
Az „Orhan” nevű katonai posztot 2004 júniusában semmisítette meg az alatta elrejtett több száz kilogramm robbanóanyag. Egy katona meghalt, további öt megsebesült. Egy decemberi incidensben öt izraeli katona vesztette életét.
Az északi fenyegetés, azaz a robbanóanyaggal telezsúfolt alagutak jóval veszélyesebbek. Nehezebben is felderíthetők, mert jóval mélyebben húzódnak, mint gázai társaik. Használatuk jelentős pusztítást okozhat. Föld alatti elhelyezkedésüknek köszönhetően a robbanótöltetek – szemben a levegőből érkező bombákkal vagy rakétákkal – inkább földrengés-hatásúak, és egy közösséget, létesítményt, vagy akár kisvárost tönkretehetnek, alulról összeomlasztva.
Jelenleg a Közel-Kelet a földalatti hadviselés legnagyobb terepe
A szíriai polgárháború idején az Al-Nusra Front és az ISIS is épített alagutakat, és és robbanóanyagokat is bevetett, hogy csapást mérjen a szíriai kormány és a mellette harcoló milíciák állandó katonai bázisaira.
Az egyik kiemelkedő eset a Szíriai Légierő aleppói hírszerzési központja elleni támadás. A terroristák jelentős adag robbanóanyagot hoztak működésbe egy alagútban, amit 2015. márciusában ástak. . A robbanás következtében az épület összeomlott. Ehhez kapcsolva az ellenzéki fegyveresek azonnali szárazföldi támadást indítottak a környéken.
Az északi körzet elég védtelen
Számos izraeli katonai állomás és közösség a libanoni határ mentén meglehetősen könnyű célpontot képez. Felderítésük is nehezebb, mert le vannak zárva, és nincs bennük mozgás vagy elektronikai tevékenység, hanem csak aktiválásra várnak.
Gyakran nincs is szükség közvetlenül a célpont alá ásni, hanem elég a környéken aktiválni. Ilyenkor a robbanás ereje elfújja a földet és a sziklákat a cél közelében, és afféle szikla-cunamit eredményez. Például egy robbanás a Ramim hegygerinc alatt, amely Kiryat Shmona városára néz, összeomlaszthatja a hegy egyes részeit, és rázúdíthatja az otthonokra és az intézményekre.
A Hezbollah egyre többet emlegeti a Radwan-egységet, aminek stratégia feladata az északi határzár áttörése és Gailea megtámadása. Taktikájuk folyamatosan alakul, miután 2018-ban az IDF felfedezte a Hezbollah fő támadóalagutait. A feltevések szerint azóta újabb vágatok épültek, de már szerteágazóbban, azaz nehezebben felderíthetően.
Yaakov Amidror izraeli vezérőrnagy azt állítja, hogy Izrael megértette az alagutak veszélyét, de nem értette meg a valódi jelentését, mert a pszichikai tényezőkkel is számolni kell. "Az intellektuális és a gyakorlati megértés között van egy emberi gát. Ha azt akarom elhitetni, hogy mindenki érti az alagutak gyakorlati jelentőségét, akkor a válasz: nem."