Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Gordon Ramsay: "nincs nagyon módom elszállni"

Gordon Ramsay: "nincs nagyon módom elszállni"
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

A világ egyik legtehetősebb séfjével, TV-s személyiséggel, családapával, az egykori focistával, Gordon Ramsay-vel a dubaji Caesar's Palace-ben készített interjút az Euronews. Ramsay A pokol konyhája (Hell’s Kitchen) című tévéműsor utóforgatása közben válaszolt kérdéseinkre.

Jane Witherspoon, Euronews: - Gondolta volna valaha, hogy idáig eljut?

Gordon Ramsay: - Nem. Elég hihetetlen ez az egész. 18 éve szerettem bele Dubajba, amikor megnyitottunk az öbölben, a Hiltonban, sok évvel ezelőtt. És nézze meg, mi történt azóta ebben a városban, valami hihetetlen! Számomra Dubaj az a város, ami az ételekről szól, ami folyton fejlődik, aminek hatalmas piaca van. Hatalmas európai szektor alapoz Dubajra olyan mértékben, mint azelőtt még soha. Az idő garantáltan jó, az ételek garantáltan minőségiek, a tengerpart pedig csodálatos.

JW: - Még mindig nehéz éttermet nyitni egy telített piacon?

GR: - Nagyon, hiszen a verseny erős, a trendek napi szinten változnak. Neked kell lenned a legvonzóbbnak, a legjobban kinézőnek, sőt olykor a legelérhetőbb árakkal dolgozónak, és ez nem mindig lehetséges, ha az ember közben egy éttermet vezet...

JW: - Nem tervezik, hogy itt is forgassák a Hell's Kitchent, ahogyan Las Vegas-ban is?

GR: - Nem gondolom, hogy élő adásban képes lennék lakatot tenni a számra. Sajnos ez egy pörgős nagyüzem, ahol csúnya szavak is elhagyják az ember száját. Én egy őszinte ember vagyok... De ez így számomra rendben is van.

Az interjú készülte előtt nem sokkal vették fel a műsor 19. és a 20. részét Las Vegas-ban, beszélgetésünkkor a dubaji Caesar's Palace-ben forgattak még hozzá.

JW: - Mennyiben más itt dolgozni, mint mondjuk Európában vagy az amerikai piacon?

GR: - Nemcsak az ételekről van szó, hanem az atmoszféráról, a környezetről, a bárról, az italokról, a kiszolgálásról, az etikettről. Egy nagyon ösztönző piacról van szó, ám óvatosnak kell lenni, LA-hez hasonlóan ugyanis itt is nagyon gyorsan változnak a trendek. Van egy 18 hónapos kifutási ideje a dolognak: ha még másfél, két év után is piacon vagy, akkor talán kimondhatod, hogy jó ideig ott is maradsz.

JW: - Globális szinten Ön szerint Dubaj hol áll a konyhaművészetben?

GR: - Nézzen körül, hány vezető séf van itt! Van, hogy itt ücsörögve az ember azt képzeli, hogy a Champ’s Elysées kellős közepén van, és van, hogy Chelsea-be, a Mayfairbe képzeli magát. Van, hogy az idő olyan, hogy gond nélkül, este 9-ig, 10-ig, 11-ig kint ülhet az ember, finom ételeket eszegetve anélkül, hogy az eső a nyakába szakadna...

JW: - Mostanra 16 Michelin-csillag tulajdonosa. Gyűjtőszenvedély, esetleg józan megfontolás rejlik a siker mögött, vagy olyan ez mint a drog, hogy egyre és több kell az elismerésből?

GR: - Tavaly elveszítettük Joël Robuchont, aki a maga 38 csillagával rendkívüli ember volt. Egy évet dogoztam vele. Alain Ducasse jelenleg 21 csillag birtokosa. Vajon Cristiano Ronaldo vajon eleget játszott már BL-en? Én szenvedélynek nevezném a dolog lényegét, vagyis nem csak és kizárólag rajtam múlik a siker. Mögöttem is áll egy csapat, itt Craiggel, Vegasban pedig Christinával az élen. Matt Abé vagy Clare Smyth Londonban saját üzletüket építgetik, szóval kemény játék ez. Nem arról van szó, hogy minél több csillagot gyűjtök, annál boldogabb vagyok, mindez csupán egy útlevél a nagyság felé. Ha csillagod van, ha októberben díjat kapsz azért, amit előző évben főztél, az egy újabb megerősítés afelől, hogy mennyire vagy jó, de afelől is, hogy ez nem (csak) rólad szól, hanem a csapatodról, akikből a legjobbat hoztad ki.

JW: - Hogyan tudja kezelni a sikernek ezzel a fokával járó hírnevet?

