rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Huszonkét költő stílusát utánozza a Google robotpoétája

Access to the comments Kommentek
Írta: Gábor Tanács
Euronews illusztráció AP fotó felhasználásával
Euronews illusztráció AP fotó felhasználásával   -   Szerzői jogok  Jae C. Hong/
Betűméret Aa Aa

Pár napja indult el a Google legújabb tesztprojektje, a Verse by verse (Rímről rímre), amely egy olyan neurális hálózat, amely verseket ír, méghozzá a legismertebb amerikai költők stílusában, mint Edgar Alan Poe, Ralph Waldo Emerson vagy éppen Walt Whitman.

Az oldalt bárki meglátogathatja: a jelenleg huszonkét amerikai költőt tartalmazó listából hármat kell kiválasztani, ők lesznek a szerzőtársaink a versírás során. Meg kell határozni a versformát, a szótagszámot és a rímképletet, ezután a vers első sorát megírva a program javaslatokat ad a következő sorokra, szerzőtársanként hármat-hármat. Ezeket fel is használhatjuk, módosíthatjuk, vagy írhatunk teljesen saját sort is, és mindezt addig folytathatjuk, amíg elégedettek nem leszünk az eredménnyel. Ha jobban megkaparjuk a dolgot, a "Verse by verse" nem robotköltő, inkább egy segédszoftver, amely emberi beavatkozással hoz létre angol szövegeket.

Mi kell a költészethez?

A verset író robot/mesterséges intelligencia gondolata szinte egyidős a számítógépek megjelenésével. Stanisław Lem, a keleti blokk kultikus science-fiction írója az Elektrubadúr című meséjében (A Kiberiáda című filozofikus sci-fi mesekötetben jelent meg), már 1967-ben lépésről lépésre leírja, milyen óriási munka lenne egy valódi költőgép elkészítése. Lem mérnökei a teljes történelmet kénytelenek évszázadról évszázadra modellezni, majd betáplálni a komplett világirodalmat egy külön erre a célra épített számítógépbe azért, hogy valóban önálló alkotásra képes mesterséges intelligencia szülessen.

A Google kezdeményezése a sokadik kísérlet a versírás automatizálására, amelynek a legkevésbé célja az, hogy a jövőben gépek írta verseket tanuljunk az iskolában. A világban rengeteg egyszerű szöveget kell előállítani, egyszerű írott interakciókat kell lebonyolítani, ezeket a feladatokat jelenleg emberek végzik, de feltételezések szerint végezhetné a mesterséges intelligencia is, amely bizonyos területeken már meglepően közel áll ehhez. Rengeteg - egyszerű ügyfélszolgálatos feladatot elvégző - chatbotot, illetve konkrét feladatok ellátására alkalmas szövegíró és értelmező szoftvert fejlesztenek, de ezek általában nagyon konkrét szituációkra készülnek, és korlátozott szókészlettel rendelkeznek.

Használható cikket már ír az AI, de versből csak rosszat

De a viszonylag szabadon működő mesterséges intelligenciáknak is komoly nehézségei vannak az emberi kommunikáció alapvető elemeivel is. Például olyan esetekben, ahol a nyelvtan nem ad biztos fogódzót, nem feltétlenül tudják eldönteni, hogy egy adott vonatkozó névmás mire utal - miközben a kontextus ismeretében egy emberben még csak kétség sem merül fel. ("A járaton nem tudott átmászni Péter, mert túl szűk volt" - egy ilyen mondatot a jobb AI-k is csak mintegy 60%-os eséllyel értenek meg, mert nem tudják eldönteni, hogy a szűk melléknév melyik főnévre vonatkozik.) A fő probléma az, hogy egy mesterséges intelligencia fejlesztéséhez sok mindent fel kell címkézni a számítógépnek, hogy az micsoda, ezt a felcímkézést nevezik az AI "tanításának". De amikor valódi AI-ra gondol valaki, akkor egy olyan szoftverről van szó, amely a kategóriákat maga állítja fel, és maga képes a világban érzékelhető jelenségek rendszerezésére, vagyis az önálló tanulásra.

A valódi versírás alapvetően egy más minőséget képviselne a mesterséges intelligencia történetében. Az Elon Musk nevéhez köthető mesterséges intelligencia-kutató, az OpenAI GPT-2 rendszere, amely önállóan tanul, egészen hihető híreket, novellát vagy verset tud kerekíteni egy megadott példamondatból, de messze van még az az idő, amikor a mesterséges intelligencia versei olykor nem lesznek mosolyogni valók.

Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében:
Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!
az Elektrubadúr
Stanislav Lem meséjét fordította: Murányi Beatrix

Lem meséjében az első tesztek értelmetlen szóhalmazokat eredményeznek, azután jönnek a katasztrofálisan dilettáns mondókák, majd a pontos, de üres szójátékok, nyelvtörők, amelyek humorosak és virtuózok, de nincs bennük igazi mélység. Ezután az Elektrubadúr elkezdi epigonként utánozni a valódi költőket, és eközben megtanul egyre jobb verseket írni.

A kísérlet végül túl jól sikerül: az Elektrubadúrt meg kell semmisíteni, mert túl sok és túl jó verset ír.