A 2004-es cunami végigsöpört az India-óceán keleti partjain, és több mint 220 ezer embert ölt meg Indonézián kívül Thaiföldön, Srí Lankán és Indiában.
Dery Setyawan túlélte a 15 évvel ezelőtti délkelet-ázsiai szökőárt. Családtagjainak és barátainak a zöme azonban nem.
HIRDETÉSA tragédiában szinte a földdel lett egyenlővé szülővárosa, Lampuuk is. Ez volt történelmünk egyik legtöbb áldozatát követelő természeti csapása.
Setyawan ennek ellenére nem retteg a hullámoktól. Sőt, mint mondja, a tengerben keresi a felépülést a testi és lelki megrázkódtatások után.
– Már nem érezzük úgy, hogy egy hullám pusztított el bennünket. Senki sem gondolja már így. Sőt, a hullámok a barátainkká váltak. Ha azt kérdezik: hogyan szörfözhetünk a hullámokon, amelyek egykor megöltek bennünket, az a válaszunk, hogy sosem gondoltuk így. Ez rajtunk múlik. A hullámokra olyan haverként tekintünk, amelyek nap mint nap velünk vannak – mondja Dery Setyawan.
2004. december 26-án egy 9,3 erősségű rengés rázta meg a tengerfeneket Szumátra partjaitól nem messze. A rengés egy 30 méter magas hullámot korbácsolt. A cunami végigsöpört az India-óceán keleti partjain, és több mint 220 ezer embert ölt meg Indonézián kívül Thaiföldön, Srí Lankán és Indiában.
A szökőár elérte Afrika keleti részét is. A számítások szerint olyan mennyiségű energiát szabadított fel, ami a Hirosimára dobott atombomba 23 ezerszeresével volt egyenlő.