Newsletter Hírlevél Events Események Podcasts Videók Africanews
Loader
Hirdetés

Tíz évvel a Xynthia nevű vihar után

Tíz évvel a Xynthia nevű vihar után
Szerzői jogok  .
Szerzői jogok .
Írta: Euronews
Közzétéve:
Megosztás Kommentek
Megosztás Close Button
Másolja a cikk videójának embed-kódját Copy to clipboard Hivatkozás másolva!

"2010. február 27-én mindannyian ugyanazt éreztük: hogy rossz helyen vagyunk, rossz időben, hogy nem vagyunk felkészülve ekkora pusztításra”.

Napra pontosan 10 éve érte el a Xynthia nevű vihar Nyugat-Franciaország partjait, a túlélők felidézték azokat a perceket, amikor tudatosult bennük, hogy nincs menekvés a ciklon elől.

„Próbáltam elérni az ajtókilincset,az unokámmal a kezemben, mert a víz betört a házba. A kisunokám a karjaimban halt meg” - mondta egyikük.

„Az az éjszaka örökre megváltoztatta az életünket. 2010. február 27-én mindannyian ugyanazt éreztük: hogy rossz helyen vagyunk, rossz időben, hogy nem vagyunk felkészülve ekkora pusztításra”.

"Sem a környezettel való bánásmódunkat, sem önvédelmi képességünket illetően nem lehetünk túl derűlátóak" - mondta a település polgármesterének helyettese, Laurent Huger.

Azon az estén a vihar végigsöpört a partokon. Az orkánerejű szél óriási hullámokat korbácsolt fel, 47 ember halálát okozva. La Faute-sur-mer településen 29-en veszítették életüket.

A károk leírhatatlanok, az összeg több mint egymilliárd euróra rúg.

Tíz évvel később Elizabeth ugyanolyan élénken emlékszik arra a bizonyos éjszakára.

„Süvített a szél, de mi nem estünk pánikba. Aztán éjjel 1 után hallottunk egy hangot és a másfél méter magas víz elöntötte a házunkat.”

"A fiunk az első emeleten menedékre lelt, én lent maradtam a férjemmel, aki hamarosan megfulladt. Az unokám pedig egyszerűen kihűlt a karomban. Akkor már én is azt akartam, hogy megfulladjak, mert már nem volt miért maradnom” - mondta.

Aztán mégis újrakezdte.

„Úgy döntöttem, itt maradok, még ha ez a ház már soha nem is lesz ugyanaz. Ha elmentem volna, olyan mintha a családomat hagytam volna itt, akik itt haltak meg, ezek közt a falak közt.”

Anne és Jean viszont a költözés mellett döntöttek, 40 év után elhagyták a várost.

Most visszatértek, vegyes érzésekkel a helyre, ahol 10 éve még ismerősök, barátok házai álltak, most pedig egy golfpálya van.

„Megrohantak az érzések. 30 kilométerrel odább sem lehetett volna újjáépíteni azt, ami volt” - mondta Anne.

A tragédia után felmerült kérdések ma is ott vannak mindenkiben, hogy vajon elég magasak-e a védvonalak, hogy a vészforgatókönyvek ma mennyire lennének működőképesek egy hasonló helyzetben.

2016-ban az előző városvezetőt két év felfüggesztett szabadságvesztést kapott halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt.

Laurent Huger a jelenlegi vezetésből elismeri, hogy az akkori gátak nem voltak elég magasak, amin azóta változtattak. Így ez most jobban védenek, bár 100 százalékosan nem tudják útját állni a víznek.

A katasztrófa után félmilliárd eurót költöttek a gátak megerősítésére.

Egy a tragédiát követő években készült felmárás azonban azt mutatta, hogy Francisroszágban csaknem másfél millió ember van kitéve az emelkedő tengerszint okozta veszélynek, és ez a szám vélhetően mára sem csökkenhetett számottevően.

Ugrás az akadálymentességi billentyűparancsokhoz
Megosztás Kommentek

kapcsolódó cikkek

Ezrek tüntettek Párizsban az iráni tüntetők mellett, nemzetközi támogatást követelve Teheránnak

Brüsszel 45 milliárd euróval győzné meg az uniós gazdákat, hogy támogassák a Mercosur-megállapodást

Saint-Tropez búcsúzik Brigitte Bardot-tól