Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Ukrajna titkos, életveszélyes mentőakciói

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews/AP - Szofiko Megrelidze és Olekszandr Staszevszkij
Végtagpótlás egy kijevi klinikán
Végtagpótlás egy kijevi klinikán   -   Szerzői jogok  AP Photo/Natacha Pisarenko

Mióta megtámadta Ukrajnát Oroszország, mindkét fél veszteségei súlyosak. Civilek és katonák ezrei haltak meg, sok a sebesült, köztük rengeteg a súlyos eset. Ellátásuk a háborús körülmények között a szokásosnál is nehezebb, miközben egy végtagját veszített fiatalnak ugyanolyan alapos rehabilitációra van szüksége, mint békeidőben. Az azovsztali üzemből maga a mentési művelet is életveszélyes volt. Az Associated Press (AP) amerikai hírügynökség riportja.

Az ukrán hadsereg tapasztalt pilótája szokásához híven minden repülés előtt végighúzza kezét Mi-8-as helikoptere törzsén, simogatja a jármű borítását, hogy szerencsét hozzon neki és legénységének.

Szükségük lenne rá. Úticéljuk – egy ostromlott acélgyár a porig rombolt Mariupol városában – egy halálcsapda. Több másik legénység nem jutott vissza élve.

Ennek ellenére a küldetés létfontosságú volt és sürgős. Az ukrán csapatokat beszorították, készleteik kifogyóban voltak, halottaik és sebesültjeik száma nőtt. Utolsó állásuk az Azovsztal üzemnél Ukrajna ellenállásának egyre növekvő jelképe volt az orosz támadásokkal szemben. 

Az 51 éves pilóta – akit csak keresztnevéről, Olekszandrról azonosítanak – csak egyetlen küldetést repült Mariupolba, és ezt tartotta 30 éves pályafutása legnehezebb repülésének. Azt mondta, vállalta a kockázatot, mert nem akarta, hogy az Azovsztal harcosai elfeledve érezzék magukat.

AP Photo/Natacha Pisarenko
A mentésre várt sebesültek egyike, Buffalo később egy kijevi klinikánAP Photo/Natacha Pisarenko

Az elszenesedett pokolvilágában, egy föld alatti bunkerré alakított egészségügyi állomáson, amely menedéket nyújtott a halál és a pusztulás ellen, a sebesültekhez eljutott a hír, hogy csodával határos menekülés és mentés várható. 

Azok között, akikről azt mondták, hogy az evakuálási listán szerepel, volt egy ifjabb őrmester, akit aknavetős lövedékek aprítottak fel, a szó szoros értelmében. A bal lábát térd fölött amputálni kellett.

„Buffalo” volt a fedőneve. Annyi mindenen ment keresztül, de még egy életveszélyes kihívás következett: menekülés Azovstalból.

AP Photo/Natacha Pisarenko
Művégtag Buffalo bal lábának helyénAP Photo/Natacha Pisarenko

Az azovsztali védőkért indított helikopteres küldetések sorozatát titkos és esélytelen akciókként emlegették. Márciusban, áprilisban és májusban is zajlottak gyors, szinte villámműveletek a mentés folytatására.

Némelyik katasztrófával végződött. Mindegyik egyre kockázatosabb lett, ahogy az orosz tüzérség egyre intenzívebben támadott.

A hét utánpótlási és mentési küldetés részeként számos sebesült és túlélő menekült meg. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök csak azután adott hírt a küldetésekről, miután az Azovsztal romjaiban maradt több mint 2500 védő elkezdte megadni magát.

Az azovsztali harcosok szívóssága meghiúsította Moszkva azon célját, hogy gyorsan elfoglalja Mariupolt , és megakadályozta, hogy az orosz csapatokat máshová telepítsék át. 

Zelenszkij hősnek nevezte a pilótákat, akik az erős orosz támadások idején vállalták az ellenséges vonalon túlra merészkedve, hogy élelmiszerrel, vízzel, gyógyszerekkel és fegyverekkel megrakott utánpótlási szállítmányokat visznek, hogy az üzem védői tovább harcolhassanak, visszafelé pedig a sebesülteket igyekeztek menteni.

AP Photo/Natacha Pisarenko
Buffalo rehabilitációja egy kijevi klinikánAP Photo/Natacha Pisarenko

Az ukrán katonai hírszerzés egy tisztje azt mondta, hogy a mentésekben résztvevő helikopterek egyikét lelőtték, két másik pedig nem jött vissza, és eltűntnek tekintik. 

A mentést végzők civil ruhába öltöztek a repüléshez, hogy beleolvadhassanak a lakosságba, ha a szükség úgy hozza. A kockázat nagy volt. „Tisztában voltunk azzal, hogy ez egy útra szóló jegy lehet” - mondta a pilóták egyike.

Buffalónak élete gyorsan véget ért volna, ha nem sikerül időben a mentés. Mariupolban március 23-án egy 120 mm-es aknavetős orosz lövedék tépte el a bal lábát, a repeszek még a hátát is beborították.

A 20 éves férfi azzal a feltétellel beszélt az Associated Press-nek, hogy név szerint nem azonosítják, és azt mondta, nem akarja, hogy úgy tűnjön, nyilvánosságot keres, miközben több ezer azovsztali védő rekedt fogságban vagy halt meg. 

Egy orosz tank nyomában volt. Vállról indítható, páncéltörő NLAW rakétájával meg akarta semmisíteni, az invázió első hónapjának utolsó napján.

Egy égő autó roncsai mellé zuhant, majd vonszolta magát egy közeli épületbe, és úgy döntött, jobb lesz bemászni a pincébe, és ott csendben várni a segítségre vagy meghalni.

