Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A fapados fenegyerek válogatás nélkül alázza meg utasait, beosztottjait és a magyar minisztert

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Micheal O'Leary a Ryanair dublini főhadiszállásán, 2008-ban
Micheal O'Leary a Ryanair dublini főhadiszállásán, 2008-ban   -   Szerzői jogok  AP Photo/Peter Morrison

Amikor a Ryanair-alapító Tony Ryan felkérte, dolgozzon egyik cégében, Michael O’Leary kizárólag a milliárdos személyes alkalmazottjának a beosztását vállalta el, és ezért még fizetést sem kért, csupán annak a nyereségnek az öt százalékát, amit ő termelt meg. Először nem fogadta el a veszteséges légitársaság irányítását sem. Azt javasolta: számolják fel. Miután azonban a helyszínen áttanulmányozta az első amerikai fapados légitársaság üzleti stratégiáját, ötletek garmadával tért vissza Írországba. Huszonnyolc éve vaskézzel vezeti a Ryanairt, amely a legalacsonyabb árakon, és hasonló színvonalon szállítja az évek alatt megtöbbszöröződött utazóközönséget. Ebbe az árképzésbe semmilyen többletadó nem fér be, ezért is kelt ki a vezérigazgató keresetlen szavakkal a magyar kormány által bevezetett extraprofitadó ellen. O’Leary azonban pályafutása során nemcsak kormányokat ostorozott, hanem ostobának nevezte azokat az utasokat is, akikből cége él. Honfitársait azzal bosszantotta fel, hogy taxis engedélyt váltott ki luxus Mercedesére, így a buszsávban kerülhette ki a forgalmi dugókat.

„Ír vagyok. Nekünk semmit sem kell bizonyítanunk, mert Isten gyermekei vagyunk” – az állítást Michael O’Learynek, a Ryanair vezérigazgatójának tulajdonítják, aki több mint három évtizede állította talpra a veszteséges légitársaságot, amelynek 28 éve, 1994 óta nagyhatalmú főnöke. Ő mindenesetre ehhez tartja magát.

Önteltsége köztudottan szókimondó nyers modorral párosul régóta, így nem lepett meg sokakat, amikor a nemrég kinevezett Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztert „komplett idiótának” nevezte.

A fapados légitársaság vezérigazgatója azért borult ki, mert a választások előtt kiköltekezett magyar kormány extrapofit különadóval sújtotta a légiközlekedés részvevőit (is). A brüsszeli pénzek – a helyreállítási alap és a kedvezményes hitel – nem kapott zöld utat, így máshonnan kellett betömni a költségvetési hiányt.

Jól kiszámított, egyszer már alkalmazott művelet volt. Korábban a bank- és kommunikációs szektort terhelték különadókkal, amit az érintettek természetesen a lakossággal fizettettek meg. Ezúttal is borítékolható volt, hogy az adóval sújtott cégek nem nyelik le a békát, és az extra költséget a fogyasztókkal fizettetik meg.

O’Leary az elsők között jelentette be, hogy a Ryanair beépíti az utasok jegyeinek árába a 10 eurós, 3900 forintos különadót annak ellenére, hogy a kormány fogyasztóvédelmi eljárással fenyegette meg azokat, akik a vásárlókra hárítják terheiket.

Azért borult ki, mert a Magyarországon piacvezető Ryanair 355 millió eurós veszteséget könyvelt el az eltelt hónapban, a Wizz Air pedig majdnem 650 milliót.

„Szóval csak ez a két légitársaság összehozott egymilliárd eurós veszteséget az utolsó 12 hónapban, és ez az idióta miniszter azt gondolja, hogy mi vagyunk az az iparág, amelyikre extraprofitadót kell kivetni, hogy megvédje a magyar családokat? Tudom, hogy végzett közgazdász, de mégis azt gondolom, hogy vissza kéne őt küldeni az iskolába, el is küldöm neki a Közgazdaságtan tökfejeknek könyvet, mert őt is tökfejnek tartom” – nyilatkozta a hvg.hu-nak a Ryanair-vezér, aki a rövid beszélgetés során többször is idiótának, hibbantnak és ostobának nevezte Nagy Mártont.

