Egy szemtanú a haláltábor felszabadításáról.
HIRDETÉSIvan Martinuskin, nyugállományú orosz főhadnagy. Az 1. Ukrán Front, 60. hadtörzs, 322-es hadosztály, 1087-es gyalogosezredének parancsnoka a második világháború idején.
Azok között volt, akik felszabadították az auschwitzi haláltábort. A 96 éves veterán akkor 21 volt, de annak a napnak minden egyes pillanatára élénken emlékszik. Az Orosz Zsidó Kongresszus kitüntetettje azon kevés szemtanú egyike, aki még megoszthatja személyes emlékeit a 75 évvel ezelőtti napról.
- Egy kemény csata után átmentünk egy falun. Kiértünk egy mezőre, ahol egy hatalmas terület szögesdróttal volt körbekerítve. A dróton és kerítésen túl épületeket láttunk. Amikor megközelítettük a kerítést, ránk lőttek bentről. Megkérdeztük a feljebbvalónkat, hogy behatolhatunk-e, mert egyértelműen onnan jöttek a lövések. Azt a választ kaptuk, hogy hadifoglyok vannak odabent, és arra utasítottak, hogy ne lőjünk, nehogy a lövedékek bennük, a rabokban is kárt tegyenek. Így tudtuk meg, hogy az egy tábor volt.
- Az emberek olyan kimerültek, elcsigázottak voltak, hogy még egy halvány mosoly sem jelent meg az arcukon. Képtelenek voltak mosolyogni. Csupán a szemük csillogásából értettük meg; tudják, hogy eljött a szabadság. Tudják, hogy túlélték, és kijutottak a pokolból.