rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Elefántok Afrikában: kihalás vagy túlszaporodás?

Access to the comments Kommentek
Írta: WWF, VOA - Pásztor Máté
elefánt a Kruger Nemzeti Parkban Dél-Afrikában
elefánt a Kruger Nemzeti Parkban Dél-Afrikában   -   Szerzői jogok  AP Photo
Betűméret Aa Aa

Botswana tavaly óta Angolába költözteti elefántjait, hogy csökkentse a hazai túlszaporodást. Az ország 130 ezer elefánt otthona, ez a legnagyobb vadon élő populáció a világon. Furcsa módon sok közöttük a menekült: Angolában 2002-ben ért véget a véres polgárháború, ami elől nem csak az emberek, de több tízezer elefánt is elmenekült.

Az állomány ugyanakkor már túl nagy, a szűkös erőforrásokon - mint a víz vagy az élelem – pedig az emberekkel kell osztozniuk, így állandóak a konfliktusok a farmerekkel. Az állatok számára most folyosókat hoztak létre a két ország között, Angola pedig vállalta, bár eddig nem igazán teljesítette, hogy aknamentesíti ezeket az átjárókat, így viszonylag kevés elefánt került vissza az országba.

A botswanai kormány ebben az évben úgy döntött, hogy engedélyezi 287 elefánt kilövését, ami heves tiltakozást váltott ki. Az állatvédők többek között azzal érvelnek, hogy - bár az országban valóban sok az elefánt - a kontinensen egyre csökken a számuk, illetve a helyi állomány jövője sem biztosított a betegségek és az élőhelyek zsugorodása miatt.

Most akkor sok vagy kevés?

Hogyan lehetséges, hogy túl sok van egy állatból, amiről évtizedek óta halljuk, hogy a kihalás szélére sodródott? A hetvenes években egymillió afrikai elefánt élt a kontiensen, ma jó, ha 400 ezer a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai alapján.

Bár sok kormány, így a kínai is korlátozta az elefántcsont kereskedelmét, az orvvadászok a 2011-es csúcson 36 ezer állatot öltek meg és becslések szerint ez a szám ma is 30 ezer körül jár, így tevékenységük máig nagy veszély a faj fennmaradására.

Tsvangirayi Mukwazhi/AP
Hszi Csin-Ping kínai elnök 2015-ös zimbabwei látogatásakorTsvangirayi Mukwazhi/AP

A szakemberek ugyanakkor egy másik, komolyabb problémára is felhívják a figyelmet: amíg az elefántok száma ötven év alatt kevesebb mint a felére csökkent, addig a kontinens népessége 1982 és 2009 között megduplázódott és a következő harminc évben újra megduplázódik.

Sok helyen vált az állatok élőhelye termőfölddé, vagy legelővé, máshol vasútvonalak, autóutak keresztezik a vonulási útvonalaikat, így jóval kisebb térségekre szorulnak be, mint amit korábban bejártak. Ezért fordulhat elő, hogy a viszonylag kis helyen összezsúfolódó állatok túlszaporodnak, miközben a kontinens egészét tekintve számuk mégis aggasztóan csökken.

Egy faj, meg még egy

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy amíg az emberek sokáig egy fajnak hitték, az afrikai és az erdei elefánt valójában kettő. Bár korábban is születtek erre vonatkozó bizonyítékok, alig két éve fogadta el a tudomány ezt az álláspontot.

AP/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.
Csorda vonul a zimbabwei Hwange Nemzeti Park területén, ahol egy kínai cég szenet bányászik- helyiek tiltakoztak a kitermelés ellenAP/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.

Mivel csak a hatvanas években indultak a populáció változásával foglalkozó kutatások, a tudósok mindössze két generáció adatainak ismeretében próbálnak következtetéseket levonni.

Az erdei elefánt egyedszáma jóval drámaibb képet mutat, az állatok száma három évtized alatt körülbelül a hetedére csökent, ezért is vált súlyosan veszélyeztetetté a Természetvédelmi Világszövetség besorolása szerint. A szervezet által felállított három kategória közül ebbe kerülnek a leginkább veszélyeztetett fajok. Az afrikai elefánt a második, veszélyeztetett kategóriába került.

Megszakadhat a lánc

Ha kipusztulnának az eláfántok, az más fajokat is hátrányosan érintene, ugyanis a legnagyobb szárazföldi emlősök komoly szerepet játszanak a szavanna ökoszisztémájában. Egyrészt sok növény magvait szállítják nagy távolságokra és akadnak olyan nagy gyümölcsök is, amiknek a magvait csak az elefántok képesek lenyelni, emellett trágyájuk is értékes tápanyag más állat és növény számára.

Hosszabb távon a kis területen élő, túlságosan sok elefánt ugyanakkor csökkentheti a fás területek arányát a füves élőhelyek javára, ami viszont veszélyezteti egyes fajok, például a fekete orrszarvú táplálékát és búvóhelyét.

A helyzet tehát kritikus, de bizakodásra ad okot, hogy több országban megállt vagy megfordult az erdeielefánt-populáció csökkenése és ahol növekedni kezdett az afrikai elefántok száma.