Száz napja próbálkozik az orosz hadsereg, hogy térdre kényszerítse Ukrajnát, és legalább a kelet és déli részeit feladja, vagyis átadja Oroszországnak.
Földig rombolt települések, menekültek milliói, járhatatlanná bombázott utak és hidak, megsemmisült ipar, elaknásított szántóföldek - ez az ukrajnai orosz invázió eddigi mérlege. Oroszország felszabadító, nácitlanító speciális katonai műveletről beszél, az orosz médiában is csak ezt hallani. A valóság azonban az, hogy Oroszország háborút indított egy független állam ellen, ami történetesen a szomszédja.
Moszkva villámháborúra számított, hiszen a Krím-félsziget annektálása sem okozott különösebb gondot, a nemzetközi közösség is eltűrte, mégha el nem is ismerte az orosz fennhatóságot. A Donyec-medencében is 2014 óta harcolnak a szakadár oroszajkú milicisták.
Ám Ukrajna ilyenfajta lerohanása már más kérdés. Az ukránok nem fogadták tárt karokkal a szomszédot és nem is menekültek fejvesztve, hanem felvették a harcot. Civilek tízezrei fogtak fegyvert, képezették ki magukat az urcai harcokra.
Azt egyelőre megjósolni sem lehet, hogy ennek a háborúnak mikor lesz vége. Nyugati és ukrán politikusok szerint csak akkor, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy dönt, véget vet neki.