rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Klasszikus vörös szőnyeges bevonulás nélkül indult a Velencei Filmfesztivál

euronews_icons_loading
Klasszikus vörös szőnyeges bevonulás nélkül indult a Velencei Filmfesztivál
Szerzői jogok  Joel C Ryan/Joel C Ryan/Invision/AP
Betűméret Aa Aa

Klasszikus vörös szőnyeges bevonulás nélkül, rengeteg biztonsági intézkedéssel kezdődött el szerdán Velencében a járvány kezdete óta megrendezett első nagy filmfesztivál.

A sztárokat egy fal választotta el a rajongóktól, az így létrehozott folyosón csak a fotósok tartózkodhattak. A fesztiválon a filmeseknek és a közönségnek is kötelező a maszkviselés.

Bár a fesztiválhangulat így nem felhőtlen, mégis örülni kell, annak, ami van: Velence az első nagy filmfesztivál a járvány kezdete óta, amit nem fújtak le a szervezők.

- Egy pozitív üzenetet akartunk küldeni, optimistát és bátorítót - mondta az Euronewsnak a fesztiváligazgató Alberto Barbera. Ki akartuk nyilvánítani szolidaritásunkat a mozi világával: a rendezőkkel, producerekkel, minden érintettel. Üzenni akartunk az összes mozinak is. Újra kell indítani a rendszert, nem lehet még egy hosszú karanténidőszakot tartani, egymástól elszigetelve élni, mint az elmúlt pár hónapban, vissza kell adnunk a közönségnek a biztonságérzetét.

A fal eléggé felháborította a helyieket, illetve a helyszínre érkező rajongókat is.

- Az egészben az a legizgalmasabb, hogy lehet látni a művészeket - háborgott egy helyi asszony az Euronewsnak. - Az rendben van, hogy most nem lehet tőlük autogramot kéri, de legalább megengednék, hogy lássuk őket!

- Ezt a szégyent - mondta egy másik. - Máshova kellett volna szervezniük ezt az egészet, nem gúnyt űzni a helyiekből meg azokból, is akik messze földről ide jöttek, hogy lássák a színészeket, és aztán csak a kordont bámulják!

Andrea Segre Molekulák című filmjét a karantén ihlette. A nyitófilm Velencéről magáról szól, a városról, ami annak a metaforája lett, milyen szenvedést okozott Olaszországnak a járvány és annak mellékhatásai.

- Azt a problémát próbáltam körüljárni, hogy az életünk elkerülhetetlenül véges - mondta a rendező. - A világjárvány rákényszerített, hogy ezt észrevegyük. Tehát mit tanulhatunk ebből? Én azt hiszem, azt, hogyan éljük együtt ezzel a végességgel és törékenységgel anélkül, hogy harcolnánk ellene.

Az idei velencei filmfesztiválon talán kevésbé a díjak vagy a filmek maguk lesznek emlékezetesek.- Az, hogy mindennek ellenére létrejöhetett a fesztivál. reményt adhat a film- és moziiparnak, amelyet a járvány az összeomlás szélére sodort.