AP Photo/Natacha Pisarenko
Egy másik, 22 éves sebesült kezelése KijevbenAP Photo/Natacha Pisarenko

Bajtársai evakuálták őt az Iljics acélgyárba, amely április közepén esett el, amikor az orosz erők fokozták Mariupol és az Azovi-tengeren fekvő stratégiai kikötő környezetének ostromát. 

Három nap telt el, mire az orvosok amputálni tudták az alagsori óvóhelyen. Szerencsésnek tartja magát: az orvosok még kaptak érzéstelenítőt, amikor a kés alá került.

Amikor megérkezett, egy nővér elmondta neki, mennyire sajnálja, hogy elvesztette a végtagját. Egy tréfával vágott vissza a kínos helyzetben: „Visszaadják a pénzt 10 tetoválásért?” Buffalo lábán sok tetoválás volt. Az amputáció után egy maradt meg.

A műtét után az Azovsztal üzembe kazamatáiban rejtették el. A közel 11 négyzetkilométer kiterjedésű erődítmény 24 kilométeres alagutakból és bunkerekből álló labirintusával gyakorlatilag bevehetetlen volt.

A körülmények azonban zordak voltak. "Állandó ágyúzás volt” – mondta Vlagyiszlav Zahorodnij, egy 22 éves tizedes, akit a mariupoli utcai harcok során lőttek meg, ami felőrölte az ideget. 

Őt is az Azovstalba menekítették, és ott találkozott Buffalóval. Már ismerték egymást: mindketten Csernyihivból származtak, egy északi városból, amelyet az orosz erők vettek körül és lőttek szét.

Zahorodnii látta Buffalo hiányzó lábát, megkérdezte, hogy van. „Minden rendben van, hamarosan elmegyünk szórakozni” – válaszolta Buffalo.

Zahorodniit három sikertelen kísérlet után március 31-én helikopterrel evakuálták Azovsztalból. A Mi-8 távozóban kigyulladt, és az egyik hajtóműve leállt. A másik a levegőben tartotta őket a hátra lévő 80 perces repülőúton Dnyipro városába, a Dnyeper folyó partján, Ukrajna középső részén.

Szabadulását egy habarcsos tetoválással jelölte meg a jobb alkarján. „Azért tettem, hogy el ne felejtsem” – mondta.

AP Photo/Natacha Pisarenko
Háborús tetoválás egy sebesült karján, kezelés a kijevi klinikánAP Photo/Natacha Pisarenko

A következő héten Buffalora került a sor. Félt az evakuálástól. Egyrészt megkönnyebbült, hogy az egyre fogyatkozó élelemből és vízből a rá eső rész másoknak jut, másrészt fájdalmas érzés volt otthagyni a maradókat.

A katonák kihúzták a mélybunkerből, és egy teherautó fedélzetére rakták, amely egy előre megbeszélt leszállózónába hajtott. A katonák kabátba burkolták. Először a helikopter lőszerrakományát rakták ki. Ezután a sebesülteket a fedélzetre emelték.

De Buffalót elfelejtették. A teherautó egyik hátsó sarkában hagyták, valahogy figyelmen kívül maradt. Nem tudta túlkiabálni a helikopter zaját, mert a repeszek megsértették a torkát.

"Azt gondoltam magamban: „Nos, akkor nem ma” – emlékezett vissza. Hirtelen valaki felkiáltott, hogy egy sebesült katonát a kamionban felejtettek.

Mivel a raktér tele volt, Buffalót keresztben helyezték el a többieken, akiket egymás mellé raktak a fedélzeten. A legénység egyik tagja megfogta a kezét, és azt mondta neki, hogy ne aggódjon, hazajutnak.

„Egész életemben arról álmodoztam, hogy helikopterrel repülök. Az álmom valóra vált” – mondta, amikor a helikopterbe tették.

AP Photo/Natacha Pisarenko
A művégtag illesztése után ismét meg kell tanulni járniAP Photo/Natacha Pisarenko

A pilótafülkében a várakozás végtelennek tűnt Olekszandr számára, a percek óráknak tűntek. "Nagyon ijesztő vpolt. Robbanásokat láttunk a környéken, attól féltünk, hogy a következő lövedék minket talál el."

Olekszandr felidézte, hogy egy hajó rájuk lőtt, miközben a víz felett hagyták el Mariupolt. A robbanás keltette lökéshullám úgy dobta arrébb a helikoptert, mintha az csak egy játék lett volna.

Buffalo is emlékszik a robbanásra, és arra is, hogy után tudatták velük, a pilótának sikerült megfelelően manőverezni.

Olekszandr 220 kilométeres óránkénti sebességre kapcsolta a helikoptert, és alacsonyan, 3 méter magasan repült a föld felett, hogy ne látszódjon a radarokon. Az elektromos vezetékeket és egyéb tereptárgyakat át kellett ugratni. 

A második helikopter küldetése kudarcot vallott. Soha nem ért vissza. A pilótája rádión közölte, hogy kifogyott az üzemanyagból. Ez volt az utolsó kommunikáció.

Buffalo egy lőrésen keresztül figyelte a terepet, ami fölött elsiklottak. Biztonságosan eljutottak Dnyiproba. Leszálláskor Olekszandr hallotta, hogy a sebesültek a pilótákat szólítják. 

Arra számított, hogy kiabálni fognak vele, amiért olyan hevesen dobálta őket a repülés közben. „De amikor kinyitottam az ajtót, hallottam, hogy a srácok éljeneznek” – mondta.

„Mindenki tapsolt” – emlékezett vissza Buffalo, aki most Zahorodnyijnál van rehabilitáción, egy kijevi klinikán. „Elmondtuk a pilótáknak, hogy a lehetetlent kísérelték és tették meg!"