AP Photo/Frank Augstein
O'Leary egy londoni sajtóértekezleten, 2021-benAP Photo/Frank Augstein

O’Leary kilátásba helyezte a járatritkítást, miközben arra emlékeztetett: Magyarországon rekordszintű volt a légi forgalom növekedése a járvány előtt. Ez jobbára a Ryanairnek és a Wizz Airnek köszönhető, hiszen az országnak „nincs nemzeti légitársasága a Malév csődje óta”. Mégis ki fogja ezeket a járatokat üzemeltetni? – dohogott a vezérigazgató, aki szerint a turisták máshova is el tudnak utazni Magyarország helyett. Az adó szerinte nemcsak a légi forgalom, de az idegenforgalom és a foglalkoztatás szempontjából is káros.

„És ez az idióta miniszter azzal érvel, hogy megvédi a magyar családokat? Ugyan már.” Ráadásul O’Leary szerint hogyan védené meg az intézkedés azt a több százezer családot, amelynek barátai, rokonai, szülei, gyerekei, testvérei élnek az EU másik országában, és amelyek most majd fejenként plusz tíz eurót lesznek kénytelen fizetni, ha meg akarják látogatni őket.

Szokatlan, hogy a Ryanair kocsmai stílust enged meg magának – így reagált a Miniszterelnökséget vezető miniszter a fellobbanásra. Gulyás Gergely azt javasolja a magyar utazóknak, hogy ahol van versenytárs, mindenképpen azzal érdemes utazni.

Az ír fapados légitársaság bojkottjára elhangzott felszólítás után a Magyar Nemzet „úgy értesült”, hogy a Ryanair a visszamenőleges árképzésére válaszul a már kifizetett júliusi jegyek hatvan százalékát a cég által megadott határidőig az utasok lemondták, és inkább visszakérték az eredeti árat.

A hír azonban kacsának bizonyult. A Ryanair közleményében azt írta: „utasaik 97 százaléka úgy döntött, kifizeti a Nagy [Márton fejlesztési] miniszter által a veszteséges légitársaságokra kivetett kamu és idióta »extraprofitadót«”.

Utóbb honlapján is megerősítette, hogy a kormánypárti napilap állítása hamis.

A magyar gyökerű Wizz Air csak valamivel kíméletesebb riválisánál: július 1-jéig nem hárítja át az utasokra az extraprofitadót.

Taxis engedélyt váltott ki saját autójára

Michael O’Leary könyörtelenül viszonyul az általa vezetett légitársaság utasaihoz is.

Kerek tíz éve Suzy McLeoddal 300 eurót fizettetett a Ryanair, mert a hölgy nem nyomtatta ki indulás előtt saját és négy családtagja beszállókártyáját, így azokat felszállás előtt a reptéren kellett pótolni. A nő a légitársaság közösségi oldalán tette szóvá, hogy fejenként 60 eurót kellett fizetniük a nyomtatásért. Több mint félmillió ember lájkolta bejegyzését.

Úgy gondoljuk, hogy McLeod asszonynak azért kellett 60 eurót fizetnie, mert ostoba volt

érvelt a londoni Telegraph szerint Michael O’Leary, aki szerint az utasnak megannyi lehetősége volt a nyomtatásra.

A Ryanair nemrégiben arra kötelezte a dél-afrikai utasokat, hogy felszállás előtt egy afrikaans nyelvi teszttel igazolják állampolgárságukat. A légitársaságnak az volt a célja, hogy kiszűrje a hamis dél-afrikai útlevéllel rendelkező utasokat.

Az ír fapados bejelentése széles körben felháborodást váltott ki, és sokan diszkriminatívnak tartották.

