Az emberi jogok védelmében illetékes francia tanácsadó testület friss riportja szerint a francia társadalom összességében egyre toleránsabb, ugyanakkor a rasszista csoportok egyre agresszívebben próbálnak érvényt szerezni meggyőződésüknek.
HIRDETÉSAz emberi jogok védelmében illetékes francia tanácsadó testület friss riportja szerint a francia társadalom összességében egyre toleránsabb, ugyanakkor a rasszista csoportok egyre agresszívebben próbálnak érvényt szerezni meggyőződésüknek - számolt be a francia Libération.
A szervezet múlt évben végzett kutatása azt mutatja, hogy egyre több francia viszonyul elfogadóan az etnikai és vallási kisebbségekhez. Ugyanakkor azok, akik ellenségesek, a korábbinál nagyobb hajlandóságot mutatnak antiszemita vagy iszlamofób akciók elkövetésére.
Az Emberi Jogok Nemzeti Konzultatív Bizottsága (CNCDH) évről évre felteszi a kérdést a franciáknak, mi a véleményük azokról, akik másként élnek vagy gondolkodnak, illetve akik ki is nyilvánítják ezt magukról. A testület elnöke, Jean-Marie Delarue szerint ez egy nagyon fontos mutató a politikusok és a civil közszereplők számára. Jelzi a társadalmi változásokat, amelyek meghatározzák az emberek mindennapi viselkedését. A kutatást végzők egyike, a Sciences-Po tudósa, Nonna Mayer azt hangsúlyozza, hogy így nyomon követhető, hol húzódik a normalitás aktuális határa.
A tavalyi felmérés erről kettős képet fest
Egyrészt javuló tendenciát vázol, amennyiben erősödni véli a toleranciát, mégpedig minden vizsgált korosztályban. Az változatlanul érvényes, hogy minél iskolázottabb és tájékozottabb valaki, annál türelmesebb a mássággal szemben. A politikai meggyőződés is belejátszik: habár azt szokás mondani, hogy ma már nem mérvadó, hogy valaki baloldali vagy jobboldali elkötelezettségű, Nonna Mayer szerint a válaszokból az derül ki, hogy a baloldaliak valamelyest elfogadóbbak, mint a konzervatívok.
A javulás egyébként nem új keletű, már 2013 óta tartó folyamat. Az úgynevezett vertikális index 2008-ban azt mutatta, hogy minden második francia toleránsnak vallotta magát. Ma ez már a francia társadalom kétharmadát jellemzi. Ebben jelentős szerepet játszik, hogy a politikusok és a civil szféra, illetve a vallási élet meghatározó alakjai milyen kijelentéseket tettek az egyes atrocitásokat vagy kifejezett támadásokat, merényleteket követően. És a javulást nagyban támogatta az is, hogy az észak-afrikai bevándorlók egy része nyilvánosan hitet tett a francia társadalom értékrendje mellett.
A cigányság továbbra is megosztó
A riportban jelzett javulás a franciaországi cigányságot nem érinti. Az ő megítélésük továbbra is nagyon rossz, a franciák alig harmada tolerálja másságukat. Az emberek nagyon gyorsan összekapcsolják őket különböző bűncselekmények hírével, és a közoktatásban is gyakran problémás a roma gyerekek befogadás. Továbbra is nagyon erősek az előítéletek velük kapcsolatban, bizalmatlanság övezi őket, és ellenállásba ütközik az integrálásuk gyakran még az erre hivatottak körében is. Vannak polgármesterek például, akik minden jogi eszközzel igyekeznek megakadályozni a cigány gyerekek beiskolázását. Mindez az elszigetelődésük irányába mutat.
Általánosságban a feketékkel és a zsidókkal jönnek ki leginkább a franciák
Ugyanakkor ezt a két kisebbséget érik a legdurvább támadások azok részéről, akik nem szenvedhetik őket. Ez a verbális agressziótól a rongáláson át egészen a testi erőszakig bármit jelenthet. A bizottság elnöke szerint aggasztó ez az erősödő polarizáció, vagyis, hogy miközben társadalmi szinten teret nyer a tolerancia, a rasszisták sokkal agresszívabbak, elszántabbak. Meredeken emelkedik a rasszista bűncselekmények száma, egy év alatt több mint kétszázzal nőtt. (2017-ben 311-et tartottak nyilván, 2018-ban ez a szám 541 volt.) A feketék továbbra is nehezebben jutnak álláshoz, albérlethez, és gyakran válnak alpári viccelődés céltáblájává.
A kutató, Nonna Mayer azt hangsúlyozza, hogy mindezt nyíltan kevesen vállalják, miután a társadalmi elvárás ezzel ellentétes. Az ötvenes években még minden második francia nyíltan azt vallotta, hogy vannak alacsonyabb rendű népek, ma ezt csak nyolc százalékuk engedi meg magának. Vagyis ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a franciák ennyivel toleránsabbak, hanem, hogy jobban titkolják, ha nem azok.
A muzulmánok irányában látványos az elmozdulás
Habár össztársadalmi szinten rosszabb a pozíciójuk, mint a feketéké vagy a zsidóké, a korábbiakhoz képest kifejezetten javult. A tavalyi felmérés két százalékpontnyi erősödést jelzett általános elfogadottságukban, és az őket érő támadások száma is visszaesett, mégpedig 18 százalékkal 2017 és 2018 között. Azok, akik látványosan tartják magukat hagyományaikhoz, még mindig kihívják maguk ellen a többséget. Ezzel kapcsolatban érdekes összefüggésre figyelmeztet Nonna Mayer mondván, hogy sokan az emberi vagy a női jogok védelmében támadják az iszlám előírásait, de a kutatások azt mutatják, hogy ez álságos, ugyanis körükben sokkal többen elutasítóak a nők egyenjogúságáért küzdőkkel, a melegekkel, a leszbikusokkal és más, hátrányosan megkülönböztetett társadalmi csoporttal szemben, mint a többség.
A riport helyzetértékelése azonban fenntartásokkal kezelendő azért is, mert a rasszista megnyilvánulásokat nagyon sok esetben nem jelentik a sértettek. Ezt jól mutatják a számok: miközben több mint egymillióan tekintik magukat a rasszizmus áldozatának, az ügyészségi statisztikák csak alig több, mint hatezer ilyen ügyet és 541 ítéletet tartanak nyilván. Az biztosan állítható - mondja a bizottság elnöke -, hogy a rasszista akciók száma emelkedett az elmúlt három évben, legyen szó bőrszín, származás vagy vallási hovatartozás miatti támadásokról. Jean-Marie Delarue szerint sokkal szigorúbb jogszabályok és sokkal képzettebb terepmunkások, valamint hivatalnokok kellenének ahhoz, hogy ez megváltozzon.