rendkívüli hír

rendkívüli hír

Lengyelország kötődése a szénhez szinte romantikus

Lengyelország kötődése a szénhez szinte romantikus
Betűméret Aa Aa

A lengyelországi szénbányászatról forgatott az Insiders című műsor a helyszínen.

Lengyelországban nemrég ért véget az ENSZ klímakonferenciája. De nem az értekezlet eredményeivel és kudarcaival foglalkoztunk. Helyette a klímakonferenciát vendégül látó ország folyamatosan fejlődő szénbányászatáról számoltunk be.

Ironikus módon Lengyelország a legnagyobb szénkitermelő ország Európában. A szén fedezi az ország energiaszükségleteinek 60%-át, és a villanyáram 80%-a is szénből származik. A jobbára szén okozta légszennyezés évente 50 ezer embert öl meg a 38 milliós országban.

Riporterünk, Valerie Gauriat a szénfüggő Lengyelország szívébe utazott.

Sophie Claudet:

- Valerie, a riportod elején az emberek panaszkodnak a légszennyezés miatt, de a legtöbben nem aggódnak a szmog miatt, pedig tudjuk, hogy az évente 50 ezer embert öl meg. Több lengyel város szerepel a legszennyezettebb települések listáján Peking és Új Delhi mellett. A lengyeleket ez nem érdekli vagy a kormányukat nem érdekli?

Valerie Gauriat:

- Természetesen tapasztalható némi szkepticizmus. Néhány ember, akivel találkoztam, köztük például a szakszervezeti vezető, akit láthatunk a riportban, azt mondta nekem, hogy nincs tudományos konszenzus a klímaváltozással kapcsolatban. Ráadásul a lengyel tudományos akadémia nem ért egyet az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottsággal (IPCC) a szén és a globális felmelegedés összefüggését illetően. Szóval igen, van némi szkepticizmus. De ugyanakkor azt is mondanám, hogy többről van szó itt: egyfajta fatalizmusról a klímaváltozással kapcsolatban. Az emberek hozzászoktak a szénbányászathoz, évtizedek óta együtt élnek vele. Létrejött egy aktivistákból álló klímamozgalom, amely elkezdte hallatni a hangját Lengyelországban. A COP 24 lehetőséget biztosított számukra, hogy megszólaljanak, de egy nagyon erős szénlobbival kell szembenézniük. És ironikus, de Lengyelország legnagyobb bányásztársaságai is a COP 24 szponzorai között vannak.

Sophie Claudet:

Láthattuk, hogy a lengyelek kapcsolata a szénnel már már romantikusnak mondható. Láthattuk ezt azon az ünnepségen is, amire téged is elhívtak, mennyire ragaszkodnak a történelmükhöz az emberek.

Valerie Gauriat:

- Az emberek büszkék a bányász hagyományaikra. Bányászok élnek Varsóban, de olyan régiókban is, mint Szilézia, amely teljesen a széntől függ. Évek óta nem lehet itt olyan családot találni, amelyik így vagy úgy ne kötődne a szénbányászathoz. Vagy ők maguk bányászok, vagy valaki más a családból az. Vagy olyan vállalatnál dolgozik, ami a szénbányászathoz kapcsolódik. De ez nem csak a bányászatról szól, hanem a személyes, bensőséges kapcsolatról, amely a szénbányászathoz köti őket. És ez valóban része a személyiségüknek. Másrészről létezik egy olyan elképzelés is, mely szerint a szén Lengyelország függetlenségének a jelképe egyben. Az ország többet fogyaszt, mint amennyit termel, ezért importálniuk kell szenet például Oroszországból. És ennek nincs jó visszhangja a közvéleményben. Szóval bizonyos szempontból azt gondolják, hogy ha teljesen feladnák a szénbányászatot, akkor lemondanának az identitásukról, a politikai függetlenségükről.