„Aki nem tudja kitölteni, attól megtagadjuk az utazást, és hiánytalanul visszatérítjük a jegy árát” – írta a cég közleményében.

A teszt a beszámolók szerint hemzsegett a nyelvtani és helyesírási hibáktól.

A nemzetközi felháborodás nyomására a Ryanair végül visszavonta a vitatott feladatsorokat.

A cég vezére a dubliniakat akkor haragította magára, amikor a reptér forgalmas bevezető útjának dugójában rekedt utasok időnként megpillantottak egy, a buszsávban elszáguldó luxus Mercedest. Hátsó ülésén egy utas ült, általában kockás ingben és kopott farmerben.

Michael O’Learynek mindig sietős volt. Olyannyira türelmetlen volt mindenkivel szemben, hogy 4000 fontot fizetett taxiengedélyért a saját autójára. Ezt felszerelte egy Taxi felirattal és taxiórával, majd a buszsávban közlekedve ezzel kerülte ki a torlódásokat otthona és a Ryanairnek az ír fővárosban levő repülőtéri cégközpontja között.

Amikor kérdőre vonták, hogy visszaél az engedélyezési kiskapuval, O’Leary egyáltalán nem kért bocsánatot, sőt egyenesen kérkedett, hogy az értelmetlen taxióra 82 fontos átlag viteldíjat mutatott a munkába menet.

„Ez egy demokratikus köztársaság. Amíg fizetem az adót, addig azt csinálok a pénzemmel, amit csak akarok.”

Az alkalmi gyalázkodás O’Leary védjegye

A fillérekért vesztegetett jegyárakkal O’Leary tömegközlekedésé alakította a légi forgalmat, és ezzel a környezetvédők első számú közellenségévé vált.

A Ryanair felvirágoztatásával párhuzamosan maga is megtollasodott. A 61 éves üzletember 2018-ban a Forbes által 1,1 milliárd dollárra becsült vagyonával Írország leggazdagabb emberei közé tartozik. Légitársasága elképesztően sikeres: 1985-ben az 51 foglalkoztatott 5000 utast szállított Nagy-Britannia és Írország között. Tavaly március végén a Ryanairnek 15 ezer alkalmazottja volt, évente 154 millió utast szállított napi több mint 2400 járatán. A légitársaság 470 gépből álló flottája 40 ország több mint 200 úticélját köti össze.

A cég és saját vagyona terebélyesedésével párhuzamosan az osztálytársai által Ducksie-nak becézett Michael O'Leary egyre kétesebb hírnévre tett szert.

„Leszarom, ha senki sem kedvel” – vágott vissza egy interjúban, és leszögezte, hogy márpedig ő ízig-vérig üzletember. „Nem szeretem a repülőket. Soha nem akartam pilóta lenni, mint azok a gorillák, akik a légiipart benépesítik” – mondta.

Az alkalmi gyalázkodás O’Leary védjegye – írta róla a Guardian, a Ryanair vezére pedig válaszul a lapot sem kímélte. Egy sajtóértekezleten a cég marketingfelelőse, Sinéad Finn megjegyezte, hogy ő az egyetlen nő, aki a férfi újságírókkal zsúfolt teremben beszél.

„Én ebben nem vagyok annyira biztos” – szakította félbe O’Leary. „Van itt valaki a Guardiantól is, és náluk sosem lehet tudni.”

A Ryanair egyik éves eredményének ismertetése előtt közölte, hogy két helyettesével, Howard Millerrel és Michael Cawleyval tartaná a sajtótájékoztatót, majd sajnálkozva hozzátette: „jelenleg éppen a férfi mosdóban szeretkeznek, annyira izgatottak az eredmények miatt”.

„Idiótáknak” nevezte az Európai Bizottságot, „túlszámlázó erőszakolóknak” a brit reptereket üzemeltető légügyi hatóságot, a BAA-t. A brit légiforgalmi irányítás szerinte „szar”, a British Airways „költséges szemét”, az utazási irodákban pedig „faszfejek” dolgoznak, akiket „ki kellene irtani” – mert „mit tettek az utasokért az eltelt években?”

