A legendás zeneszerző az Interview adásában mesélt arról, milyen frusztráló, amikor először nincs semmi ihlete, hogy melyik filmrendezővel milyen együtt dolgozni, hogy mit tudott kezdeni azzal, hogy a háború utáni Németországban egy zsidó családban nevelkedett, és arról is, miért hagyta abba két hét után a zenetanulást. Hans Zimmerrel Jane Witherspoon, az Euronews riportere beszélgetett.
Euronews:Több mint 150 filmhez írt zenét. Biztos jó néhány története van.
HIRDETÉSHans Zimmer: Bizonyára. De tudja mit? Én sosem számolom, hogy mennyit csináltam. Ezért mindig rácsodálkozom. Tudja, azért nem semmi élet volt ez.
Euronews:Önnek melyik filmzene jelentette a legnagyobb kihívást?
Hans Zimmer: Mindegyik. Mert az a probléma, hogy az ember igent mond, aztán nagyon izgatott lesz. Aztán hazamegy, és ott az üres lap. És az ember minél jobban igyekszik, meg természetesen mindenki valami újat vár tőle, az a lap egyre fehérebb lesz. Bámul az emberre és kínozza. A lehetőségek, a történetek, az utazások, amelyekre ezáltal jutottam el, zenészek, akikkel együtt játszattam… Akárcsak ezen a mostani turnén. Úgy értem, itt van Lisa Gerrard a Gladiátorból vagy a Dead Can Dance-ből. Itt van Lebo, aki az Oroszlánkirály hangja. Itt van a kedvenc gitárosom, Guthrie Govan. És sose lehet tudni, hogy éppen Johnny Marr is benne lesz-e...
Euronews:Dubaiban lép fel a Hans Zimmer Live koncerten. Mire számíthatnak a rajongók? Mit láthatunk?
Hans Zimmer: Nos, káoszt. Nem, nem… Ez most egy kicsit más lesz. Az egyik problémám mindig is az volt, hogy amikor valaki megmondja nekem, hogy mit csináljak, én az ellenkezőjét csinálom. És az egyik dolog, amit az elején mondtak nekünk, hogy a közönség figyelmét manapság nehéz sokáig fenntartani, ezért ne csináljunk semmit hosszan. De például a Pirates 14 perc hosszú, a Dark Knight 22 perc. Ezek combos darabok. Nekem most egy „supergroupom” van, vagyis szerintem nekem van a valaha volt legjobb zenészekből álló csapatom. Aztán ott van a nagyon figyelemreméltó John Featherstone, aki a világításért felel. Ez tehát az egyik része. A másik, hogy most bármi jön felém, úgy kezelem, mint egy fergeteges közös vacsorát. Szóval, csak beszélgetünk.
HIRDETÉSEuronews:Szóval csak egy kellemes, intim show, hány ezer ember részvételével?
Hans Zimmer: Nem tudom. Valahol 12 ezer és 20 ezer között. De szerintem így kell ezt csinálni. Szerintem ha így csinálod, több történetet tudsz elmesélni.
Euronews:Három Golden Globe, négy Grammy, két Oscar. Az első az Oroszlánkirályért, a második a Dűnéért, amelyet éppen itt forgattak az Egyesült Arab Emírségekben.
Hans Zimmer: Abszolút, most is forgatnak. Esküszöm. Még most is csinálják, tudom.
Euronews:Feliratkozott a folytatásra?
Hans Zimmer: Most is épp ott kellene lennem.
Euronews:Egy taxit Hansnak!
Hans Zimmer: Hogy taxit nekem? Nem, nem. Tudja, ez nekem egy szerelemprojekt. Denis Villeneuve nem csupán egy figyelemreméltó rendező. Nézze, az összes rendező nagy elképzelésekkel, nagy tervekkel érkezik. Ezekkel csábítanak el, hogy csináljak valamit. Elképesztő ötleteik vannak. Denisszel pedig az a helyzet, hogy ezen túl, még mindezt kedvességgel éri el. Ez egy óriási produkció, és valahogy sikerül megőriznie egyfajta emberséget ebben a nagy szívben.
Euronews:Gondolom, hihetetlen barátságok alakulnak ki a munkája révén. Egy másik rendező a nagyszerű Ridley Scott, akivel több projektben is dolgoztak együtt. Milyen az együttműködés kettőjük között? Hogyan tudnak egymás kreativitásához hozzáadni?
Hans Zimmer: Igen, ez valóban így van. Ő egy művész, elsősorban egy művész. Ezért nagyon jól reagál más művészekre. Engedi, hogy nagyjából azt csináljam, amit én akarok. De nagyon különböző dolgokat csináltunk együtt. A Thelma and Louise például nagyon különbözött a Black Hawk Downtól. És nagyon különbözött a Hannibaltól is. A Gladiátortól is. Mindig próbálgattunk új dolgokat, hogy megnézzük, működnek-e. Néha nem működnek. Volt ilyen is.
