Az aranykarkötők házának híres freskóit és a Menander-ház ezüstkincseit is megcsodálhatjuk az újrarendezett tárlaton.
HIRDETÉSÚj állandó múzeumot avattak hétfőn Pompejiben, az Antiquariumot, amely az antik romváros történetét tárja a látogató elé az i.e. 4. századtól egészen a település Vezúv általi elpusztításáig.
A tárlat a legjelentősebb régészeti feltárások kincsein keresztül ad átfogó áttekintést a látogatóknak az ókori Pompeji fejlődéséről, kapcsolatáról Rómával, mielőtt azok megtekinthetik a 44 hektáron elterülő régészeti park látványosságait.
Az Antiquariumot 1873-ban és 1874-ben Giuseppe Fiorelli építette a Vénusz-templom közelében. Eredetileg is kiállítócsarnoknak készült, ahol az ókori eltemetett városban 1748 óta feltárt műemlékeket mutatták be.
Az épület a második világháború bombázásaiban súlyos károkat szenvedett. Helyreállították ugyan, de az 1980-as földrengésben olyan súlyosan megsérült, hogy be kellett zárni.
2016-ban látogatóközpontként nyitották meg, majd az azóta elvégzett teljeskörű felújítások nyomán hétfőn Pompeji történetét elmesélő állandó múzeumot avattak fel benne.
Az antik romváros olyan híres kincsei kaptak méltó bemutatóhelyet, mint az aranykarkötők házának híres freskói, a Menander-ház ezüstkincsei, valamint a legújabb feltárások anyagai közül az Orion-ház stukkói vagy az úgynevezett kerti ház elefántcsontból, bronzból és kerámiából készült amulettjei.
Massimo Osanna, a régészeti park vezetője irányította az Antiquarium felújítását, amelyet főként európai uniós támogatásból valósítottak meg.
Az olasz kulturális intézményekhez hasonlóan Pompeji is zárva tartott 2020 nagy részében a koronavírus-járvány miatt. Január 18-án újra kinyithatott, ám alig van látogató a korábbi napi nyolcezer emberhez képest.
"Látogatóink 80 százalékát elvesztettük , ami azt jelenti, hogy elvesztettük jegybevételeink 80 százalékát is" - mondta Osanna a megnyitón, hozzátéve azért, hogy a régészeti park állami támogatásan részesül veszteségei mérséklésére.
A nápolyi öbölben fekvő Pompejit és Herculaneumot a Vezúv kitörése pusztította el 79. augusztus 24-én. Pompeji 20 ezer lakójának jelentős része meghalt, amikor a várost maga alá temette a láva, sár és por, és konzerválta.
Csak a 18. században fedezték fel az elfeledett város nyomait, benne számos nagyon jó állapotban megőrződött holttesttel, amelyek még abban a pozícióban voltak a rétegek alatt, amelyben egykor az életükért küzdöttek.
A ma használatos gyalogátkelők zebracsíkozása Pompejiből ered. Ahogy a képen is látszik, a járdák magasabban épültek, mint az úttest.
Hosszúkás kőhasábokat raktak keresztbe az úton a gyalogátkelőknél, így a kocsik kerekei átfértek a kövek között, a gyalogosok pedig átlépkedtek a köveken a szemben lévő járdára anélkül, hogy vízbe ért volna a lábuk csapadékos napokon.
A vulkánkitöréssel járó kő- és hamueső elől nem tudtak elmenekülni Pompeji lakói, de az épületeket, a falfestményeket, használati tárgyakat, sőt az egymást átölelő emberek testét is konzerválta a mindent beborító vulkanit.
Pompeji ma a legjobb állapotban fennmaradt antik romváros, az UNESCO világörökségének része, Olaszország egyik legkedveltebb látványossága.
