Az egzisztencialisták egykori múzsája, a francia sanzon nagyasszonya 93 éves korában, szerettei körében távozott az élők sorából, délkelet-franciaországi otthonában.
Juliette Gréco, ahogyan egy írásban emlegették, "a francia sanzon ikonikus fekete hajú hölgye", "a francia dalköltészet megismételhetetlen tolmácsolója" Montpellier-ben született korzikai apa és egy, a francia ellenállásban aktívan részt vevő anya gyermekeként. Anyai nagyszülei nevelték.
HIRDETÉSGréco maga is részese volt a résistance-nak. Elfogták, testvérével együtt deportálták. A kiskorúak börtönébe került Fresnes-be. A felszabadulás után Párizsba ment, ahol Boris Vian révén pincelokálokban lépett fel. Jean-Paul Sartre a Le Boeuf sur le toit kabaréban figyelt fel rá, majd dalszövegeket írt neki - attól kezdve Grécot az egzisztencialisták múzsájaként emlegették. Énekesi karrierjével párhuzamosan színházban is játszott. A sikerek ellenére depresszióval küzdött, egyszer öngyilkosságot is megkísérelt.
Előadóművészetére különös erő és bátorság volt jellemző: „Nem akarok sántikálva a színpadra állni. Ez méltóság és tisztelet kérdése. Nem szeretném, hogy szánjanak" - mondta egyszer, nem sokkal azelőtt, hogy agyvérzés érte. 2016-ban elveszítette egyetlen lányát, Laurence-Marie-t, ugyanabban az évben kapott sztrókot.
A közéleti szerepvállalás sem állt távol tőle, sőt: kiállt és szót emelt a boszniai árvák mellett, az iraki háború, a Chirac-kormány atomkísérletei és az állatkínzás ellen. 1984-ben Becsületrenddel tüntette ki a francia köztársasági elnök.
Ismert dalai közül néhány: Si tu t'imagines, Je suis comme je suis, Les Dames de la poste, Déshabillez-moi, L’accordeon, La Javanaise.
Ami a filmezést illeti, szerepelt a The Sun Also Rises, a Bonjour tristesse, a Belphegor, a Louvre fantomja (sorozat) és az Everyman's Feast című alkotásokban is.
Önéletrajzi írása, a Jujube, melyben örök túlélőként ír magáról, 1989-ben jelent meg magyarul.
93 éves korában szerettei körében távozott az élők sorából, délkelet-franciaországi otthonában.