HIRDETÉSEuronews:Úgy tudom, autodidakta módon tanult. Talán két hétig járt zongorázni gyerekkorában.
Hans Zimmer: Kérem, ne mondja, hogy autodidakta. Két hét zongoraóra is számít valamit.
Euronews:A fegyelem volt, amit nem szeretett benne? Miért döntött úgy, hogy nem Önnek való?
Hans Zimmer: Nem, megmondom, hogy miért. Hat éves voltam, és anyukám azt kérdezte: „Akarsz zongoratanárhoz járni?” Én pedig azt gondoltam, hogy a zongoratanár olyasvalaki, aki megtanítja, hogy hogyan szólaltassam meg azokat a dallamokat, amelyek a fejemben vannak. De nem ezt tanítják. Skálákat és más emberek zenéit tanítják. Én pedig nem akartam más emberek zenéit játszani.
Euronews:Csatlakozott egy rockzenekarhoz, ugye? Trevor Hornnal és a Buggles-zel játszotta a Video Killed the Radio Star című számot?
Hans Zimmer: Talán.
Euronews:Tudja, ez volt életem első lemeze.
Hans Zimmer: Tényleg? Nagyon köszönöm. Ez volt az első videó az MTV-n. Ki gondolta volna?
Euronews:Egy másik dolog, amit sokszor idéznek Öntől, amikor azt mondta, hogy David Attenorough Planet Earth című filmjén dolgozni, megváltoztatta az életét.
Hans Zimmer: Ez a legfontosabb, amit csinálok, mert ez valódi. Konkrétan az Antarktiszról jövök, és látni a változást. Amit David tesz, valamennyire az én segítségemmel is, az az, hogy emlékeztet minket arra, mennyire kellene szeretnünk ezt a bolygót, hogy ezen a bolygón osztozunk mindannyian. És ez számomra fontos dolog.
Euronews:Ön Németországban született, és a háború utáni Németországban nőtt fel, zsidó családban. Hogyan változtatta meg ez a szemléletét, és hogyan befolyásolta a későbbiekben?
Hans Zimmer: Soha nem beszéltünk róla. Azt hiszem 2001-ben voltam Berlinben a Berlini Filmfesztiválon a The Thin Red Line, és egy holokausztról szóló film miatt. Az újságírók azt kérdezgették, hogy miért kell még mindig erről beszélni? Renee Firestone mellett ültem, aki 14 éves korában szabadult Auschwitz-ból. Tudja, olyan emberekkel voltam körülvéve, akik visszatértek Németországba, és akkor félni kezdtem. Azt mondtam, furcsa viszonyom van az országgal. Zsidó családból származom. Az anyám Angliába menekült. Az anyámnak még mindig megvolt az angol útlevele, és én ezt elmondtam, akkor az jutott eszembe: „Istenem, óriási hibát követtem el.” Kitálaltam a családomról, és elkezdtem szorongásos rohamokat kapni. Emlékszem, hogy Renee Firestone, Auschwitz-túlélő, megfogta a kezem az asztal alatt, mert látta, hogy egy kicsit összeomlottam. Aztán felálltam az asztaltól és felhívtam az anyámat, az mondtam: „Borzalmas dolgot tettem. Mindenkinek elmondtam.” Hosszú szünet következett, aztán azt mondta: „Igazán büszke vagyok rád.” Szerintem ez volt az egyetlen alkalom, amikor azt mondta, igazán büszke rám.
Euronews:Biztos vagyok benne, hogy legbelül nagyon büszke volt Önre.
Hans Zimmer: Igen, de sosem említette.
Euronews:Hogyan látja az iparág változását? Mert nyilvánvaló, hogy a technológia fejlődése óriási hatással van az összes iparág minden aspektusára.
Hans Zimmer: Így igaz. De ugyanakkor a lényeg ugyanaz maradt. Próbáljuk levadászni azt a történetet, ami megmozgat minket. Próbálunk levadászni valamit, amiből tanulhatunk. Jobbá és tapasztaltabbá akarunk válni. Egyre jobban akarjuk az azonnali dolgokat. Úgy értem, Önök most digitális kamerákkal forgatnak. Most már ilyet is lehet. Nagyon gyorsan el tudnak készülni, és elkapják a pillanatot. Elkapják a varázslatot. Mert az varázslat, amikor megvan a pillanat. Az fantasztikus.
Euronews:Mi volt a legfurcsább dolog, amit egy hanghatás érdekében kellett tennie?
Hans Zimmer: Nagyon sok ilyen van. Például Joker hangja a The Dark Knightban olyan volt, mint egy végtelen kísérletezés. Christopher Nolan még dolgozott a filmen, és Los Angelesből Hong Kongba, majd Hong Kongból Londonba utazott, hogy befejezze a filmet, én pedig vettem neki egy iPodot. Rátettem neki az összes ötletemet, és azt mondtam: "Nos, mit gondolsz, Chris? Erre ő: "Nem lettem jobb ember tőle". Elég váratlan volt.