Az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmakhoz – állította O’Leary – semmi köze.

„Adják el az autójukat, és sétáljanak” – tanácsolta a környezetvédőknek.

Fizetés helyett az általa megtermelt nyereség öt százalékát kérte

O’Leary szülei a Cork megyei Kanturkból származnak, de a Dublintól 80 kilométerre nyugatra fekvő Mullingarba költöztek, és ott született Michael is 1961-ben.

Vállalkozói génjeit apjától és nagybátyjától örökölte. Timothy O’Leary az évek során számos üzletet indított, különböző sikerrel. Még egy textilgyár résztulajdonosa is volt. Michael nagybácsija, Noel O’Callaghan Írország egyik legismertebb, ingatlanokkal, szállodaiparral és lótenyésztéssel foglalkozó vállalkozója.

A hat gyermek közül a legidősebb Michael egy keresztény általános iskolába járt, majd egy magáninternátusba, ahol megismerkedett a milliárdos üzletember, Tony Ryan három fiával, és szoros barátságot kötött velük. Az iskola után Michael egy ideig pultosként dolgozott a mullingari Greville Arms Hotelben.

Üzleti tanulmányait az elismert Trinity egyetemen folytatta, majd a diploma megszerzése után a KPMG adótanácsadó cégnél helyezkedett el. Ingatlanvásárlással és -értékesítéssel is üzletelt, és ezzel csaknem százezer fontot keresett – ismerte el egy későbbi interjúban.

A jelek szerint jó benyomást gyakorolt Tony Ryanre, amikor egyik birtokát auditálta, mert az üzletember 1986-ban munkát ajánlott neki a valamivel több mint egy évtizeddel korábban alapított, a repülők lízingelésével foglalkozó Guinness Peat Aviation nevű vállalatánál. O’Leary elfogadta az ajánlatot egy kikötéssel: nem a GPA, hanem Ryan alkalmazottja lesz. Egy évre vállalta az állást, sőt a fizetéséről is lemondott, cserébe viszont az általa megteremtett nyereség öt százalékát kérte – írta Siobhán Creaton a Ryanairről szóló könyvében.

Két évvel később, 1988-ban már a komoly veszteségeket elkönyvelő Ryanair igazgatói posztját ajánlották fel. O’Leary azt tanácsolta Ryannek, hogy zárja be a légitársaságot. Miután az üzletember elvetette az ötletet, O’Leary két hetet töltött Texasban a világ első fapados légitársaságának, a Southwest Airlinesnak az irodáiban. Az SA ismerte fel azt a stratégiát, hogy célszerű az olcsóbb kiszolgálói díjakat felszámító, ún. másodlagos reptereket igénybe venni. Michael O’Leary ötletek özönével tért vissza Írországba. Megszakítás nélkül, 1994 óta ő a vállalat vezérigazgatója.

O’Leary célja kiszámítható: alacsony viteldíjakkal szállítja utasait. A Ryanair átlagos jegye tavalyelőtt, 2020-ban 38 euróba (15 ezer forintba) került, miközben a Wizz Air jegyára ennek csaknem a duplája volt.

Forrás: Statista
Átlagos jegyárak euróban, 2020-banForrás: Statista

A Ryanair vezére azt állítja, hogy bármilyen adó arányaiban sokkal jobban sújtja utasait, mint a British Airways, az AirFrance/KLM vagy a Lufthansa vásárlói körét. A diszkont légitársaság azonban csak az Atlanti-óceántól keletre repül. Boeing-737-esei alkalmatlanok tengeren túli útra.

„A Ryanair soha nem fog repülni az atlanti útvonalon, mert a túlpartra nem lehet eljutni egy Boeing 737-essel – hacsak nincs nagyon erős hátszél vagy olyan utasok, akik vállalják, hogy a repülés utolsó óráját úszva tegyék meg" – érvelt O’Leary.