GR: - Sehogy. Úgy értem, van egy csodálatos édesanyám, aki remek alapokat adott az élethez, és van egy remek feleségem. Hírnév? Egyszerűen csak elfogalt vagyok. Nem hajszolom, hogy körülrajongjanak. Az ilyen élményektől inkább hátrahőkölök.

JW: - Gratulálok az ötödik gyermeke születéséhez.

GR: - Bizony, az ötödik!

JW: - Terveznek még vagy itt megállnak?

GR: - Nem tartom jó ötletnek, hogy több legyen, már öt gyermek is sok! És úgy látom, hogy a nyomás is nagyobb rajtuk, mint abban az időben, amikor én voltam gyerek. Sokkal zaklatottabb világban nőnek fel mint én annak idején. Az én gyerekkoromban még nem volt internet. Elég az asszisztensemet figyelnem: ha randizni, ismerkedni akar, csak jobbra meg balra húzogat a neten... Pedig az udvarlás nagyon is fontos. Három lány apjaként, elnézve őket, meg kell állapítsam, nagyon nehéz dolguk van. Sokkal, sokkal zaklatottabbak, mint amilyen én voltam fiatalként.

JW: - Szigorú apává változik, amikor felbukkan egy-egy udvarló?

GR: - Már egészen korán arra neveltem őket, hogy minél hamarabb beavatnak ebbe-abba, annál gyorsabban tudok segíteni, ha kell. És ez elég jól működött. Szerintem nagyon fair voltam velük és őszinte. Csupán annyit akartam, hogy megtalálják a saját útjukat, ami igazán boldoggá teszi őket, és ne azt, amit én vagy a feleségem szerettünk volna. Ne busás örökséget, hírnevet, jómódot, ne elsőosztályú repülőjegyeket. Hanem a szenvedélyüket. Meg kriminológiát hallgat, Holly a divat területén próbálkozik, Jack katonai hivatást képzel el magának.Tilly, Tilly pedig még csapong. Egyik nap orvos akar lenni, aztán séf. Aztán tévés műsorvezető. Csak kapkodom a fejem!

JW: - No igen, a lányok általában a szívükre hallgatnak... És ne feledjük, hogy egy egészen őrült világban nőnek fel… Itt van a brexit ugye… a kulináris iparágra milyen hatása lesz, gondolkodott már ezen?

GR: - Úgy gondolom, hogy az ágazat középszintje az elmúlt három évben telítetté vált. 4,5 százalékos növekedést tudunk felmutatni évről évre. Úgy látom, egy csomó bizonytalanság van azzal kapcsolatban, hogy mi is történik, Úgy látom, minél hamarabb megvan a megegyezés, annál hamarabb kezdhetjük újrapozicionálni magunkat, hogy - mint tekintélyes méretű nemzetnek - hol is van az új helyünk. Hogy hatással lesz-e éttermekre? Az igazán minőségi helyekre minden bizonnyal nem. A többire vélhetően igen. Én 72 százalékban európai munkarőt alkalmazok. Ha az emberekbe visszatér a szenvedély, a munka iránti szenvedély, ha magukhoz térnek a megrázkódtatásból, akkor minden rendben lesz. Szorgalmas nemzet vagyunk, így ha a megegyezés megszületik és kilépünk az EU-ból és a folyamat véget ér, mindenki újból "normális" lesz és visszatér azokhoz a normákhoz, amelyekben hitt és hisz. Félig skótként nem könnyű ez nekem, ott születtem, de élni igazából soha nem éltem azon a vidéken. Szeretem Nagy-Britanniát, ez egy csodálatos hely felnőni egy embernek, óriási értékekkel, elbűvölő egy ország, nem ok nélkül hívják NAGY-Britanniának. Ezt nem szabadna elfelejtenünk.

JW: - Skóciával kapcsolatban… Ha lehetősége lenne, inkább skót focista vagy séf lenne?

GR: - 30 alatt focista lennék. Most, az ötvenes éveim elején sokkal inkább séf. És azért arra is felhívnám a figyelmet, hogy az a fajta felkészülés, a profi labdarúgás nagyon kemény játék ám, ami másodpercek alatt odalehet, elég egy sérülés, ahogyan az velem is történt. És akkor bizony fel kell állni a földről, leporolni magunkat, és újragondolni, hogy mihez is kezdjünk.

JW: - Nem érzi hihetetlennek néha, hogy mennyi mindent ért el?

GR: - Szerintem az egésznek részben titka a félelem, hogy mi lenne, ha mindezt elveszítenéd. És ha valaki olyan körülmények között nő fel mint én, az mindent tízszer jobban megbecsül. Elszállásra tehát nem nagyon van mód. A szükséges anyagi hátterem mindig megvolt, szóval a pénzszerzés engem soha nem hajtott.