A húsvéti bárányok és más jószágok itáliai paradicsoma
Kommentek
Az olaszországi kisváros, Nerola melletti dombos vidéken Massimo Manni igazi paradicsomot létesített az állatok számára. Vannak birkái, tehenei, lovai, disznói, csirkék, még egy papagája is. Most, a húsvéti hétvége előtt két báránnyal bővült a család.
A bárányok egyikét egy Róma melletti vágóhídról mentették ki egy békés tiltakozás során, amikor Massimo és más aktivisták jó egy állat szabadon bocsátását kérték.
A másik újonnan érkező bárányt azután vitték a menhelyre, hogy Manni rábeszélt egy gazdát, hogy mentse meg a henteskéstől.
Tenyésztőből lett állatvédő
Massimo mindig is rajongott az állatokért, fiatalon egy állatkereskedésben dolgozott. Felnőttként egy kis farmot épített fel vidéken.
Bárányokat tenyésztett, de nem sokkal azután, hogy eladta az első tenyészetet, megváltozott benne valami, ami miatt átgondolta életét.
Dupla annyiért vásárolta vissza állatait
Massimo még mindig elborzadva emlékezik arra, amikor a fiatal állatokat a vágóhídra vitték, és anyjuk jajgatni kezdett. Szörnyű zaj volt, ami napokig kísértette. Végül elment a vágóhídra, és visszavásárolta a bárányokat kétszer annyiért, mint amennyiért eladta őket.
Állatjogi aktivistává válása óta rendszeresen részt vesz a vágóhidakon kívüli tiltakozásokon. Nehezen viseli a háromszintes állatszállító járművek látványát, tele újszülött egyedekkel, akik az anyjukért sírnak.
Évszázados hagyományokkal mennek szembe az állatvédők
"Hallani lehet a bárányok sírását messziről, néhány kilométerrel arrébbról, mielőtt megérkeznének. Szívszorító!" - teszi hozzá, érzelmekkel küszködve.
A bárányevés hagyománya Olaszországban, különösen húsvétkor, évszázadokra nyúlik vissza. Az olasz nemzeti statisztikai hivatal, az ISTAT szerint évente több mint kétmillió bárányt vágnak le, hogy asztalokra finom ételek kerüljenek.
A régi tradíció halványodni látszik. A római hentesek szerint kevesebb pásztor aktív, így kevesebb hús áll rendelkezésre, emiatt drágul a hús, és kevesebben keresik.