Rajongói szemében O’Leary légitársasága emberek millióinak a látókörét szélesítette ki: a Ryanair szállítja a munkát kereső lengyel ácsokat és vízszerelőket vagy magyar vendéglátósokat Londonba, és tette mindennapossá az essexi akcentust a mondén St. Tropez sétányain. A Ryanair olcsó járatai tették megfizethetővé a brit középosztály számára, hogy második otthont vásároljon a Loire-völgyben, Burgundiában és Provence-ban.

Az ebből az osztályból származó O’Leary háttere sok mindenre magyarázatot ad – véli Siobhán Creaton, a Ryanair nem hivatalos történetének szerzője: „A legjobb oktatásban részesült, amit pénzért lehetett kapni”. Sok évfolyamtársa olyan családból származott, ahol a családi vagyont örökölték. O’Leary esetében azonban „nem sok minden akadt, amit családjától kaphatott volna”.

Bárdolatlan stílusa – Creaton szerint – vidéki neveltetésére vezethető vissza:

A szíve mélyén ő egy farmer. Bizonyos szempontból úgy viselkedik, mint egy gazda, amikor a piacra megy, hogy eladja a marháit.

„Vajon kőszívű és kegyetlen vagyok?” – tette fel O’Leary magának a kérdést még a kétezres évek elején egy interjúban. „Üzleti szempontból az vagyok” – mondta, és hozzátette: elvégre egy céget vezet. „Pénzt kell keresnünk a túléléshez. És túl kell szárnyalnunk a konkurenciát. Remélem, hogy a családi és személyes kapcsolataimban valamivel gondoskodóbb vagyok.”

Ha a fedélzeti italeladás visszaesik, a pilóták turbulenciát mímelnek

Michael O’Leary egyetlen dologra nem sajnálta a pénzt: az utastoborzó marketingre. Minden más kiadásánál a fogához verte a garast. Ugyanakkor a jegyáron kívül minden extrát borson áron számított fel. Egy kis palack ásványvíz például a bolti ár tizenkétszeresébe kerül a Ryanair fedélzetén.

„Ha az italeladások visszaesnek, akkor a pilótákat rábírjuk, hogy egy kis turbulenciát mímeljenek. Ez általában felpörgeti az ital fogyasztását” – mondta az üzleti politikáról halál komolyan a vezérigazgató.

Takarékossági ötletei között felmerült az ablaksötétítők és az ülések zsebeinek kiiktatása, sőt egyszer még az is a fejébe vette, hogy nem szállít feladható poggyászt. Az ügyfelek kiszolgálása is siralmas: egy bíró arra kötelezte a Ryanairt, hogy kártalanítson egy fogyatékkal élő férfit, aki nem kapott kerekesszéket. O'Leary még azt is fontolóra vette, hogy a repülőgépeken levő mosdók használatát fizetőssé teszi

Takarékossága néha a végletekig fajult. Egy időben a személyzet maga fedezte saját képzése költségeit, maga vásárolta egyenruháját és maga fizette étkezését. Az irodában dolgozóknak gondoskodniuk kellett saját íróeszközükről, miközben azt is megtiltották nekik, hogy mobiltelefonjukat a munkahelyükön töltsék fel.

A Ryanairt hét egymást követő évben nevezték meg a legrosszabb légitársaságként. Ebben az időszakban utasainak száma évi 10 millióról 150 millióra nőtt.

Egyszer azt mondta: olyan repülőgépeket szeretne üzemeltetni, ahol a hátsó tíz üléssort kiveszik, helyükre pedig kapaszkodókat szerelnek fel – mint a villamoson.

Az állóhely ára mindössze öt euró lenne.

Az emberek persze szörnyülködve reagálnának, hisz az álló utasok végveszélyben lennének egy zuhanás esetén.

„Nos, tisztelettel, a széken ülők is meghalhatnak” – így csillapította a kedélyeket Michael O’Leary.