Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Julianus barát keleti magyarjainak genetikai nyomára bukkanhattak a kutatók

A Tűzmadár táltos dobkör tagjai énekelnek ősmagyar rendezvényküön 2010-ben.
A Tűzmadár táltos dobkör tagjai énekelnek ősmagyar rendezvényküön 2010-ben. -
Szerzői jogok
MTI Fotó: Beliczay László
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

A történelemkönyvekből mindannyian ismerhetjük Julianus barát történetét, aki a 13. század elején elindult keletre, és viszontagságos utazása végén magyarul beszélő emberekre akadt. A Magna Hungariának elnevezett területen azután átsöpört a tatárjárás, és a magyarul beszélő közösség is eltűnt – azonban úgy fest, nem teljesen nyomtalanul.

Németh Endre, Fehér Tibor és kutatótársaik fejében eredetileg nem biztos, hogy egyáltalán megfordult a híres középkori szerzetes neve. Kutatásaikban sokkal inkább arra a kérdésre keresték választ, hogy milyen közös genetikai örökségünk van legközelebbi nyelvrokonainkkal, az obi-ugorokkal (vagy más néven a hantikkal és a manysikkal).

Egy 2013-as publikációjukban ki is mutatták, hogy apai ágon (vagyis az Y kromoszóma örökítőanyagában) van ilyen közös komponens, amely nem jelenik meg a környező közép-európai népek génjeiben. A kutatás következő lépcsőfoka annak meghatározása volt, hogy hol bukkan még fel ez a bizonyos közös komponens. Az így kapott adatokból ugyanis már arra vonatkozóan is következtetéseket lehet levonni, hogy mi történt az idők során az e géneket hordozó embercsoportokkal.

A kutatáshoz sikerül megnyerni Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét, és a most célkeresztbe került genetikai komponens vezető kutatóit, Siiri Rootsit, valamint Helen Postot. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek.

A közös munka során 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a korábban azonosított apai ágú közös genetikai komponens az obi-ugorok és a baskírok között fordul elő nagyobb arányban, és ezen kívül megtalálható még a volgai tatárok és a magyarok között.

Az eredmények pontos interpretációjához további kutatásokra van szükség, de úgy tűnik, hogy nagy valószínűséggel a Julianus barát által Magna Hungariában, a Volga-Urál vidéken megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók. E népesség a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be. Úgy néz ki, hogy Magna Hungariában még sokkal magasabb lehetett az ugor eredetű elemek aránya a magyar génkészletben, mint a Kárpát-medencébe betelepült magyarság körében, és ez az elem az elmúlt viharos ezer év folyamán – a népességek keveredésével – tovább csökkent.

A tanulmányt, melyben az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportot kutatói is részt vettek, a Scientific Reports közölte.

A nyelvrokonság és a genetikai rokonság közötti kapcsolat egyáltalán nem egyszerű. Annyit biztosan elmondhatunk, hogy egyikből sem következtethetünk közvetlenül a másikra, ugyanakkor mindkét terület vizsgálata segíthet a magyarság őstörténetének jobb megismerésében. A részleteket háromrészes cikksorozatban bontja ki a tudomany.hu, ahol további megbízható forrásokat is találhat az érdeklődő olvasó.

Magyar Őstörténeti Témacsoport

A Magyar Őstörténeti Témacsoportot 2012. február 23-án hozták létre az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont belső munkatársai és az ország számos egyetemi és múzeumi kutatóhelyéről felkért külső szakértők. A közreműködő szakemberek létszáma megközelíti a 40 főt. Kiemelt cél, hogy a közvélemény érdeklődésétől övezett területen a valódi tudományos eredmények jussanak el minél szélesebb rétegekhez.

A kutatócsoport a magyarság Kárpát-medencei honfoglalását megelőző őseihez köthető sztyeppei lelőhelyekkel, a székely írás kérdéskörével, a bizánci–magyar kapcsolatok régészeti hagyatékával, valamint a legfrissebb embertani, etnosz- és államelméleti kutatások értelmezési lehetőségeivel foglalkozik. Az eltelt több mint fél évtizedben számos kiadvány – köztük népszerűsítő jellegűek is –, illetve konferencia fémjelezte a témacsoport munkáját.