A földerülő vitorlásverseny mezőnyében hatan is nők. Tapasztalataikra érdemes lenne odafigyelni!
Egyre több nő vág neki a világ egyik legnehezebb és legnagyobb presztízsű vitorlásversenyének, a Vendée Globe-nak. A most zajló földkerülő viadal sorrendben a kilencedik. A 32 magányos kapitány közül pedig hat nő.
Egyikük Sam Davis, akinek van már bőven tapasztalata. A brit vitorlázó a 2008-09-es, két hónapos kalandot már egyedül végig csinálta. Nem is akárhogyan; a negyedik helyen érkezett.
Azt mondja, „igazán nagyszerű, hogy hatan, nők is vállalkoztunk az idei viadalra. Úgy vélem, ez jól mutatja, egy kihívás teljesítése nem gender(nemi) kérdés. Bízom benne, hogy a példánk inspirációt jelent a fiatal lányoknak, nőknek.”
A rivalizálás mellett más, tágabb perspektívák is megnyílnak a versenyzők előtt. És a bennük felmerülő kérdések, a megélt tapasztalatok fontos mindannyiunk számára.
A rutinos Alexia Barrier arról beszél, az elmúlt évtizedben a szeme előtt változtak meg meg az óceánok. „Egyre nő a szennyezés, és egyre kevesebb a hal. Mindez az emberi tevékenység következménye. Ha így folytatjuk, 30 év múlva csak medúzák és műanyag lesz a vízben. Az óceánok védelme érdekében építettem és neveztem el a 4MyPlanet vitorlásomat. A versenyeken folyamatosan veszem a mintákat, gyűjtöm az adatokat.”
A Medallia kapitánya köszönetet mond a természetért, a csodálatos világunkért, amiben élünk. „Ezt kötelességünk megőrizni” - teszi hozzá.
A külső segítség nélkül, egyedül teljesítendő viadalon minden versenyző kisebb-nagyobb javításokkal, beállítások finomhangolásával tölti ideje jelentős részét a fedélzeten.
És olykor váratlan kihívásokkal szembesülnek, mint Clarisse Crémer, akire egy szorult helyzetbe került tengerlakó kiszabadítása várt.
„Ebben a rekeszben van egy kis rák. Ez egy olyan hely, ahová a víz bejuthat kívülről. Az a gond, hogy amint rávilágítok, a rák elbújik. Voltak már a vitorlásomon madarak, és más élőlények is, de rák eddig még soha…. Ez egy apró ökoszisztéma, amit azt hiszem, sokáig képes lehetek fenntartani.”